A bajnokság 4. fordulójában annak a Vácnak leszünk a vendégei, amely az egyik legősibb ellenfelünk. A váciak a legrégebbi olyan vetélytársuk a dorogiaknak, akik már a legelső bajnoki évadban, 1919-ben is a Doroggal voltak egy csoportban és jelenleg is csoporttársak. A vasárnapi összecsapás immár az 51. tétmérkőzés lesz a két csapat között – Szabó Gyula cikke.
Mindkét fél kiadós zakó után várja az újabb megmérettetést, miután az előző fordulóban a mieink odahaza kaptak egy sima négyest az MTK-tól, míg a váciak a Budaörs vendégeként ugyancsak ennyit. A váciak ugyan szereztek egy gólt, amellyel vezettek is, de azután a hazaiak hengereltek. Csapatunk azonban nem csak a meccset vesztette el legutóbb, hanem első számú kapusát is, akit a küzdelem hevében egy merész előrevetődéssel való tisztázás közepette az ellenfél csatára, Lencse László talált fejbe. A dorogi kapust súlyos sérülése miatt már a mérkőzés elején kórházba kellett szállítani. Ezúton is gyógyulást kívánunk Mursits Rolandnak és mielőbbi sikeres visszatérést! Szintén nem számíthatunk Dlusztus András játékára sem, akit pedig kiállítottak az elmúlt bajnokin. A Dorog 6 pontjával a 7. helyen áll, míg ellenfelünk helyzete pillanatnyilag sokkal rosszabb, hiszen az első három mérkőzést követően még nem szereztek pontot és abszolút sereghajtóként zárják a tabellát. Mind a két csapat a javítás reményében készül a vasárnapi összecsapásra, ahol mindentől függetlenül bármi előfordulhat. Mint ahogy a váciak elleni történeti összefoglalóból is kirajzolódik, a két nagy múltú egyesület fej-fej mellett csatározott mindig is az immár kerek száz évet felölelő bajnoki viaskodásuk során.
Ellenfelünk 1899-ben alapított egyesülete 15 évvel idősebb a doroginál, viszont a labdarúgó csapata csak alig több, mint két évvel létezett korábban, mint a dorogi gárda. Ennek megfelelően csak az 1912-13-as bajnoki idényben rajtoltak, s mindössze három bajnoki évaddal szerepeltek többször a mieinknél. Így a váciaknak az idei a 109. bajnoki évadjuk, amely megannyi szép és elismerésre méltó siker mellett számtalan keserűbb időszakot is hozott a számukra. Az eddigi szereplésük során 14 évadot töltöttek az NB I-ben – amelyből 13 évad egyhuzamban történt -, továbbá 63 évad az NB II-ben, 20 évad az NB III-ban, 11 évad a negyedosztályban és egy alkalommal az ötödosztályt is megjárták.
Legnagyobb sikerük az első osztályban szerzett bajnoki címük az 1993-94-es bajnoki évadban, ezen felül további két NB I-es bajnoki ezüstéremmel is büszkélkedhetnek. A három érmet egymást követő évadban érték el 1992 és 1994 között, amely egyértelműen a legkimagaslóbb időszak fennállásuk történetében. Ezen felül három alkalommal Magyar Kupadöntős is volt, de mindháromszor alulmaradt. Az 1990-91-es és az 1994-95-ös kupasorozat alkalmával a Ferencváros, az 1991-92-es kupaévben pedig az Újpest ellenében, akárcsak a Szuper Kupáért vívott küzedelem esetén, ahol szintén a fővárosi zöld-fehérekkel szemben veszített. Nemzetközi szereplésükkel is beírták magukat az egyetemes futballtörténelemben. Valamennyi legnevesebb európai kupában küzdöttek már. Egy-egy alkalommal a BEK, illetve BL és a KEK mellett az UEFA-kupában háromszor is indultak, ahol egy esetben a második körig jutottak. Továbbá négy ízben az Intertotó-kupában is megmérettették magukat. Játékosállományukban jónéhány válogatott játékos is szerepelt és további kiemelkedő kvalitású labdarúgók is megfordultak soraikban, ám a váciak mindenkori fő erejét első sorban a példás csapategység jelentette. Talán egyetlen gárda sem volt a váciakéhoz fogható erős, összetartó közösség az 1990-es évek első felének éveiben a magyar bajnokság felsőházában. A későbbiekben még egyetlen alkalommal, a 2006-07-es bajnoki évadban voltak tagjai az első osztály mezőnyének, majd fokozatosan estek lejebb a honi klubok mezőnyében. Jópár éve aztán egy ütőképesebb csapat formálódott újra, amely biztos pontja tudott lenni a másodosztálynak és néhány éve olyan nagyratörő célokat tűztek ki, amellyel újra a legjobbak közé emelkedhetnek. Jelenleg viszont úgy fest a dolog, hogy a tervek megfeneklettek és sokkal inkább a biztos talponmaradás a közeli jövőt illetően a realitás. Vác a Dunakanyar központja, regionális és egyházi székhely, amely Doroghoz viszonyítva majd’ háromszoros népességgel bír és területét tekintve pedig bő ötszörese a mi településünknek.
