Hatalmas botrányt sikerült generálni az augusztus 11-én lejátszott Dorog – MTK NB II-es bajnoki labdarúgó mérkőzésen történtekből. A dorogi szurkolók kemény magja a vendégeket sértő skandálása miatt a fővárosi egyesület vezetői – élén a klub tulajdonosával – panasszal fordultak az MLSZ-hez, amely végül némi nyomás és ráhatásként pénzbüntetést szabott ki a dorogi egyesületre – Szabó Gyula cikke.
A dorogi szurkolók ugyanis antiszemita rigmusokat zengtek, amellyel mélyen megsértették az MTK híveit. A büntetés azonban aligha érte el kívánt célját, ugyanis az MLSZ ezzel a saját maga tevékenységét is minősítette, hitelét tovább rombolta. A kirakatpernek beillő túllihegés és a lejáratásnak szánt kampánycikkekkel egyetemben nem, hogy elrettentené és viszatartaná az ország szurkolóit a hasonló megnyilvánulásoktól, hanem éppen ellenkező hatást váltott ki. Ugyanis hihetetlen népszerűséget hoztak a dorogi drukkerek részére, miközben az amúgy sem túl közkedvelt MTK megítélése csak tovább csorbult. Stílszerűen sportnyelven élve, a fejetlenül való támadás soha sem hozza meg a kívánt előnyt és eredményt, amely legtöbbször felér egy öngóllal, mint ebben az esetben is. A Dorogi FC veszített ugyan 200 ezer forintot, viszont kapott vele egy jókora reklámot. Ráadásul éppen kerek egy héttel az ominózus meccs előtt adták át ünnepélyes keretek között a sportszerűségi díjat a dorogiaknak, amelyet ha rajtam múlna, ezennel vissza is adnék, mert az adományozó a történtek után végkép nem tekinthető méltó partnernek.
Hazánkban messzemenőkig biztosított a szabad szólás- és sajtószabadság, valamint a szintén szabad vallásszabadság és az emberi jogok. Vagy mégsem? A gyakorlat minduntalan azt bizonyítja, hogy mindig vannak egyenlőbbek a nagy egyenlőségben. Ezen felül tabuként kezelt témakörök, levédett kisebbségek, amelyek a nem ér a nevem kategóriát élvezik. Ezért is volna teljesen értelmetlen bármit is írni a téma mélységében, mert automatikusan sütik rá máris a különféle anti- előtagot a próbálkozóra. A problémák ott kezdődnek, hogy a szavak, kifejezések értelmét egyoldalúan kiforgatják és sokszor köszönő viszonyban sincs számos szó az eredeti értelmével. Különösen hazánkban értelmezik önkényesen az antiszemita kifejezést kizárólag zsidóellenes megnyilvánuláskért, holott a szó eredetileg nem ezt jelenti. Ha valóban az volna a cél, hogy az igazság ereje érvényesüljön mindenkor, akkor legalábbb egyszer az életben végre kendőzetlenül kellene beszélni mindenről, de az igazság szavunkból mindig könnyebb az „i” előtagot lespórolni. Ebben a konkrét történetben sem a teljesség igényével való vizsgálódás volt a mérvadó, hiszen teljesen egyoldalúan kezelték a témát. A végzés pedig nemes egyszerűséggel a dorogi drukkerek elítélendő cselekedetét igyekszik igazolni. Sokat nincs ezen mit csodálkozni, hiszen hazánkban tipikusan az a helyzet jellemző, amikor a farok csóválja az ebet.
