80 éve történt: Fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte a Dorogi AC

Minden sportklub és egyesület életében fontos állomások az alapítási évfordulók, amelyeket igyekeznek számon tartani. A legtöbb egyesület a fertálynyi időszakos évfordulókat különös és kiemelt becsben tartja. A Dorogi AC életében 1939 hozta az első nagyobb évfordulót, s noha bizonyos fokig megemlékezés történt minden ötödik évben, a 25 éves fennállást, a negyed évszázadnyi aktív létezést megkülönböztetett figyelemmel kísérték Dorogon. Ennek megfelelően jelentős, egyben komoly ünnepséget rendeztek a klub vezetői és sportolói, amelyre nagy tisztelettel várták az addigra méltán már nagy tömegeket érintő sportbarátokat, szurkolókat. Az 1939 nyár közepére szervezett központi ünnepség kerek, nyolc évtizedes évfordulója alkalmából külön cikkel igyekszem emléket állítani e jelentős eseménynek – Szabó Gyula cikke.

Az 1914 márciusában alapított Dorogi Atlétikai és Futball Club fennállásának negyed évszázados ünnepségéhez érkezett az 1939-es esztendőben. Az egyesületi vezetők időben nekiláttak az ünnepi évre való felkészüléshez. Volt mit ünnepelni, mire büszkének lenni bőven, ugyanis a dorogi klub nem csak egy volt az egyre szaparodó magyar sportegyletek közül. A DAC üstökösként robbant be a honi és az egyetemes sport világában, s még az sem vetette vissza, hogy mindjárt a kezdetek kezdetén az I. világháború történései és annak gazdasági, társadalmi kihatásai miatt valójában csak 1919-re tudott az igazi érdemi munka kibontakozni. Dorogon a klubalapításnak komolyabb előzményei voltak, ugyanis a lakosság körében már a XIX-XX. század fordulóján is aktív sportéletet mutatkozott és a XX. század első évtizedében a labdarúgás egyre fokozódó térnyerésének is köszönhetően a hivatalos egyesület alapításra is meg volt az igény. Így sok más településhez viszonyítva, meglehetősen korán, 1913-ban már eltökéltek voltak a dorogiak, hogy hivatalosan is megalapítsák a helyi sportegyesületüket. Az előkészítő munkálatokat követően, amelyben a működési szabályzatok mellett a klub színei, címere és hivatalos elnevezése is megalkotásra kerültek, a következő év elejére minden készen állt a megalakulásra és annak hivatalossá tételére. A klub alapítói Czibor János, Csenki Ferenc, Csermák Vencel, Fridmann Hugó, Jeszenszky Ferenc, Kökk Lajos, Lébengút István, Papp András, Pfluger Miksa, Sáska András, Simon Ferenc és Turczer János voltak és a ceremóniára a Kolóniában lévő Bányász vendéglőben – vagy tulajdonosa és üzemeltetője után egyszerűen csak Binder vendéglőnek nevezett – került sor. A vendéglő a hamarosan megépülő sportpálya szomszédságában volt, amelynek tulajdonosa, Binder Lőrinc nem csak a klubalapítás házigazdájaként vált ismerté, de egyben a megalakult egyesület első mecénása is lett.

A kezdetek kezdetén a labdarúgók és az atléták, nem sokkal később pedig az úszók és a birkózók jelentették a legősibb szakosztályokat. A négy kiemelt versenyszakosztály mellett további sportágak is honossá váltak, mint a tenisz, a korcsolyázás és szintén bekapcsolódott, de egyelőre lazább kötelékben az asztalitenisz, a teke, a kézilabda, a torna és az ökölvívás, bizonyos mértékben pedig a vízilabda is. A harmincas évek második felében pedig egy ugyancsak népszerű szakosztállyal gyarapodott az egyesület, nevezetesen a természetjárókkal, akik éppen az előző évben, 1938-ban vehették birtokukba a Fekete-hegyi turistaházat, a máig igen közkedvelt Sasfészket. A lakosság a sport terén mindenre fogékony volt és szívesen vett részt a különböző bemutatókon, hírverő rendezvényeken, de sokan ki is próbálták magukat az egyes sportágakban. A sportrendezvények látogatottsága feltűnően magas volt. Valamennyi eseményen ezres nagyságrendben volt mérhető a nézők száma. A stadion nem egyszer zsúfolásig is megtelt. A birkózókat szinte rendszeresen ezer, vagy még annál is több drukker buzdította a helyszínen.