Vácott egyidőben négy azonos kaliberű csapat is működött a hőskorszakban, úgy mint a Váci TE, a Váci Reménység, a Váci Vasas, valamint a Váci SE. Végül ez utóbbi tudott igazán kibontakozni a sporttörténelem sokszor meglehetősen ingoványos körülményeinek közepette, hogy aztán végül, mint az egyetlen megmaradt váci klub méltóan képviselje városát hosszú távon, egészen napjainkig. A Váci SE a hosszú évtizedek alatt számtalan névváltozáson ment keresztül, amely viselte a későbbiek folyamán a Váci DTK, a Váci Vörös Lobogó, a Váci Bástya, a Váci Petőfi, a Váci Híradás, vagy a Váci Izzó neveket és számos további ideiglenes elnevezést, míg 2013-ban vette fel a jelenleg is hivatalos Vác FC nevet.
Mint a bevezető sorok is jelezték, a Vác a legrégebbi ellenfeleink közé tartozik, akikkel első sorban a két világháború közötti időszakban – néhány bajnoki átszervezéstől eltekintve – szinte folyamatosan csoporttársak voltunk. A II. világháborút követően a dorogiak osztályelsőbbséget élveztek a váciakkal szemben, így hosszú időre elkerülték egymást, majd a Vác 1987-ben történt első osztályba való kerülése okán megintcsak nem volt alkalom az egymás elleni megmérettetésnek a bajnoki küzdelmek során. Egy ízben kupamérkőzésen összekerült a két csapat a kilencvenes évek elején, majd az ezredforduló elején egy dupla bajnoki évadra azonos csoportba kerültek a harmadosztályban. Végül három éve csapatunk hosszú időt követően visszaküzdötte magát a másodosztályba, azóta immár negyedik évadja újra csoporttársak. A két csapat mérkőzései a félszázadnyi jubileummal ünnepélyessé is avanzsálódott, azonban a közös múlt felidézése sajnálatos módon nem lehet teljes. Ennek pedig egyszerű, de szomorú oka a történelem vihartengereinek romboló hatása. Az I. világháború is éppen eléggé próbára tette az országot, ám a versaillesi békeszerződés után hazánkat továbbra is és folyamatos békétlenségek dúlták a trianoni országszabdalástól a Tanácsköztársaság vérgőzös ámokfutásán át az Antant intervenciójáig. Az ország gazdasági helyzete romokban hevert, amely óhatatlanul az élet minden területén válságos helyzetet is eredményezett. Számos egyéb hiánycikk mellett krónikus papírhiányban is szenvedett az ország. Ezért a XX. század második és harmadik évtizedének fordulóján és a huszas évek első éveiben a honi újságnyomtatás csak a legminimálisabb hírszolgálatra korlátozódott. Az amúgy is meglehetősen ritkán megjelenő hírlapokból a sporttal kapcsolatos cikkek főleg kimaradtak, vagy csak felületes, szűkszavú sporthírek fordultak bennük elő. Ennek a sajátosságnak tudható be, hogy a korszakból rengeteg sporttörténelmi mozzanatot szinte örökre a jótékony homály fed. Az egyesületek házi feljegyzései, jegyzőkönyvei valamelyest segíthettek áthidalni az országos médiában fennálló gondokat, ám további országpusztító viharokban, élén a második világháború eseményeivel, még ez az esély is elveszett. Dorogon igazolhatóan a klub sporteredményeinek regisztrálása folyamatosan zajlott. A szakosztályok külön is rendelkeztek szakosztálynaplóval, ám a Dorogot sújtó több hónapos háborús ostrom során számtalan dokumentum veszett oda. Így jobb híján csak közelítő pontossággal tudom prezentálni ezúttal a két csapat egymás elleni eredményeit és annak mérlegét.
