Idén immár másodszor utaznak a mieink Győrbe, ugyanis ezúttal a Rába-parti megye- és püspöki székhely első számú csapata, az ETO látja vendégül a dorogiakat. Egykor e két gárda az Észak-Dunántúl futball-fellegváraként volt ismeretes és ennek megfelelően az egymás elleni mérkőzéseiket a magyar labdarúgás élvonalának egyik legnevesebb vidéki rangadójaként tartották számon – Szabó Gyula összefoglalója.
A két neves és tradícionális klub egymás elleni mérkőzései nem csak a régmúltba gyökereznek, de szinte kivétel nélkül izgalmas, kiegyensúlyozott vetélkedés és nem utolsó sorban sportszerű játék jellemezte. Ennek megfelelően a Dorog közel félszáz tétmérkőzése a Győr ellen – egykori ismertebb nevén Rába ETO, vagy mégkorábban Győri Vasas – meglehetősen kiegyensúlyozottan alakult és az összesítésben is csak minimális előnyt tudhat magáénak az ellenfele. Igaz, ebben van egy kisebb csavar is, de erről majd később. A két csapat eddig 48 alkalommal találkozott, amelyből 17 dorogi és 18 győri győzelem mellett 13 döntetlen született, 76:76-os gólaránnyal. A 48 meccsből 41 bajnoki találkozó volt, közte 36 NB I-es mérkőzés. Ezen felül többször összekerültek a Magyar Kupában, valamint a Felszabadulás Kupában, továbbá a bajnokcsapatok Országos döntőjében is megmérkőztek. Ha csak a bajnoki vetélkedést vesszük alapul, úgy már a dorogiaknál az előny. 41 meccsből 15 dorogi és 13 győri győztes meccs mellett 13 döntetlen a mérleg, 66:63-as gólaránnyal. A Kupamérkőzések beleszámolása a teljes statisztikában azért nem egészen korrekt és szerencsés, mert az eddigi 6 alkalom során csak kétszer voltak azonos osztályban, viszont négyszer a győriek magasabb osztályban szerepeltek – s mind a négyszer NB I-es voltak -, közte kétszer pedig két osztálynyi is volt a különbség. Tekintettel azonban, hogy valamennyi tétmérkőzés volt, így mindegyik bele lett számolva, azonban az összefoglaló végén lebontott összesítés is közzé lesz téve.
A legelső meccsükre 1932 nyarán Győrben került sor, ahol a Bajnokok bajnoka címért folyt küzdelemben a döntőbe jutásért ütköztek meg egymással. Akkoriban az amatör első osztály több csoportjának a bajnokai az idény végén az abszolút elsőségért vetélkedtek, amelynek tétje, a legjobb amatör csapat cím elhódítása volt. Az első körben még oda-vissza játszottak a csapatok, viszont a negyeddöntőtől csak egy mérkőzés döntött a továbbjutásról. A pályaválasztási jog sorsolással dőlt el, amely az ETO-nak kedvezett, s így otthon fogadhatta a dorogiakat. Azonban ekkora nem csak a dorogi labdarúgók szereztek már országos elismerést és hírnevet maguknak, hanem a dorogi szurkolók is, akik sporttörténelmet írtak 1932. július 10-én, ugyanis 600 dorogi kísérte el kedvenceit Győrbe, plusz a teljes Dorogi Bányász Zenekar. A dorogiak már reggel elözönlötték a várost és a korabeli Nemzeti Sportot szó szerint idézve a következő történt: „A városba való bevonulásuk feltűnést keltő volt: a mérkőzés élő reklámja hömpölygött végig a városon, az utcákon. A Dorogi AC nem kevesebb, mint 600 szurkolójával érkezett. Először is a honvéd szobrot koszorúzták meg, majd háromnegyed 11-kor együttesen szentmisét hallgattak meg, s utána a dorogiak 24 tagú bányászzenekara díszhangversenyt adott Győr lakosságának tiszteletére.” Mindez a magyar labdarúgás történetében addig példátlan jelenség volt, s a győriek nagyfokú meglepettségük mellett szimpátiával és a legnagyobb elismeréssel viszonyultak a dorogiakhoz. Nem véletlen, hogy az ország vezető sportorgánuma is terjedelmesebb formátumban cikkezett a történtekről. A mérkőzésre 3,5 ezren látogattak ki, ahol az ünnepélyesen kivonuló két csapat kölcsönösen üdvözölte egymást. Ezt követően a házigazdák részéről Csiffáry Mátyás, az ETO elnöke, a vendégek részéről pedig dr. Tillesch Zoltán, a Dorogi AC elnöke mondott üdvözlő beszédet. A mérkőzés rangját mutatta továbbá, hogy Huszár Aladár főispán is tiszteletét tette a lelátón. Közvetelenül a mérkőzés kezdete előtt a bányászzenakar eljátszotta a Himnuszt. Érdemes a pályára lépő két csapat összeállítását is felidézni.