Egyes köröknek jól jött a Dorogon történtek, hiszen máris önigazolásként lehet lengetni az igenis van antiszemitizmus Magyarországon zászlaját, továbbá a magyar labdarúgás minden bajára magyarázat a szurkolók, akikre bármit lehet kenni. Automatikusan és természetesen a drukker egyben futball-huligán is. Azonban az a tény, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére is drámaian visszaesett a mérkőzések látogatottsága, még csak nem is első sorban a honi labdarúgás harmatos minőségi mutatóinak a következménye. Sokkal inkább a kellően át nem gondolt újítással, szabállyal, törvénnyel a meccsrejárók kedvét sikeresen lelohasszák. Közben a hangzatos szlogenek gyártásával és ismételgetésével további ellenszenv ébred az emberekben, mert hamisan cseng valamennyi, hiszen éppen a szabályfabrikálók mennek szembe saját eszmefuttatásukkal. Elvárnák, hogy egy drukker úgy viselkedjen, mint egy kisdiák a mozi vasárnapi matinéelőadásán, vagy akár az osztályteremben, miközben a transzparenseket, zászlókat listázzák és cencúrázzák, mert olyan nem kerülhet be a stadionban, ami politikai töltetű. Viszont a politika jó ideje régen rátelepedett a sportra, de nem azt szolgálva. Kimondva-kimondatlanul is egy fenyegető kontroll érezhető, amely cseppet sem csalogatja az embereket a lelátókra. Az MTK-val szembeni antipátiát szimpla faji megkülönböztetéssel és az abból fakadó gyűlölködéssel magyarázzák az illetékes elvtársak, pedig a valódi ok inkább a klub ÁVH-s múltjában keresendő. Mint a legtöbb nagyobb és első sorban fővárosi sportegyesületekre idővel rátelepedtek a különböző minisztériumok, amelyek közül kétség kívül az MTK kapta a legellenszenvesebb szektort.
Azonban maradjunk a konkrét ügynél. A dorogiak ellen felsorakoztatott vád: antiszemita inzultus az MTK drukkereivel szemben, valamint a vendég szurkolók megdobálása. Hovatovább, Dorogon már-már verbális holokauszt történt. A történtek miatt maga, az MTK tulajdonosa fordult panasszal az MLSZ-hez, kérve az ügy kivizsgálását és a kellő szankciók meghozatalát.
Előzmények: A két csapat és vele együtt értelemszerűen a két fél szurkolótábora meglehetőesen sokszor találkozott már a futballtörténelemben, de komolyabb incidensre soha sem került sor, leszámítva a dorogiak legutóbbi vizitálását az MTK stadionjában. A közelmúltban háromszor is megmérkőztek egymással – közte három éve kupameccsen, majd két éve NB II-es bajnokin Dorogon, tavaly áprilisban pedig a bajnoki visszavágóján a Hidegkuti stadionban -, amely nem az MTK kedve szerint alkult, hiszen egy döntetlen mellett kétszer is kikaptak a Dorogtól. Továbbá nyolc éve Dorog adhatott otthont a Magyarország – Izrael U18 EB-selejtezőnek és néhány hete előkészületi mérkőzést játszottak a dorogiak az izraeli első osztályból éppen most kiesett Makkabi Petah Tikva ellen. Eddig nem volt panasz és negatív észrevétel a dorogi szimpatizánsokat illetően. A szurkolótábor pedig azóta sem változott.
Néhány nappal a mérkőzés előtt jelent meg egy riport az egyik MTK játékossal, aki nemes egyszerűséggel ellenségnek nevezte az ellenfelet. Persze, csak botnyelvés, akarom mondani nyelvbotlás volt az részéről, de mit szólnának az illetékesek, ha valaki merő nyelvbotlásból ilyen alapon az askenázi helyett askenácit mondana?