Már a kezdetekben igen népes és aktív volt a hivatalos sportolók tábora az egyesületen belül. A húszas évek közepére Dorogot már komoly sportközpontként tartották számon országszerte. A folyamatos fejlődés egyik zálogát részben a tudatos és nyitott szervezeti építkezések és tervek gondos összehangolásában kereshetjük, továbbá a helyiek elképesztő sportszeretetében. Már az első évtizedben általános tendenciának bizonyult, hogy minden dorogi családban legalább egy igazolt sportoló volt. A lelkesedésen felül az odaadó és alázatos hozzáállás is meghatározó volt, így a tehetséges sportolók komoly eredmények felmutatására lettek képesek. A kezdeti időszakban az anyagi hátteret a pártolói tagsági díjak és egyes tehetősebb helyi iparosok, vállalkozók támogatása biztosította, de nem volt elhanyagolható a társadalmi, önkéntes munka sem.  A sport jótékony hatását, rövidebb és hosszú távú előnyeit felismerve, továbbá az addigi eredményeket figyelembe véve, az 1920-as évek második felétől a dorogi bányavállalat is belépett a támogatói körbe. A bánya korábban már azzal is sokat tett a dorogi sportért, hogy a sportpálya felépülését finanszírozta. Az anyagi támogatás mellett legalább olyan fontos és üdvözlendőnek bizonyult az erkölcsi támogatása is. A vállalat előljárói közül sokan tiszteletbeli vezetőségi tagokká is váltak, valamint rendszeresen látogatták és vettek részt a különböző sportrendezvényeken. Ennek ellenére sem egy gazdag, tehetős egyesületet kell elképzelni, ugyanis a támogatói összegek a versenyeztetésre és a fenntartási költségekre terjedtek ki, míg a sportolók nem a sportból, hanem a sportért éltek. Anyagi elismerésként maximum egy kiadós étkezés járt jutalmul. A sikeres sporteredményekhez egy igazán jelentős sporttelep is társult, amely nem csak a dorogiak büszkesége volt, de az ország legelittebb köreihez tartozó sportolók és a média nagy kedvencévé is vált. A sportolók döntő többsége dorogi volt és a válogatott jó anyagnak köszönhetően az egyesület bátran építhetett a helyi tehetségre, azonban a környék településeiről is szívesen jelentkeztek soraiba, idővel pedig olyan vonzóvá vált, hogy egyenesen sikk is lett a Dorogi AC igazolt sportolójának lenni. Így nem egy már más egyesületnél bizonyított, hírnevet szerzett élsportoló igazolt Dorogra és vállalta akár a végleges letelepedést is Dorogon.

A dorogi klub az első 25 évében már annyi mindennel büszkélkedhetett, amennyi egy évszázadra valót is bőven kitölthetett volna és nagyon sok sportegyesületnek a mai napig sem sikerült felmutatnia. A dorogi sportolók soraiból addigra több válogatott versenyző is kikerült, köztük olimpikonok is. A négy fő versenyszakosztály komoly tényezője volt az egyetemes magyar sportnak. Bajnoki címek, kupasikerek, egyéni csúcsok széles palettájával büszkélkedhettek. Következzék egy kis kivonata az első 25 évnek, a negyedévszázados múlt sikereinek egyfajta kereszmetszeteként.

Balra: a dorogi labdarúgó csapat 1926-ban. Jobbra: a dorogi úszószakosztály tagjai közül néhányan.