Csapó gólja utáni pillanat a Dorog–Vác kupameccsen, 1991 májusában
Az eddigi 50 tétmérkőzés közül csak 46 találkozóról rendelkezem biztos forrásokkal is alátámasztott adatokkal. Ezáltal csak az említett 46 találkozót vehetjük górcső alá. A két csapat 22 bajnoki évadban szerepelt együtt – a jelen bajnokság már a 23. a sorban -, amely további négy kupamérkőzéssel teszi ki az 50 mérkőzést. A bajnoki összecsapások négy harmadosztályú évad kivételével, rendre a másodosztályban történtek. A két csapat mérlege a fentiekben említettek alapján: 46 mérkőzésből 19 győzelem és 9 döntetlen mellett 18 vereség , 86:66-os gólaránnyal. A kiegyenlítettség ellenére viszont vaskos különbség mutatkozik a gólarányban a mieink javára. Ez annak tudható be, hogy amíg a dorogiak többször is alaposan megszórták ellenfelüket, addig a váciak szerényebben teljesítettek a góllövés terén. A dorogi győzelmek esetén találhatunk a szerzett gólok között 7, 6, 5, többször pedig 4 gólt is, míg a Vác legtöbb gólja egy meccsen 4 volt, az is csak kétszer és kapott gólokkal fűszerezve. Hazai pályán 25 mérkőzésen 15 győzelem, 6 döntetlen, 4 vereség, 52:22-es gólaránnyal, míg idegenben 21 meccsen 4 győzelem, 3 döntetlen, 14 vereség, 34:44-es gólaránnyal született. Mindketten egyértelműen odahaza domináltak, míg idegenben csak 4 nyertes meccset könyvelhetnek el a felek. Érdemes külön a bajnoki- es kupabontásban is megnézni az arányokat: 42 bajnokiból 17 győzelem, 7 döntetlen, 18 vereség, 77:63-as gólarány, míg a 4 kupameccsen veretlenül 2 győzelem, 2 döntetlen, 9:3-as gólarány.
A két csapat az 1919-20-as évadban találkozott elsőként, azonban a két bajnoki mérkőzés eredménye teljesen hiányzik. Legelső biztos eredményünk a következő évadból származik, annak is a tavaszi szezonjából, amelynél a Dorog volt a pályaválasztó, tehát az őszi Vácott játszott mérkőzés ebben az esetben is hiányzik. Ugyanakkor az említett dorogi meccsről meglepő módon részletes leírás jelent meg a korabeli Nemzeti Sportban. Az 1921. május elsején Dorogon lejátszott találkozó 3:2 arányú hazai sikert hozott. A mérkőzés elején dorogi szemszögből ugyan egy meglehetősen szerencsétlen esetet követően a Vác jutott előnyhöz, miután Kertész Lajos kapusunk kiejtette a labdát, amit az élelmes vendégjátékos közelről bekotort. Azonban remek játékkal és szép gólokkal előbb Szilas, majd Tonnhauser lévén 2-1-re fordított a Dorog. Közvetlenül a félidő befejezése előtt Stóhl ugrott meg a hazai védők között és egyenlített. Nagy csatában végül a második játékrész derekán megint Szilas lőtt szépségdíjas gólt. A sportújság még arról is beszámolt, hogy olyan hihetetlenül izgalmas és nagyiramú meccs volt, hogy a kétezernyi szurkolósereg lélegzetvisszafojtva szemlélte az eseményeket. Kertész kapus a meccs elején becsúszott hibáját javította, mert a jók között külön lett említve, amelyben kiemelték, hogy többször is ragyogóan és bravúrosan védett. Továbbá a két dorogi góllövő neve is a jók között szerepelt.