A két héttel ezelőtti ominózus meccsen akkor mi hozta, hogy a dorogiak ennyire kikeltek magukból? Azt elfelejtette az MTK panaszlevele megemlíteni, hogy a hazai drukkerek nem minden előzmény nélkül fakadtak ki. Az indulatok felkorbácsolásához elsőként hozzájárult egy sajnálatos sérülés is, a találkozó első félidejének első felében. A dorogiak kapusa, Mursits Roland volt a szenvedő alanya egy veszélyes vendég akciónak, amikor merész előrevetődéssel tisztázott, ám az MTK csatára, Lencse László fejberúgta. Senki sem állította élből, hogy bármiféle szándékosság motiválta a támadót, de tény, hogy olyan súlyos sérülést okozott a dorogi hálóőrnek, amely könnyen végzetes is lehetett volna. Természetes, hogy a játék hevében előfordulhatnak akaratlanul is balesetek, sokszor tragikus sérülések is, azonban minden labdarúgó, különös tekintettel a profi játékosokra, pontosan tudják, hogy a párharcok legnagyobb részénél igenis elkerülhető a másik félnek okozott bárminemű sérülés. Ennél az esetnél is, vétlenség ide-, vagy oda, akár ki is állíthatta volna a jétékvezető Lencsét, vagy legalább egy sárgalappal figyelmeztethette volna veszélyes játékért. Egyébként a kapusról kipattanó labda egy másik vendég támadó elé került, aki a védtelenné vált üres kaput célba is vette, de mellé lőtt. Nagy valószínűséggel, amennyiben a lövés a kapuba jut, a játékvezető szabályos gólként megadta volna.
A dorogi játékos sérülése nem tipikusan a focipályákra való látvány. Tittmann úr szerint meg kell követni a méltóságukban megsértett vendégeket. A kapusunkat nem?
A dorogi kapust kórházba kellett szállítani és kiesése nagy veszteséget jelentett, hiszen az első két fordulóban aratott nagyszerű győzelmekben oroszlán része volt. Különösen Nyíregyházán védett parádésan. Mursits nem léphetett pályára a következő fordulóban, csapatunk pedig el is veszítette azt a meccsét is. Amennyiben az MTK vezetőedzője tényleg profi, legalább benne lehetett volna annyi, hogy a történtek után lehozza a játékosát. Remélhetőleg azt nem kell túlmagyarázni, hogy miért. Ám Lencse maradt, aki a második félidőben gólt is szerzett. Az MTK hívei provokálni kezdték a dorogi szurkolókat, mi több, a vendég csapat játékosai is. Nem egy és nem kettő játékos félreérthetetlen módon mutogattak ki a drukkerek felé, kapusuk pedig verbálisan is kiszólt a lelátóra.
A fegyelmi ügy elindítója, Zakor Sándor többek között a következőt írta levelében: „Teljes mértékben elhatárolódunk a rasszizmus és antiszemitizmus minden formájától, és elvárjuk, hogy a hazai labdarúgás összes szereplője (kiemelés tőlem) és illetékes szerve mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a jövőben ilyen vagy hasonló eset ne történhessen meg.” Ezzel éppen sorainak mond ellen, hiszen a labdarúgás összes szereplője gyűjtőfogalomban a játékosok is nem csak beletartoznak, de kiemelt tényezői. Természetesen a drukkerekre is vonatkoznak írott és íratlan szabályok, ám a játékosok és szakvezetők, továbbá a jétékvezetők annak kiemelt szereplői. Ebben a legkevésbé sem fér bele a pályán szereplők negatív, sportszerűtlen viselkedése. Amit az MTK tagjai megengedtek maguknak, az bőven szembe megy a fair-play szellemben foglaltakkal. Amennyiben Zakor úr kijelentését komolyan gondolja, úgy saját játékosaitól és szurkolóitól is el kell határolódnia, mert máskülönben az egész csak üres maszlag. Mursits kapus ellenben példát mutatott, mert a későbbi nyilatkozatában sportszerűen és szerényen fogalmazott, nem hergelve sekit. Amennyiben Lencse László az esetet követően megtesz egy engesztelő gesztust, teszem azt, a dorogi szurkolók előtt meghajol, nem is lett volna semmilyen ügy a meccsen történtek miatt, mert elejét lehetett volna venni minden további eseménynek. Sőt, minden bizonnyal pozitív fogadtatásra számíthatott volna a dorogi szurkolók sorában is. Azonban egyszerűbb és magától érthetődőbb volt inkább hergelni a nézőket. Egyébként érdekes módon, a találkozóról készült videóból bölcsen kivágták a dorogi kapus sérülésének jelenetét.