ETO: Csizmadia, Bartha, Brezányi, Takács, Boross, Raffay, Farkas, Kemény, Nagy, Kovács, Czuppon. Dorog: Glatzner, Bárdos, Lichtner. Varga, Czéh, Bán, Szloboda, Nerolda, Berényi, Prohászka, Pehlov.
Izgalmas, nagyiramú, remek meccset láttak a szurkolók. A helyzeteit jobban kihaszáló hazaiak 5-3-ra nyertek, amellyel a döntőbe kerültek. A dorogiak pedig vigasztalódhattak, hogy a hazai amatör csapatok közül a 3. legjobb, míg összességében az ország 15. legjobb egyesülete volt ekkor (csak a teljesség kedvéért, akkoriban a 12 csapatos profi liga adta a honi labdarúgás abszolút felsőházát).
Legközelebb már bajnokin, mégpedig az NB I-ben találkoztak az 1945-46-os évadban. A győrieknek addigra volt már némi rutinjuk a legjobbak között, ám az újonc dorogiak adtak nekik leckét, miután a mieink előbb odahaza, 1945. november elsején 3-1-re, majd 1946. március 24-én pedig Győrben nyertek 2-1-re. A következő idényben éppen egymás legnagyobb ellenlábasai lettek a bennmaradásért folyó küzdelmekben. Fej-fej mellett, pontazonossággal végeztek, ugyanannyi győzelmet és döntetlen játszva, mint amennyit elvesztettek. Egymás ellen is teljes azonosság mutatkozott: Győrben az ETO, Dorogon pedig a mieink nyertek 2-1-re. Végül csak a gólkülönbség döntött, sajnos a Győr javára, pedig a dorogiak néggyel több gólt rúgtak, azonban 11 góllal többet kaptak. Így két év után legjobb kiesőként (a 16 csapatos NB I. 13. helyén végzett a Dorog, a Győr pedig a 12. helyen és abban az évben négy kieső csapat volt) búcsúztak az élvonalból.
Két évvel később újra visszakerülve az első osztályba, 1966-ig szinte megszakítás nélkül csoporttársak voltak. Jellemzően egyik csapat sem tudta legyőzni két gólnál többel a másikat és általában mindkét fél inkább a hazai környezetben kerekedett a másik fölé. Egyetlen kiugró ellenpélda, amikor a mieink 4-0-ra verték a Győrt, mégpedig 1952-ben. Ellenfelünk legelső Dorogon aratott győzelmére 1962-ig kellett várni és az 1966-os kiesésünkig csak egyszer tudták még elvinni mindkét pontot. A dorogiak utolsó két NB I-es évadjában viszont mindkétszer a Győr nyert oda-vissza. Az 1977-es hazai pályán elszenvedett vereségünk volt egyben a leggólgazdagabb egymás elleni bajnoki, amikor is az ETO 5-3-ra győzött.
Közel negyven évnek kellett eltelnie, hogy ismét bajnoki mérkőzést játszanak, amelyre a 2015-16-os évadban az NB III-ban került sor. A dorogiak oda-vissza verték ellenfelüket (otthon 1-0-ra, igenben pedig 2-1-re) úgy, hogy a két csapat egymás legnagyobb riválisa volt a feljutásért folytatott küzdelemben. Ez a mieinknek sikerült, ráadásul a végére 11 pontos előnnyel előztük meg a Győrt. A dorogi mérkőzésnek szomorú emlékezete maradt a magukról megfeledkezett győri szurkolók ámokfutása. Nehezen viselve a vereségüket, a mérkőzés utolsó perceiben a kivezényelt biztonsági emberekre támadtak.
