Az évadzáró fordulóban Tiszakécskére látogat csapatunk, amely rendhagyó módon az első ottani szereplése is lesz egyben a dorogiaknak. A két csapat ugyanis ebben az évadban találkozott először egymással, így ezúttal inkább meccsbeharangozó, mint sem múltidéző kategóriájú a cikk – Szabó Gyula írása.
A kécskeiek ellen korábban még soha sem játszott a Dorog, így a tavaly december másodikán lejátszott mérkőzésük – amely egyben az őszi szzon záró meccse is volt – sporttörténelmi érdekességként is emlékezetes. Ellenfelünk csak az 1990-es évek első felében szerzett nevet magának, miután a másodosztályba kerültek. Pár év leforgása alatt alaposan megnőtt az étvágyuk és egészen az NB I-ig jutottak, de azzal a lendülettel ki is estek, majd amilyen üstökösként tűntek fel, úgy is tűntek el a süllyesztőbe, egészen a hetedosztályig zuhanva. Pár éve újból elindultak felfelé és tavaly megnyerve az NB III. Közép csoportját, jutottak fel az NB II-be, s lettek a mienk csoporttársai. Újoncként kifejezetten jól szerepeltek és stabil közép csapatként érkeztek Dorogra.
A legelső összecsapásuk mindkét fél számára emlékezetes maradt, ugyanis a dorogiak alaposan elverték ellenfelüket. Már az első játékrészben is többgólos vezetésre tehettek volna szert a piros-feketék, azonban a második félidőben már a gólok sem hiányoztak. Csapatunk azon a meccsen teljesen megérdemelten diadalmaskodott, mégha a második félidő jelentős részében emberelőnybe is került. A ziccerben kitörő Vigh Ádámot csak lerántani tudták, amiért a vétkes játékos, Csáki megkapta második sárgalapát, s vele együtt a pirosat is. A dorogiak szép gólokat lőve, Nagy Zsombor, Mészáros Áron, Hegedűs Márk és Paudits Patrik találataival 4-0-ás győzelmet arattak, amely egyben az egész évad legfényesebb, legnagyobb arányú sikere volt.
Bár mondhatni a két csapat közös múltjának nincs semmi előzménye, azért néhány közös pontot mégis lehet találni, amelyet érdemes megemlíteni. Az idők során négy olyan játékos is volt, akik egykor mindkét csapatnál megfordultak, mint Bánföldi Zoltán, Szedlacsek István, Herczku Szabolcs és Czipper Zsolt. Reszeli-Soós István személyében pedig egy kiváló szakember, aki mindkét csapat vezetőedzője volt. Az 1993-ban Dorogról történt távozása után éppen Kécskén folytatta és irányításával szerezte első komolyabb hírnevét a Bács-Kiskun megyei csapat.
Az idén indult rovatom a bajnokság végéhez érve lezárul. Ezúton köszönöm a Dorogi-medence.hu részéről a főszerkesztő, Lehoczki Dávid felkérését és a lehetőséget. Szintén köszönet mindazoknak, akik meccsről-meccsre figyelemmel kísérték összefoglalóimat. Bízom abban, hogy minden olvasó számára sok érdekességet, hasznos ismeretanyagot sikerült átadnom.
Képmelléklet: A tavalyi legelső Dorog – Tiszakécske találkozón. A felvétel az egész mérkőzésre jellemző jelenetet örökített meg: Veszélyben forog a kécskei kapu.