Az is nehezen érthető, hogy amennyiben valóban olyan kritikus és ellenséges helyzet uralkodott a dorogi stadionban, akkor hogy a csudába készítgettek nyugodtan interjúkat az MTK-sok és levezető edzést is tartottak kint a pályán, amikor egy ilyen ellenségeskedő helyszínről menekülni szoktak, vagy legalábbis bezárkózni.
Van miért visszavágni! címmel harangozta be az MTK saját honlapján a Dorog elleni meccsüket, ezt a képet mellékelve hozzá.
Az MTK nyomására végül az MLSZ kivizsgálta az ügyet és pénzbirságot szabott ki a dorogi klubra. Akinek valóban panaszt kellett volna tennie hivatalból, az játékvezető és az MLSZ-ellenőr, ha a történtek valóban indokolják mindezt. Ők nem léptek az ügyben, azonban tekintettel arra, hogy végül büntetés lett esetből, a Szövetség ezzel saját szabályaival is szembe ment. Felelősségre kellett volna vonnia mindkét érintett személyt, sőt akár a játékvezető asszisztenseit is. Oláh Gábor kétszeresen is vétett a szabályokkal szemben. Egyrészt meglehetősen elfogultan vezette a mérkőzést, amely során rendre a dorogiak kárára hozott döntéseket, másfelől pedig nem jelentette a dorogi szurkolók antiszemita megnyilvánulásait. Ebben az esetben egyetlen tisztességes megoldás lett volna; a Salamoni döntéshozatal. Azaz, mindenkit egyforma arányban megbüntetni, mert amennyiben a dorogi drukkerek vétkesnek találtattak, úgy legalább akkora, ha nem nagyobb szerepe és vétke volt a játékvezetőknek, az ellenőrnek, az MTK érintett játékosainak és szurkolóinak. Így viszont egy igazságtalan határozat született. Ennek ellenére az ügy nem akar lezárulni, hiszen a MAZSIHISZ további szankciókat követel az antiszemita megnyilvánulásokra hivatkozva. Sajnos olyan személyek akarnak állást foglalni az ügyben és döntéseket, birságokat kiszabni, akik nem csak, hogy ott sem voltak a mérkőzésen, de nem is tájékozódtak a részletekben.
A dorogiak ugyan úgy panaszt és feljelentést tehetnének az ellenük felhozott rágalmazásokért, lejáratásért, továbbá személyi jogaik durva megsértése miatt. Az MTK hivatalos oldalán és több internetes portálon tökéletes minőségű fotók vannak feltéve a dorogi drukkerekről, amelyen egyenként is jól felismerhető mindenki arca. Minden normális helyen a szurkolók arcát takarni szokták. Nemzetközi futballportálon is megjelent az MTK elleni meccs képei közül a hazai tábort ábrázoló felvétel, de ott korrekt módon minden arc külön-külön ki van takarva. A dorogi drukkereket videózzák a rendőrök a sadionból kijövet. Miféle jogállamról és emberi méltóságról papolnak, amikor ilyet minden további nélkül megtehetnek? A napilapok és az internetes portálok sikerhajhász módjára lihegik a valótlanságot az esettel kapcsolatban és eltorzítják a dolgokat. Íme néhány vezércím a közelmúltban közzé tett cikkekkel kapcsolatban:
„Antiszemita botrány a Dorog–MTK NB2-es meccsen” / „MTK szurkolókat ért antiszemita támadás Dorogon”/ „Eljárás indul az antiszemita dorogi szurkolók miatt”/ „200 ezer forintos büntetés a dorogi szurkolók zsidózásáért”.