Egy évre rá a Győr is feljutott az NB II-be és immár második éve megint csoporttársak lettünk. A másodosztályban is folytatódott a két évvel korábban kezdődött pozitív sorozat, ugyanis mindkét hazai meccsét megnyerte a Dorog, míg Győrben 2-2-es döntetlent játszottak. Legutolsó összecsapásuk tavaly november első hétvégéjén, Dorogon 4-3-as hazai győzelmet hozott. A dorogiak még azt a luxust is elbírták, hogy gólnélküli állásnál 11-est hibáztak, valamint hátrányból sikerült fordítaniuk.
A bajnoki találkozókon kívül kupameccseken is megmérkőztek. Előbb 1955-ben a Magyar Népköztársaság Kupa nyolcaddöntőjében odahaza 3-1 nyert és jutott tovább a Dorog, majd 1964-ben a bajnok győriek fogadták a dorogiakat szintén az MNK-ban, mégpedig a negyeddöntőben. Hihetetlenül izgalmas és szoros meccsen a hazaiak nyertek 1-0-ra és abban az évben be is jutottak a döntőbe. 1991 februárjában a Magyar Kupa legjobb 16-közé jutásáért már osztálykülönbség volt a két csapat között. Az NB I-es ETO látogatott az NB II-es Doroghoz, mégpedig Tokodaltáróra, ahol hatalmas meglepetésre, de teljesen megérdemelten 2-0-ra győzedelmeskedett csapatunk. 2002-ben immár két osztálynyi különbség volt a két gárda között, amikor a Magyar Kupa legjobb 32-közé jutásáért az NB III-as csapatunk fogadta a győrieket, akik nyögvelősen egy 11-es góllal tudtak csak nyerni 1-0-ra, pedig két büntetőt is kaptak azon a meccsen. Szintén két osztállyal voltak feljebb 3 évvel később is, amikor megintcsak a MK 32-közé jutása volt a tét. Emlékezetes meccset játszottak 2005 szeptemberében, ahol az ETO újfent megszenvedett. Kétgólos vendég vezetést sikerült kiegyenlíteni a mieinknek, végül a rutinos ellenfél újabb két gólt szerezve 4-2-re nyert. A dorogi csapat a közönség vastapsa kíséretében vonult le a pályáról.
1976-ban a Felszabadulás Kupa negyeddöntőjében is találkoztak. NB II-es csapatunkat csak nehezen verték 1-0-ra. A teljességhez hozzátartozik és ennek fényében is érdemes a találkozót értékelni, hogy csapatunknak nem csak az osztálykülönbség jelentett hátrányt, hanem a szoros mérkőzés-sorozatok is. Míg az NB I-ben már befejeződtek a bajnoki küzdelmek, addig a dorogiakra a kupameccsek mellett még két idegenbeli bajnoki is várt. A meccsnapok is szerencsétlenül lettek kitűzve, ugyanis rendhagyó módon ezúttal péntek-vasárnap ciklusban kellett a mieinknek pályára lépni. A Győr elleni pénteki találkozójuk egy héten belül a harmadik tétmeccsük volt, hiszen az azt megelőző pénteken kupameccset, vasárnap pedig bajnokit játszottak, míg az ETO kipihenten és csak a kupa találkozóra koncentrálva érkezezhetett Dorogra.
A két csapat közös történetéhez több egyéb sporttöténeti érdekesség is kapcsolódik, közülük hármat feltétlenül érdemes kiemelni. 1963-ban a Győr nyerte a bajnokságot, amelynek különlegessége abból adódott, hogy azidáig vidéki csapat csak elvétve, a II. világháborút követően pedig egyáltalán nem nyert bajnoki címet. A győriek elsőségével a fővárosiak hosszú hegemóniáját sikerült megtörni, amelyben a Dorognak is hatalmas érdemei voltak. A legutolsó fordulóban a Fradinak egyetlen pontra volt szüksége Dorogon, ám a mieink legyőzték a fővárosi zöld-fehéreket, amellyel a Győrt segítették a bajnoki címhez. 1975-ben a Bajnokok Tornája kupa-sorozatban a Rába ETO – Újpesti Dózsa mérkőzésnek a dorogi stadion adott otthont. A meccs viszont nem maradt meg kedves emlékként a győriekben, mivel az Újpest győzött. 1991 májusában a Dorog bravúros szerepléssel nemzetközi kupát nyert Németországban. A döntőt hétfőn játszották, majd a csapat sietve igyekezett a szerdai Magyar Kupa-meccsére a Vác ellen. Csapatunkat hazafelé a Győri ETO fogadta és látta vendégül a kupameccset megelőző edzésre pedig az ETO-stadionban került sor. A dorogiak közvetlenül a győri stadionból indultak Dorogra a kupameccsre.