A labdarúgók jelentős része a különböző amatör válogatottakban is oszlopos tagok voltak. Az első igazán ilyen kiemelkedő játékos Bárdos Sándor volt. Az olimpiai válogatott keret tagjai között négy dorogi is, Höfflinger József, Frayt Miklós, Reizinger László és Szedlacsek István szerepelt, Farkas Imre pedig az 1936-os berlini olimpián részt is vett. Ide sorolható továbbá Berta József, aki ugyan nem volt állandó tagja a dorogi csapatnak, de olykor amolyan kettős igazolással kölcsönben a Dorog-színeiben is játszott és szintén ott volt Berlinben. Továbbá kiemelkedő labdarúgóként tartották számon a nagy válogatottban is szerepelt Mészáros Ferencet, akit később több külföldi profi klub is leigazolt, mint a Nagyvárad, az Arad és portugál Braga. Frayt Miklóst Franciaországba igazolták és Párizsban játszott. Sziffert Nándort 17 évesen a Fradi igazolta le, akivel bajnoki címet is nyertek az NB I-ben és ugyancsak meghatározó játékosa lett a szintén első osztályú Újvidéknek. A dorogi csapat 6 bajnoki címet szerzett, valamint 4 bajnoki bronzérmet, továbbá háromszoros Középmagyarország bajnok és 1932-ben az ország 15. legjobb csapata lett. Ezen felül kétszer játszott Corinthián Kupa-döntőt, a magyar Kupában nyolcaddöntőt és ugyan ebben a kupasorozatban kétszer küzdött meg a legjobb 16-közé jutásért is. Gyakorlatilag minden második évre jutott egy bajnoki érem, s alig négy évente egy bajnoki cím is.

Balra: harmincas évek legendás dorogi birkózói. Jobbra: dorogi atléták egy csoportja a klubház mögötti parkban.

Az atlétáink is igen fényes sikereket arattak. Mindjárt az első nagy megmérettetésük alkalmán 1922-ben,  az országos váltóbajnokságon a Kálos, Fekete, Vermes, Soltész alkotta dorogi csapat a 4×100 méteres versenyt rekordidővel nyerte. A dorogi atléták a húszas években az ország legjobb atlétikai egyesületei közé emelkedtek, az ifjúsági csapat pedig a legjobb vidéki egyesület címet érdemelte ki, majd az Országos bajnoki címet is elnyerte. Az atlétika minden ágában volt jeles dorogi, legyen az futás – sprint, közép-, vagy hosszútáv és maraton -, ugrás, vagy dobás. A szakosztály leghíresebb sportolója, a válogatott Solymár Károly, a többszörös magyar gátfutó bajnok, aki Stokholmban olimpián is szerepelt, igaz, ezen eredményeit a Ferencváros színeiben érte el korábban, azonban értékéből ez mit sem von le. Solymár 1927-ben, még aktív versenyző korában érkezett Dorogra és dorogi színekben is versenyzett, majd az atlétikai szakosztály vezetője és mesteredzője lett. Szintén kiemelkedő sportoló volt Fekete Imre többszörös távolugró- és hármasugró bajnok, aki szintén megjárta az olimpiát, mégpedig 1928-ban Amszterdamban középdöntős volt. Ugyancsak távolugró- és hármasugró bajnokunk volt Somló Lajos, aki pedig az 1936-os berlini olimpián vett részt, ahol a 12. helyen végzett. Kimagasló atlétáink sorát gazdagította Hrenyovszky János válogatott, egyben olimpikon maraton futó. Az orzágos ranglista 2. helyezettjeként szerzett osztatlan hírnevet magának és a dorogi egyesületnek a maratoni számban, míg az egy órás futás 4. helyezettjeként. Igazi sportfenoménnak számított Csáki Lajos, aki diszkoszvetésben, rúdugrásban, magas- és távolugrásban is második helyezett, gátfutásban első is volt, s nem egyszer összetettben a versenyek győztese. A korszakból csak néhány kitűnő atlétát említve, akik az országos elithez tartoztak: Szirmák László hármasugrás, König rúdugrás, Kertész Lajos diszkoszvetés, Holló Kornél 1500 méteres futás, Riedl súlylökés, diszkoszvetés, Kömley ugró- és dobószámok, Kárász gerelyvetés, Kókai diszkoszvetés, Környei, Szabó, Bregár, Tonigold, Tauber váltófutás, Röhrich gerelyhalyítás, Sáska súlydobás, A nagyszerű sportolók mellett és mögött legalább olyan nagyszerű az edzőgárda is. A fentebb említett Solymár Károlyon kívül a szintén mesteredző Vadas István és Ottavai Károly fémjelezte ezt az időszakot.