Azért lazán leantiszemitázni a tábort és valósággal valami nagy volumenű atrocitást vizionálni meglehetősen etikátlan dolog a firkászoktól. Jó, hogy mindjárt nem egyenesen lefasisztázták a dorogiakat. Utóbbi cím ráadásul meglehetősen félreérthetően lett fogalmazva, mert a magyar nyelv sajátosságának köszönhetően éppen ellenkező tartalmat is nyerhet, hiszen az egyszeri olvasó nyugodtan értelmezheti úgy is, hogy a dorogi szurkolókat zsidózták le. Azonban visszájára sült el a kampány, mert a legtöbb helyen az olvasói véleményben hozzászóltak döntő többsége a dorogiak mellé állt. Az egyik hírpoltálnál például kivétel nélkül a dorogiakkal szimpatizáló megjegyzések olvashatók, s egyik sem dorogi drukkertől, vagy helyi lakostól származik. Példának okáért, néhány kommentelő megnyilvánulása:
„Ezennel Dorog szurkoló lettem!” / „Szép volt fiúk, hajrá Dorog!” -/ „Én kérek bocsántatot a szarházi, mocskos libsi férgek helyett!” / „A dorogiak csak kedveskedni akartak nekik”.
A dorogiakról az MTK elleni meccsen készült fotó külhoni szurkolói portálról való. Itt nem láthatók az arcok, nem úgy az MTK honlapján és más hírfolyamok oldalain
Az MTK és egyes zsidó potálok oldalán pedig eszement Dorog-gyalázás folyik. Szerintük évekig be kell zárni a dorogi stadiont, a zsidózóknak pedig húsz év börtönt. A dorogiak szemetek, a dorogi iskolák is annyit érnek, hogy ilyen mocskokat tudnak csak nevelni és a legszebb csattanóként, Grosics Gyula lenácizása.
Dorog város polgármestere rendkívüli ülést hívott össze a történtekkel kapcsolatban, amelynek kivonatát változtatás nélkül teszem közzé:
E l ő t e r j e s z t é s
Dorog Város Önkormányzat Képviselő-testületének
2019. augusztus 27-i rendkívüli ülésére
Tárgy: MTK szurkolók megkövetése
Tisztelt Képviselő-testület!
A magyar sajtó több alkalommal foglalkozott a 2019. augusztus 11-én a Buzánszky Jenő Stadionban tartott Dorog-MTK labdarúgó mérkőzésen történtekkel. Az erről szóló tájékoztatók kezdetben arról szóltak, hogy az MLSZ eljárást nem kezdeményezett és a Dorogi Labdarúgó Klubot büntető döntést nem hozott.
Mindezekkel ellentétben a mai napon internetes hírcsatornákon jelent meg az információ, miszerint a dorogi szurkolók sértő, rasszista megnyilvánulásai miatt a Dorogi Labdarúgó Egyesületet pénzbírsággal sújtották.
Dorog Város Önkormányzat Képviselő-testülete természetesen elítéli a bárhol, bármikor megjelenő, kulturálatlan, alantas, másokat bármilyen módon sértő megnyilvánulásokat.
Határozati javaslat:
Dorog Város Önkormányzat Képviselő-testülete a 2019. augusztus 11-i eseményekhez kapcsolódóan a Dorogi Buzánszky Jenő Stadionban megköveti a méltóságukban megsértett MTK szurkolókat.
Dorog, 2019. augusztus 23.
Dr. Tittmann János sk.
Előre bocsájtom, hogy a polgármester úrral személyes ismeretségben állok, számos közös munkák is volt és személyét tiszteletem övezte. Szerettem vele dolgozni, beszélgetni. Szinte csak hetek híja annak, hogy kereken 25 éve Dorog első embere és a legőszintébben szerettem volna gratulálni neki mindehhez. Most viszont néhány költői kérdést intéznék hozzá és a dorogi önkörmányzat valamennyi tagjához, akiket szintén jól ismerek és becsülök.