A következő eredmény az 1923-24-es évad tavaszáról, éppen egy 2-1-es idegenbeli meccsről származik, amely bosszúságra is adhatna okot, ugyanis Klotz góljával sokáig vezetett a Dorog, ám előbb egy 11-es góllal egyenlített a Vác, végül pedig a maga javára fordította az állást. Az 1924-25-ös az első olyan évad, amikor végre teljes az eredménylista. Mindkét csapat a hazai meccsét tudta megnyerni. A Dorog 1-0-ra, míg ellenfelünk 3-1-re. Az első igazán komolyabb arányú győzelmünk 1927-ben született, amikor hazai pályán magabiztosan nyertünk 4-0-ra, majd egy 5-2-es siker, mégpedig idegenben a következő évadban. Ez az évad egyben kettős dorogi győzelmet hozott, ugyanis hazai pályán is sikerült nyerni a visszavágón 2-1-re. A korszak leggólgazdagabb győzelmét arattuk Vácott 1932-ben, mégpedig 7:3 arányban. Némi visszavágásként, a Vác a következő idényben szerezte egyetlen nagyobb arányú győzelmét a mieinkkel szemben. Ez volt a fentiekben említett 4-1-es összecsapás a váciak otthonában. A 21. bajnokijuk hozta a legelső döntetlent, az 1934-35-ös évadban, mégpedig a meddő dorogi támadók miatt. A csapat szinte végigtámadta a hazai pályán játszott meccset, de a jobbnál jobb helyzeteit is elpuskázta, így végül mindkét kapu érintetlen maradt. Közben 1931-ben a Magyar Kupa-küzdelmeiben is megmérkőztek, amely egyben a kupasorozat alszövetségi döntője is volt. A Dorog hazai pályán esélyt sem adva ellenfelének, magabiztos 3:0 arányú győzelmével nyerte a regionális döntőt es jutott az országos főtáblára.
Az addigi második legtöbb gólt hozó bajnoki évadnak az 1935-36-os sorozat bizonyult, amikor 12 gól esett a két találkozón. Azonban ebből mindkétszer a váciak jöttek ki jobban, ugyanis mindkét meccsen ők rúgtak eggyel több gólt, így ezúttal nekik sikerült oda-vissza nyerni előbb otthon 4-3-ra, majd Dorogon 3-2-re. Az abszolút nyerő ember ezeken a meccseken a váci Zentai volt, aki a váci pályán játszott mérkőzésen szerzett mesterhármast, míg a dorogi visszavágón is az ő gólja döntötte el az eredményt. A következő dorogi vizitálásuk alkalmán megismétlődött a 3-2-es győzelmük, pedig a mérkőzés biztos dorogi sikernek indult. A mieink már két góllal mentek, ám kapusunk, Glatzner sajnálatos sérülése megfordította az eredményt. A kapust súlyos vállsérülés miatt le kellett hozni a pályáról és az akkori szabályok értelmében még ilyen esetekben sem volt kapuscserére lehetőség. Ezért az egyik támadónk, Gyömbér állt a kapuba, aki amilyen jó volt csatárnak, annyira nem tudott bevállni vészkapusként. A váciak éltek is az alkalommal és 3-2-re a maguk javára fordították az eredményt.