Hasonlóan díszítettek a tribünt a két világháború közötti időkben a különböző kiemelt rendezvények során.

A fentebb méltatott két sikerágazat mellett pedig máris jönnek a birkózók, akik hasonlóan ragyogó eredményekkel és versenyzőkkel büszkélkedhettek, sőt! A dorogi birkózás egyenesen kimagasló sikertörténet az alapítástól kezdődően. A kezdetektől fogva soraikba tudhatták az Újpestből érkezett korábbi többszörös bajnok és olimpikon Györgyei Ferencet, aki játékos edzője is lett a dorogiaknak. Ráadásul Györgyei fia, Lajos is kiváló birkózó volt, akivel szintén erősödött a szakosztály. Azonban szinte minden súlycsoport kitermelte a maga legjobbjait, akik az ország legmeghatározóbb birkózói lettek. Beke Imre, Kripkó Antal, Vitális Sándor, Ferencz Károly, Próka János, Miskey Árpád mind válogatott, olimpikon és más világversenyek szereplői voltak, s nem véletlen, hogy a dorogi birkózó csapat az ország legjobbjai közé tartozott. Mondhatni, nem volt mégcsak átlagos pontja sem a szakosztálynak, ugyanis szinte kivétel nélkül bajnokok és győztesek alkották e sportágat Dorogon. Érdemes megemlíteni további klasszis birkózókat is ebből az időszakból, mint Bihari Lajost, Dejcző Bélát, Derzsi Károlyt, vagy Gregort.

A Déli kapu az ünnepségek során régen így várta a vendégeket.

Az úszók szinte valamennyi szakágban képviseltették magukat, még az akkortájt létezett folyamúszásban is. Ezen felül a megjelent vízilabdázók is ide tartoztak. A szakosztály legkiemelkedőbb úszója a többszörös bajnok, válogatott és olimpiai kerettag, Nipl Stefánia volt. Szintén nagy nevet szerzett Márványi Károly műugró, aki a Dunátúl bajnoka címet is elnyerte. Az állomány további neves alakjai Gogola Emil, Mátravölgyi László és Nyírfalvi Ferenc voltak. Az uszoda terén Dorog országos leggel is büszkélkedhetett: a vidéki települések közül Dorogon épült a legelső versenyuszoda. Azonban nem csak e téren domborodott ki értéke, de szépségét messze földön megirigyelték. Részben ennek is volt köszönhető, hogy a magyar úszó válogatott gyakran vendégeskedett náluk, Csik Ferenc többszörös magyar- és olimpiai bajnok úszó pedig rendszeresen Dorogon edzett és mondhatni tiszteletbeli doroginak tekintették.

A dorogi egyesület nimbuszát jól mutatta, hogy jeles vendégek és kiemelkedő sportesemények gyakori házigazdája lehetett. Az úszóknál már említett válogatott vizitálása mellett az atlétikai válogatott, a birkózó válogatott, az ökölvívó válogatott és a tornász válogatott nem egyszer vendégeskedett Dorogon. 1936-ban mind a birkózók, mind az úszók olimpiai selejtező versenyeit Dorogon rendezték és szintén ebben az évben került sor a neves Zágráb-Budapest nemzetközi atlétikai viadalra is. Ezen felül a Dunakanyar úszókupa nívós versenynek is nem egyszer adott otthont városunk. Az évenként megrendezésre kerülő Dorogi AC atlétikai viadal az ország egyik legrangosabb és legkedveltebb versenye volt a kezdetketől fogva, amelyre elképesztő számú nevezés mellett minden élegyesület indult.  Ilyen csodálatos eredményeket, versenyeket és eseményeket hozott a Dorogi AC első 25 éve. A központi ünnepség napjának július 23-át jelölték ki. Kétszeresen is jeles nap ez, ugyanis a Nándorfehérvári diadal napja is egyben. 1456-ban ezen a napon ért véget a török agresszorok három hetes ostroma az ország déli kapujánál a magyar védők, élén Hunyadi János világraszóló győzelmével. Mielőtt azonban az ünnepség részleteit felelevenítenénk, nézzük, hogy milyen eredményeket hozott a dorogiaknak maga, az 1939-es ünnepi év.