Szintén érdekesség egykori kiváló játékosunk, egyben a klub jelenlegi elnökségi tagjának, Bartalos Józsefnek a története, aki 1963-ban 18 évesen került a felnőtt csapatba. A fiatal játékos titkos vágya az volt, hogy egyszer majd az Ő góljával nyerjen, s ha lehet, idegenbeli bajnokin a Dorog. Az álom viszonylag hamar teljesült, ugyanis éppen a Rába ETO elleni győri mérkőzésen Bartalos góljával győztek a dorogiak 1965-ben.
Szép számú azon játékosok sora, akik mindkét klubhoz kötődnek. A legnevesebb ilyen játékos, a dorogi Farkas Imre, aki válogatott labdarúgó volt és megjárta a berlini olimpiát is a magyar válogatott tagjaként 1936-ban. Éppen az olimpiát követő idényben igazolta Dorogról az ETO, ahol 7 évet játszott és a győriek egyik legjobbja volt. 1937-ben bajnokságot nyert a Győrrel és jutott fel az NB I-be. 1943-ban hazatért Dorogra és hátralévő pályfutását már mindvégig Dorogon töltötte 1949-es visszavonulásáig. Dorogról került később az ETO-hoz Kiszi József, Ignácz János és Herczku Szabolcs is, míg az egykor Győrben játszók közül Schnizter Imre, Sarlós András és Csató Martin igazoltak Dorogra. Jeny Rudolf, Palicskó Tibor és Reszeli-Soós István mindkét csapatnál volt vezetőedző. Érdekesség, hogy Reszeli mester a Dorog edzője volt, amikor NB II-es csapatunk 1991-ben 2-0-ra verte és ejtette ki a kupából az ETO-t és szintén Ő ült a Győr kispadján, amikor az ETO 4-2-re nyert Dorogon a kupameccsen 2005-ben. További érdekes összefonódás, hogy az egykori neves győri labdarúgó, Csató Sándor előbb az ETO játékosa, majd vezetőedzője volt, akinek fia, Csató Martin szintén a győrieknél játszott, jelenleg pedig a Dorog keretét erősíti.
Mérlegünk otthon: 26 mérkőzésen 11 győzelem, 8 döntetlen, 7 vereség, 45:38-as gólarány. Csak a bajnoki meccseket számítva: 21 meccsből 9 győzelem, 8 döntetlen, 4 vereség, 38:31-es gólarány.
Idegenben: 22 mérkőzésen 6 győzelem, 5 döntetlen, 11 vereség, 31:38-as gólarány. Csak a bajnoki meccsek tekintetében pedig 20 meccsen 6 győzelem, 5 döntetlen, 9 vereség, 28:32-es gólarány.
A Győr 2005 szeptemberében nyert utoljára a Dorog ellen, bajnokin pedig 1977. március 20-án, míg hazai pályán 1976. szeptember 4-én. Azért tegyük rögtön hozzá tárgyilagosan, hogy 1976 óta csak két alkalma lett volna ellenelünknek odahaza győznie, hiszen mindössze két hazai meccsük volt ellenünk.
Végül az eddigi 76 dorogi gól szerzői időrendben: Nerolda Károly, Szloboda Rezső, Prohászka József, Lampert Mátyás (4), Klausz József (2), Pfluger Dezső, Kántor György (5), Pozsonyi Ignác (3), Aspirány Gusztáv (3), Molnár József (5), Csepregi Árpád, Kiss II. Jenő, Kinczel László, Varga János (5), Kocsis Kálmán (2), Horváth István, Ilku Péter (2), Monostori Tivadar (8), Fürtös Gábor, Csóri László (2), Kertes László (3), Karába János, Bartalos József, Peszeki Jenő (3), Horváth Péter, Kiss László, Péntek Sándor, Ignácz János, Csapó Károly, Bedő Béla, Hégli Sándor, Mészáros Áron (2), Szedlár Gábor (4), Kamarás György, Faragó Tomás, Lénárt Tomás, Vigh Ádám, valamint Kiss Zoltán (ETO) öngólja.
Borítókép: Dorog – Győri ETO (1-1) NB I-es mérkőzés 1953-ban. Sötét felsőben a dorogiak, csíkos mezben a győriek.
Második kép: Győri ETO – Dorog (1-2) bajnoki meccs 2016-ban.
Legutóbbi cikkek