A legnagyszerűbb emlékezetű évad az 1943-44-es volt, amikor a Dorog háromszor is alaposan elkalapálta a Vácot, mégpedig kapott gól nélkül. A két bajnokin előbb idegenben 3-0-ra, a visszavágón pedig 6-0-ra. Ezen felül pedig a Magyar Kupában is összekerültek, de itt is magabiztos 3-0-ás dorogi siker született hazai pályán a nyolcaddöntőben. Ezzel a nagyszerű hármas győzelemmel pedig lezárult a két csapat egymás elleni mérkőzéseinek első nagy fejezete, hiszen legközelebb csak 33 év múlva kerültek össze újfent. Az egyszerű oka mindennek, hogy a mieink 1944-ben osztályt ugrottak a bajnoki címüknek köszönhetően, majd meg sem álltak az NB I-ig.
Csapatunk 1977-es NB I-ből való kiesését követően, az 1977-78-as bajnoki évadban találkoztak legközelebb. Mintha csak a váciak a legutóbbi 33 évvel ezelőtti sérelmeiket akarták volna törleszteni ellenük, olyan kellemetlen élményben részesítettek. A Dorog a 4. fordulóban látogatott a váciakhoz listavezetőként, mindhárom előző meccsüket megnyerve, 6:1-es gólaránnyal. A Vác viszont megállította a dorogi menetelést, pedig sokan elkönyvelték már addigra, hogy a mieink biztosan visszajutnak egy évet követően az első osztályba. Vácott azonban kijózanító 2-0-ás vereséget szenvedtünk 6 ezer néző előtt. A tavaszi visszavágó sem az elképzeléseink szerint alakult, miután a mérkőzés elején 11-esből előnybe kerültek vendégeink. Végül nagy hajrát nyitva csak az egyik pontot sikerült megmenteni az 1-1-re végződött találkozón. Bár maradtunk a másodosztályban a váciakkal egyetemben, azonban az akkori egycsoportos NB II-t az évad után szétszedték három csoportra osztva, s míg a mieink a Nyugati, addig a Vác a Közép csoportba lett beosztva. A Dorogot később átirányították a Közép csoportba, ezáltal az 1981-82-es évadban lettünk megint ellenfelek. Ősszel Dorogon ragyogó mérkőzésen magabiztos 2-0-ás győzelmet arattunk, ám a visszavágón 3-1-re kikaptunk. Ez volt a tavaszi második veresége a csapatnak úgy, hogy Vácra 7 veretlen meccsünket követően utaztunk. Egyben ez volt az egész évadban az egyetlen alakalom, amikor csapatunk három gólt kapott egy meccsen, pedig kettőt sem gyakran tudtak lőni a dorogi védelemnek akkoriban. A bajnokság végén azonban mi örülhettünk, hiszen abban az évben a drasztikus létszámcsökkentés miatt csak az első 5 csapat maradhatott bent a másodosztályban. A váciak roppant szerencsétlenül jártak, mert pontazonossággal végeztek az 5. helyezett Ganz Mávag mögött a 6. helyen és csak gólkülönbség miatt estek ki a harmadosztályba.
Két év elteltével, 1984-ben a Vác visszajutott az NB II-be, majd három évvel később már az NB I-be került, míg a Dorog közben folyamatosan az NB III-ban rostokolt (a mieink a Vác kiesését követő évben estek ki szintén a harmadosztályba, azonban ott külön csoportba szerepeltek), így megint hosszú időnek kellett eltelnie, mire újból találkozhattak. 1991-ben aztán a Magyar Kupa küzdelmeiben összesorsolták őket, mégpedig a negyeddöntőben. A mieink nagy menetelésben voltak és sorra búcsúztatták az NB I-es ellenfeleket. Előbb a Tatabányát, majd a Rába ETO-t, utána pedig a Veszprémet. Ráadásul a Veszprém elleni nyolcaddöntőtől oda-visszavágó alapon kellett kiharcolni a továbbjutást. A Vác akkoriban az ország egyik legjobb csapatává érett, ám nem sokon múlott, hogy az ő skalpjuk is a gyűjteménybe kerüljön. Az első találkozón Vácott úgy végződött 1-1-re a mérkőzés, hogy az első félidő első felétől vezettünk. Már mindenki elkönyvelte a dorogiak újabb bombameglepetését, amikor a hazaiak a találkozó utolsó percében, szögletet követően Talapa fejesgóljával kiegyenlítettek. A hazai visszavágóra 7 ezren jöttek ki a dorogi stadionba. Ezúttal a Vác szerzett korán vezetést, mégpedig az egykori dorogi, Füle Antal lévén, amit sikerült még az első játékrészben egalizálni egy nagyszerű támadást követően. A második félidő derekán egy elkerülhető góllal ismét ellenfelünk került előnybe, miután Répási fejmagasságú, középre tartó lövését Belányi kapus elnézte, azonban Csapó látványos felhőfejeséből újból egyenlítettünk. A gól után teljesen beszorult a Vác és 5 perccel a vége előtt Orosz ziccerbe lépett ki egyedül, ám mielőtt bevehette volna alig tíz méterről Koszta kapuját, hátulról buktatták. Vágner játékvezető azonban nagyvonalúan szemethunyt az eset felett. A mérkőzést közvetítő Knézy Jenő is csak annyit mondott a történtekre, hogy a Vác megköszönheti a játékvezetőnek. A Dorog veretlenül esett ki a hosszúra nyúlt kupasorozatból.