Járt-e kint azon a meccsen, vagy ha nem, minden oldaláról alaposan megvizsgálták-e az ügyet? Mondtam, hogy költői a kérdés, mert amennyiben igenlő válasz érkezne, nem tudom elképzelni – polkorretség ide, vagy oda -, hogy a méltóságukban megsértett vendég drukkereket emlegetne a soraiban. Mert akik a nemiszervüket mutogatják közterületen, egy sportrendezvényen, azoknak miféle méltósága van? Közszeméremsértés miatt viszont eljárás annál inkább kezdeményezhető volna velük szemben.
Íme a méltóságukban megsértett békés és tiszteletre méltó MTK hívei a dorogi meccs alatt. A mérkőzés is szemlátomást nagyon érdekli és leköti őket
A polgármester úr is tisztában van azzal, hiszen számos dorogi drukkert személyesen is jól ismer, hogy ezen személyek tisztességes magyar emberek, akik büszkék a magyarságukra, büszkék szűkebb lakóhelyükre. Őket is megilletné a megkövetés, hiszen a magyar embert gyalázó megnyilvánulások személyüket ugyan úgy érintette. Azonban hol van a felháborodás Grosics Gyula személyét és emlékét besározó rágalomsorozattal szemben, amit történetesen az Amerikába szakadt, egykor Magyarországon élt zsidóközösség kürtölt szét, állítván, hogy a Nemzet Sportolója, Dorog város díszpolgára SS-tag, hovatovább náci volt? Meglehetősen kényes kérdés, de ha nincs állásfoglalás, joggal hiheti mindenki, hogy Dorog városának ünnepelt és kiemelten tiszteletben tartott személye egy háborús bűnös.
A dorogi iskolák színvonalát kérdőjelezték meg nyilvános helyen az MTK szimpatizánsai, utalva arra, hogy ekkora bunkókat neveltek, mint a dorogi szurkolók. Ez sem sértő az önkormányzatra nézve, amelynek ráadásul nem egy olyan pedagógus is a tagja, amely dorogi iskolákban tanít, sőt egyikük igazgatója is?
A Buzánszky stadiont libalegelőnek degralálták az MTK drukkerek, nem is tudva arról, hogy ezen „libalegelőnek” és a roppant antiszemita dorogiaknak mennyi fajtársuk köszönhette az életét 1944 késő őszén. Egy olyan sportlétesítmény, amely az országban egyedülállóan, egy teljes évszázad után is áll – ráaádsul helyi forrából és nem állami pénzen épült és fenntartott -, amely alkalmas magasabb kvalitású sportrendezvények megrendezésére. Aki pocskondiázza, az beszennyezi a névadó Buzánszky Jenő nevét, a tervező és építtető Dr. Schmith Sándor, Gáthy Zoltán és Kompolthy Ödön nevét és emlékét is. Paradoxonként, az MTK egykori két jeles zsidó tagja, Sebes Gusztáv és Sándor Károly csodálatát fejezte ki a dorogi sportteleppel kapcsolatban, mi több, Csikar, valamint a szintén zsidó Szepesi György egyik kedvenc stadionja volt. Továbbá az MTK legendás mindenese, de első sorban intézője, Blumi, azaz Bakos Antal (eredetileg Blumentál) imádott ide járni meccsre és becsülte a dorogi labdarúgókat. Továbbá mutassanak olyan stadiont a két felső osztályban, ahol a vendég drukkereket ilyen formában részesítik előnyben, mint Dorogon. Bevált szokás, hogy a vendégeknek a kapuk mögött jelölik ki a vendégszektort, míg Dorogon a hosszanti állóhely teljes déli szakasza van fenntartva a számukra, a hozzátartozó büfével, kiegészítővel, a lehető legjobb panorámával. Ráadásul könnyen és gyorsan történik a ki- és bevonulás, a kulturált, biztonságos és ingyenes parkolás. Szektorukat jól záró, magas kerítés védi, tisztes távolságra a hazai drukkerektől. Érdekes, amíg nem volt külön vendégszektor, se kerítés, addig elvétve történtek incidensek. Biztos vagyok abban is, hogy a jelenlegi biztonsági előírások nem a sportszerűséget és a valódi békességet szolgálják, hanem felbátorítják a vendégeket a hazaiak heccelésére. Az MTK drukkerek által libalegelőnek csúfolt létesítmény pellengérezése viszont magukra nézve nevetséges, sőt találó, hiszen az MTK szurkolókat nevezik libásoknak….