Kétség kívül a legnagyobb örömöt és visszhangot a dorogi labdarúgó csapat fényes bajnoki címe jelentette, amelyről a közlemúltban külön cikkel is jelentkeztem. Megtekinthető itt>>

Közvetlenül a bajnoki cím elnyerése utáni héten a Ferencváros érkezett egy gálamérkőzésre Dorogra, amely részben a 25 éves évforduló részének is felfogható. Az atléták első sorban erős és intenzív utánpótlás bázisa terén váltottak ki nagy elismerést és adtak okot a biztos jövőt illetően is. Dunakeszin egy kétnapos országos ifjúsági versenyen ugyanis 13 újoncot avatott a részt vett csapatuk, akik igen szép eredményeikkel remekül mutatkoztak be. Az év dorogi atlétája Végh lett, aki sorra hozta az érmeket a különböző versenyekről. Az Újpest atéltikai versenyén a 400 méteres versengést Végh nyerte, de a dobogó harmadik fokára is dorogi atléta, Rákosi állhatott bronzérmével. A Pestvidéki bajnokságban Végh duplázott, miután 100 és 200 méteren is bajnok lett. Ugyan itt Sík 1500 és 3000 méteren bronzérmet nyert. A Vidéki atlétikai diadalon Diósgyőrben megintcsak Végh nyert aranyérmet 400 méteres gátfutásban, egyben idejével  új kerületi rekordot is felállított. Szintén a diósgyőri versenyen nyert Szirmák hármasugrásban aranyat. A birkózók is számos éremmel gyarapodtak az év során. Előbb Tatabányán Bihari ezüst-, míg Dejcző bronzérmet szerzett, majd Kassán Tóth lett aranyérmes, akárcsak Ferencz, aki ráadásul a döntőben éppen Kassa bajnokát verte. Ferencz ezen kívül begyűjtött egy első díjat is a görög-római birkózóbajnokságon. Budapest birkózóversenyén Vitális fölénnyel verte a döntőben a kor egyik legjobbját, a nagy riválist, Palotást. Lengyelországban Ferencz válogatottként utasított mindenkit maga mögé. Cegléden országos versenyen könnyű súlyban végül dorogi háziversennyé alakult, mivel a döntőbe jutott mindkét birkózó, Györgyei Lajos és Meszes Imre is dorogi volt. A végső győzelmet Györgyei szerezte meg, Meszes lévén pedig az ezüstérem is Dorogra került. Váltósúlyban pedig a szintén dorogi Gárdonyi verte a teljes mezőnyt, szolgáltatva az újabb aranyérmet. Az év kimagasló eredménye a birkózók berkeiből, hogy három dorogi is kvalifikálta magát a következő évi olimpiára, nevezetesn Ferencz, Vitális és Tóth. Az úszók közül két ifjú tehetség nagyszerű sikerei emelkedtek ki. Horváth Jenő és Csernyi több versenyszámban is abszolút elsőséget szereztek a Győrben megtartott úszóversenyen. Horváth az 50 méteres gyors- és mellúszásban, míg Csernyi a 100 és 200 méteres hátúszásban lett bajnok.

A 25. évforduló tiszteletére készített ünnepi címer.

A Nemzeti Sport július 18-ai beharangozójában így hírdette a dorogi ünnepi rendezvényt: „Dorog a múltjához méltó, rangos verseny helyszíne lesz hamarosan. A teljes fővárosi atlétagárda a Dorogi AC jubileumi versenyén ad egymásnak találkozót. Mert Dorogon büszkék arra, hogy immár huszonötödik évébe lépett a DAC!” 1939. július 23-án, vasárnap hatalmas és lázas készülődés várta a dorogi sportklub fennállásának 25. évforulójára rendezett ünnepséggel egybekötött sportseregszemlét. A rendezvényen előre láthatóan Dorog apraja-nagyja ott is lett volna, valamint számos díszvendég és ki tudja mennyi sportbarát az ország minden pontjáról, azonban az ünnepség napján a településre zúduló hatalmas eső alaposan elriasztotta a híveket, így „csak” 3 ezren gyűltek össze a stadionban. A hivatalos program a délelőtti közös szentmisével vette kezdetét a Bányász templomban. Az eredeti tervek alapján, a templomtól indult volna a díszfelvonulás a sportelepig, azonban a cudar időjárás miatt csak egyszerű masírozás volt.