A legutóbbi Vác–Dorog mérkőzés 2018. decemberében, már a váciak felújtott otthonában
11 év telt el, mire újra tétmérkőzésre kerülhetett sor egymás között. Menet közben a Vác kiesett előbb az első osztályból, majd néhány másodosztályú évet követően az NB II-nek nevezett harmadosztályba kerültek 2002 nyarán, az NB I/B-ből kiesett mieinkkel együtt. Így a 2002-03-as bajnoki évadban kerek húsz év után került sor Vác-Dorog bajnoki mérkőzésre. A mieink roppant gyengén kezdték a szezont, miután az első három fordulót követően pont nélkül és egyetlen szerzett góllal sereghajtók voltak. Éppen csak elindultak volna felfelé, amikor a 7. fordulóban találkoztak Vácott a csapatok, ahol a hazaiak biztosan nyerték a meccset 3-1-re. A tavaszi visszavágóra a Vác listavezetőként érkezett Dorogra, azonban addigra csapatunk jelentősen feljavult és közelített az élmezőny felé. Szoros csatában végül gólnélküli döntetlennel osztosztak a pontokon. A néhány évvel korábban bevezetett rájátszásos rendszernek megfelelően, az alapszakaszt követően a rájátszásban is maradtak ellenfelek, ugyanis a dorogiak éppen befértek az első hatba, így a felsőházban jöhetett a folytatás. A váciak a bajnoki cím fő esélyesei voltak, ráadásul az alapszakaszban szerzett pontokat a gólaránnyal együtt továbbvitték a csapatok. A dorogiak nagyszerű felsőházi szereplése mellett oda-vissza legyőzték a váciakat, amely a Dunapartiak bajnoki címébe került. Vácon 1-0-ra, Dorogon pedig 3-1-re nyertek a mieink. Éppen azok a pontok hiányoztak az elsőséghez ellenfelünknek, amelyet a Dorog ellen tudtak volna begyűjteni. Ezzel be kellett érniük az ezüstéremmel, míg a mieink az előkelő 4. helyet szerezték meg. Bár a bajnoki címet elbukta ellenfelünk, mégis a ők jöttek ki jobban a folytatásban. A Vác a következő évadban bajnok lett és lépett fel a másodosztályba, hogy aztán onnan igen gyorsan egészen az NB I-ig jusson, míg a dorogiak a bajnokság végén keserves anyagi helyzetükre hivatkozva, maguk kérvényezték a Szövetségtől a negyedosztályba való indulást.