Tavaly Húsvétvasárnap az MTK stadionban játszott a két csapat egymás ellen legutóbb. A meccset a televízió is közvetíttette. Szépszámú dorogi drukker kísérte el a csapatot és mindvégig sportszerűen buzdították a fiúkat. A mérkőzést közvetítő riporter menet közben is többször megjegyezte, hogy milyen rokonszenves mind a dorogi csapat, mind a fergetes hangulatot varázsolt dorogi szurkolók. Az addig minden hazai meccsét fölényesen megnyerő MTK első pontveszteségét volt kénytelen elkönyvelni. Tetétezte a dorogiak „bűnét”, hogy elsőként győzték le az őszi szezonban a fővárosiakat, akik addig veretlenül, toronymagasan, egyetlen döntetlentől eltekintve hibátlanul vezették a tabálát, ám Dorogon kisiklott a vonatuk. Azon a vesztes meccsükön egyébként Lencse is játszott. A Dorog még azt a gyalázatot is elkövette, hogy a megszokott maximum az egy kapott gólos átlagon felül terhelte meg a kapujukat. A fővárosban rendezett meccs végén a biztonságiak vegzálták a dorogiakat, volt akitől a telefonját is elvették. Fordított esetben, amennyiben ilyen történt volna az MTK híveivel Dorogon, garantált lett volna a következmény. Akkor ki állt a dorogi szurkolók mellé?
Itt is jól látható a méltóságukban megsértett MTK játékosok (fehér mezben) a 2017-es meccsen. Akkor is roppant sportszerűek voltak.
MTK-s berkekben sérelmezték, hogy az emberek elfelejtik, hogy egyesületük mennyi klasszist adott a magyar futballnak. Ebben is tévednek, mert a legtöbben tisztában vannak ezzel, viszont a tisztelt fővárosiak bölcsen arról feledkeznek meg, hogy a Dorog is mennyi kiemelkedő játékost adott az egyetemes magyar focinak. A lefasiztázott Grosics Gyula mellett Buzánszky Jenő, Ilku István, Bödör László, Monostori Tivadar, Szűcs Lajos, Mucha József, Andrusch József, hogy csak a legismertebb válogatottak legyenek kiemelve. Jelenlegi csapatukban is szerepel olyan játékos, aki éppen a nyáron került Dorogról hozzájuk és jelenleg a dorogiak sorait erősíti Forró Gyula, aki pedig korábban játszott az MTK-ban, de a sporttörténelem során is nem egy kiváló labdarúgó igazolt Dorogról a kék-fehérekhez, úgy mint Bödör László, Szuromi Antal, Kékesi Rezső, Füle Antal, vagy éppen Orosz Ferenc, akik valamennyien minőségi igazolást és igazi erősítést jelentettek.
Antiszemita kerdésben ugyan úgy nem lehet igazságot tenni, mint a parlagfű esetében. Egy olyan bűvös kreáció, amellyel főleg visszaélni lehet. Az is visszás, hogy a Dorogot követő bajnokijuk előtt napokkal már meg is előlegezték, hogy a soroksáriak is zsidózni fognak. Az egész ügy lereagálása semmit sem oldott meg, csak bebizonyította, ami már fentebb is megállapítást nyert az egyenlő esélyekkel és elbírálással kapcsolatban. Tény, hogy bizonyos köröknek érdekében áll a folyamatos gyűlöletkeltés, amit lehet bárhol, bármikor kijátszani. Az élet számtalanszor bebizonyította és valahol törvényszerű is, hogy a legnagyobb rasszisták és kirekesztők éppen azok, akik minduntalan ezen lovagolnak, de azok egészen biztosan és a legkevésbé sem a dorogi szurkolók.
Szabó Gyula