Igaz, az érdemi folytatásra már elállt az eső és a délelőtt folyamán, mint az első ünnepi sportvetélkedést, a teniszversenyt zavartalanul megrendezhették, akárcsak közvetlenül utána a sportpályán rendezett szabadtéri közös ünnepi ebédet, amelyet nem csak jóízűen, de nyugodtan és főleg szárazon tudta elfogyasztani a nagyérdemű. A folytatásban az úszók következtek, ahol az országos elit teljes létszámban képviseltette magát. A házigazda dorogiak szépen szerepeltek, mi több, a műugrásban hármas dorogi siker kerekedett, miután előbb mind Berke, majd Márványi, végül pedig Fiala is győzőtt. Horváth lévén  további érmet is sikerült a dorogiaknak szerezniük, mégpedig az 50 méteres gyorsúszásban, ahol a dorogi úszó a harmadik lett. Ezen felül a dorogi fiatalok a 3×50 méteres gyorsváltót sikerrel nyerték és második helyet sikerült elcsípnie a dorogi csapatnak a 3×100 méteres vegyesváltóban. Az úszószámokat követően az atlétikáé lett a főszerep, ahol szintén a legkiemelkedőbb magyar egyesületek rendre megjelentek. A dorogiaknak itt is jutott siker, miután Zalatnai gerelyvetésben szerzett elsőséget, továbbá az olimpiai váltóban a dorogi csapat harmadik helyen jeleskedett. A verseny egyik legkiemelkedőbb atlétája, Dr. Sir József, a BBTE sportolójának hamisíthatalan, remek stílusát csodálta a közönség és tapsolhatott megérdemelt győzelmének a 100 méteres síkfutásban.

A nap záróakkordja a Dorog–Tatabánya labdarúgó mérkőzés volt. A megyei rivális már ekkor is nagy ellenlábasa volt a mieinknek, ám bármennyire is igyekezett, ezen a napon nem tudott a Budavári – Prohászka – Csermák – Nagyfejő – Pfluger – Bárkai – Kőfalvi – Gyarmati – Dunai – Turai – Klausz összeállításban pályára lépő dorogiaknak ellenállni. A házaigazda ünnepelthez és bajnokhoz méltóan egyszerűen lefutballozta ellenfelét. A kezdő sípszótól nekiestek a vendégeknek és már az első negyedórában Turai duplájával, majd Turai gólpasszából Gyarmati  lévén már 3:0-ra elhúztak a mieink, ráadásul mindhárom gól igen látványos, szép akciókból született. Talán a játékvezető is megsajnálta a tatabányaikat, minden esetre előbb egy több méteres lest engedett el, amiből szépítettek, majd egy ajándék 11-est ítélt nekik, így 3:2-re módosult az állás. Ezek után már a dorogiak nem törték annyira magukat, de így is biztosan nyerték a találkozót. Az egész napos rendezvény programjából hiányozni látszottak a birkózók. Tekintve, hogy így is éppen sötétedésig lement a tervezett program, ezért aligha lehetett volna további versenyszámot beépíteni. A birkózók részben ezért is külön kaptak egy nagyszabású versenynapot még a tavasz folyamán, amelynek keretén belül a Dorogi AC országos ifjúsági versenyét rendezték.

Az ünnepi év tiszteletére néhány sportrelikvia is készült, mint többek között az ünnepi formátumú klubcímer és vele együtt zászlók, jelvények, valamint a borítóképen is látható domborított formájú fém emlékplakett.

A Nemzeti Sport 1939. július 24-i számában megjelent cikk.

Az országos sportlap a másnapi számában már le is közölte a DAC ünnepi eseményét. Sportegyesületünknek sokan kívántak legalább olyan sikeres folytatást, mint amilyet az első 25 év hozott. Talán még a legbizakodóbb, legmerészebben álmodó dorogi hívek sem gondolták, hogy a második 25 év minden korábbinál is sikeresebb lesz.