Idővel a váciak is megjárták a poklot, ugyanis egy év után kiestek az NB I-ből, majd rövidesen a negyedosztályig zuhantak. Aztán megint nagyot fordult a világ velük és megindultak újra felfelé, s meg sem álltak az NB II-ig. Egy évvel később a Dorog is sikeresen feljutott a másodosztályba és azóta immár negyedik évadja folyamatosan csoportellenfelek. A 2016-17-es évad a váciak kettős győzelmét hozta, mindkétszer szoros meccsen. Előbb ősszel Dorogon tudtak nyerni 2-1-re, majd a stadionjuk felújítási munkálatai miatt átmeneti otthonukban, Dunaújvárosban is győztek 1-0-ra egy olyan kiélezett küzdelemben, ahol akár fordított eredmény is születhetett volna. A következő összecsapás 2-0-ás dorogi sikerrel zárult hazai pályán, majd a visszavágón a még mindig albérletben játszó Vác ezúttal a III. ker. TVE pályáján verte csapatunkat 1:0 arányban. A legutóbbi évad mindkét mérkőzése 1-1-es döntetlennel zárult, előbb ismét Dorogon, majd az addigra már átadott, felújított váci arénában. A hazai meccsen a dorogiak, a Duna partján pedig a váciak vezettek, de végül mindkétszer osztoztak a pontokon.
A két csapat egymás elleni mérkőzéseinek történetéhez még néhány érdekes adalék. A mieink legjobb sorozata egy öt egymást követő győzelmi periódus volt 1928 és 1931 között. Sorrendben 4-0, 5-2, 2-1. 3-0 és 4-2 zsinórban a Dorognak. A váciak válasza nem sokkal később érkezett, igaz, szerényebb három egymást követő győztes meccsel – 4-1, 3-1 és 1-0 – 1933 és 1934 között.
Csapatunk 1943 után legközelebb csak 2003-ban tudott bajnokit nyerni a Vác vendégeként. Azonban a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, hogy erre nem is nyílt túl sok alkalom, hiszen az 1943-as vizitálást követően mindössze három bajnokijuk volt és a negyediken sikerült a győzelmet kiharcolni, éppen 60 év elteltével.
A Vác FC otthona a bal oldali képen látható Ligeti stadion. A létesítmény 1967-ben épült, így itt eddig csak hatszor játszottak a váciak a dorogiak ellen, ahol a mieinknek csak egyetlen egyszer sikerült győzniük. Két további döntetlen mellett három vereség történt ebben az arénában. Eredetileg a stadion 12 ezres volt, azonban az ülökék telepítése miatt kapacitása csökkent és jelenleg 9,500 férőhelyes. A nézőcsúcsot az FTC elleni bajnoki hozta 1990-ben, amikor 15 ezren töltötték meg a lelátókat és ugyan ennyien szorongtak benne az 1982-ben itt rendezett Magyarország-Szovjetunió öregfiúk válogatott meccsen is. 16 korábbi alkalommal a Vác a régi pályáján fogadta a Dorogot, amely a Váci-szigeten, a Pokolcsárda mögötti területen volt található. Bár a Dorog 23. vendégszereplésére kerül sor a Vác ellenfeleként, ám ebben a stadionban mégcsak hatszor léptek itt pályára, viszont az MLSZ-határozata alapján a vasárnapi meccsüket a Soroksár pályáján fogják megrendezni. A soroksári Szamosi Mihály sporttelepen egy nap híján kereken egy évvel ezelőtt, 2018. augusztus 19-én szerepelt a Dorog és akkor 3-1-re verte a házigazda Soroksár csapatát. Ezzel az elmúlt szűk 2 és fél év leforgása alatt, a negyedik helyszín, ahol a Vác vendégül látja a dorogiakat.
Balra: a Ligeti stadion Vácon. Jobbra: a mostani meccset azonban ezúttal Soroksáron, ezen a pályán játssza a két csapat
Az idők folyamán egy komplett csapatra való olyan labdarúgó volt, aki mindkét gárdában szerepelt korábban. A listát az időrendiség alapján igyekszem bemutatni. Az egykori kiváló kapus, Pálinkás András Vácról igazolt Dorogra, majd a sort a gólerős támadó, Mózner János folytatta, aki szintén Vácról került egyenesen a dorogi csapathoz, akárcsak Hermann Sándor. A dorogiak saját nevelésű gólérzékeny kiválósága, Füle Antal a Honvédnál tett néhány éves kitérőt követően került a váci csapatba, majd szintén egy nagyszerű gólvágó csatár, Orosz Ferenc, aki viszont egyenesen Dorogról igazolt Vácra, továbbá Hodur Attila, Szedlacsek István és Kasza István. Utóbbi hét éves váci szereplést követően visszatért Dorogra. Vácról került kölcsönben Dorogra Bábik Tibor és Bánföldi Zoltán, majd Lénárt János, később pedig Kriska Gábor is Vácról érkezve lettek a Dorog játékosai. Szentpéteri Viktor néhány közti más állomást érintve egykori váci játékosként szerepelt a Dorogban is. Jelenlegi csapatunk játékosai közül Albert Ádám és Dlusztus András is korábban szerepeltek a Vác csapatában, Csillag Dárius pedig éppen a nyári átigazolási időszakban közvetlenül a váciaktól került Dorogra.
A szakvezetők sorából korábbi sikeredzőnk, Reszeli-Soós István utánpótlás edzőként volt a váci klub tagja mielőtt Dorogra került volna. Érdekességként és kellemes emlékként szintén érdemes felidézni, hogy a fentiekben említett Pálinkás András, aki két évadon keresztül védte a Dorog kapuját, a későbbiek folyamán edzőként folytatta pályafutását. Többek között a Malév SC vezetőedzője is volt és az 1996-97-es évadban ellenfélként került össze a két csapat. Az őszi szezonban a Malév otthonában a mérkőzés előtti bemelegítésnél a népes dorogi tábor a neve skandálásával éltette az egykori kapusát. Pálinkás szép gesztusként a dorogi tábor elé vonult és meghajolt a dorogiak előtt, akik nagy üdvrivalgással köszöntötték Őt. A két fél kölcsönösen megtapsolta a másikat, miközben Pálinkás meghatódva annyit mondott a szurkolók felé, hogy: „Köszönöm srácok!” Egyébként a meccset a Dorog ragyogó játékkal nyerte 4-0-ra.
Mint az fentebb megemlítésre került, 4 mérkőzés eredményét nem tudunk beszámítani a két csapat egymás elleni 50 találkozójába azonban még a 46 azonosított meccseknél is jópár helyen nincs adat a góllövők kilétéről. Sajnos több korabeli játékos teljes neve is bizonytalan, ezáltal többnél is csak a vetéknév ismert biztonsággal. A biztosan igazolható 86 dorogi gól szerzői közül csak 75 találatot tudunk pontos forrásból közzé tenni.
A dorogi gólok szerzői időrendben: Szilas (2), Tonnhauser György (2), Klotz Lajos (3), Szloboda Rezső (7), Horváth (2), Höfflinger József (3), Varga, Jagidza (2), Nerolda (3), Pehlov (4), Prohászka János (5), Berényi, Újvári, Gyömbér, Klausz József (3), Sziffert Nándor (2), Kőfalvi, Pick, Czéh Lajos, Bárkai, Dunai Adolf, Vízi, Spielmann, Bánsági György, Turai Lajos (3), Meszes Lajos, Tóth, Vázsonyi I., Vázsonyi II. János, Peszeki Jenő, Laczkó István (3), Szedlacsek István, Orosz Ferenc, Csapó Károly, Takó Péter (2), Nádasi Mihály, Kriska Gábor, Czipper Zsolt, Perovic Dávid, Szedlár Zoltán, Mészáros Áron, Nagy Zsombor és Vigh Ádám, valamint egy váci öngól. Egyébként a dorogiak részéről is történt egy öngól, amelyet Csermák János vétett, azonban egyik esetben sem befolyásolta a mérkőzés végeredményét, ugyanis mindkét alkalommal az öngólt vétő játékos csapata nyert egyaránt 2-1-re és mindkét fél hazai pályán játszott. Bizonyos szempontból ritkaságszámba megy, ha ugyanazon a meccsen két testvér is betalál az ellenfél kapujába. 1944-ben a 6-0-ás dorogi győzelemmel zárult találkozón a Vázsonyi testvérek mindkét tagja gólt szerzett.
