Húsvétvasárnap a Csákvár csapatát látják vendégül a dorogiak. A két gárda egymás elleni mérkőzéseinek története 33 éve kezdődött és az azóta játszott meccsek összesítése alapján a mieink felé billen a mérleg – Szabó Gyula összefoglalója.
A legelső alkalommal a Magyar Kupa első fordulójában kerültek össze, 1986. augusztus 20-án. A Csákváron rendezett mérkőzés magabiztos és fölényes dorogi győzelemmel zárult, ahol a mieink féltucat gólig jutottak. A 6-0-ra megnyert találkozóval nehézség nélkül jutottak tovább.
Legközelebb 1994 őszén már bajnoki mérkőzésen küzdöttek meg, mégpedig Dorogon, az NB III-ban. A dorogiak mindvégig vezettek, ám az utolsó tíz percben nagyot fordult a kocka, s a már megnyertnek hitt meccs végül 2-1-es vendég sikerrel zárult. A tavaszi idegenbeli visszavágó nem kecsegtetett túlságosan jó előjelekkel, ugyanis amíg a hazaiak az élbolyban tanyáztak, addig a dorogiak a kiesés elől menekültek. A mérkőzés rácáfolt minden előzetes várakozásra és papírformára, ugyanis a dorogi csapat nagyszerű játékkal rukkolt elő és magabiztos 2-0-ás vezetése mellett is számtalan helyzete adódott. A hajrára a hazaiak nagyon zokon vették a vendégek sziporkázását és kirívóan durva szabálytalanságokkal tördelték a dorogiak lendületét, amelynek következtében sorra villantak a piroslapok. A csákváriak pár perc alatt megtizedelődtek és 8 főre olvadtak. Az amúgy is jó formában lévő dorogiak alaposan megszórhatták volna az igencsak megfogyatkozott létszámú csákváriakat, jelentősen javítva a gólarányon, ám éppen ezt megelőzvén és elkerülvén, a csákváriak nemes egyszerűséggel levonultak a pályáról. Az MLSZ nem bizonyult következetesnek, sem szigorúnak, mert a meccset a Dorognak csak a pályán amúgy is önerőből elért 2-0-ás eredménnyel írta jóvá. A következő, 1995-96-os évadban hasonlóan alakultak az eredmények le- és eloszlása. Előbb Csákváron a Dorog, míg tavasszal Dorogon a Csákvár nyert 1-0-ra.
Az 1996-97-es évadban újfent a Csákvár volt előbb a vendéglátó és szinte már menetrendszerűen dorogi győzelem született. Egyébként ebben az évadban éppen ez a két csapat – valamint a Komárom -, volt a bajnoki cím legfőbb várományosa, így hatalmas rangadónak is számítottak az egymás elleni derbik. A dorogi visszavágó tétje nem is volt kisebb, mint maga a bajnoki cím, hiszen amennyiben a dorogiak legyőzik otthon a nagy ellenlábast, úgy a záró fordulótól függetlenül, már bajnokok. Több, mint 3 ezer néző előtt fantasztikus hangulatban kezdődött az összecsapás, amelyből kitűnt, hogy a Dorog minden csapatrészében magasan az ellenfele felett áll. Már az első félidő is hazai fölénnyel telt, a második játékrészben pedig gyakorlatilag egykapuztak a mieink, ám a legjobb helyzetek is kimaradtak. Órdító ziccerek és kapufák jelezték a nyomasztóvá vált fölényünket, majd Szépvölgyi Zoltán végre betalált a csákvári kapuba. Az örömmámorban úszó lelátót azonban gyorsan lehűtötte a játékvezető, aki érthetetlen módon érvénytelenítette a gólunkat. Az idegek spanolása az utolsó percig tartott, amikor szó szerint a legutolsó pillanatban 11-eshez jutott a Dorog. A büntetőt Bajor Tibor viszont a jobb alsó sarok mellé lőtte, s végül maradt a gólnélküli döntetlen és az utolsó fordulóra a döntés, a bajnoki címet illetően.
A három évnyi közös csoporttagságot követően a két csapat útjai hosszú időre elváltak és csak a 2013-ban bekövetkezett jelentős bajnoki rendszer megváltoztatása hozta össze újra a feleket. A csákváriak biztos és erős NB II-es középcsapatként kényszerültek a harmadosztályba és mindjárt a 2013-14-es évad nyitányán Dorogon mérkőztek meg. A mieink megérdemelt és biztos 2-0-ás győzelmet arattak. A csákvári találkozón ugyan ilyen arányban visszavágtak a fejér megyeiek, akik a bajnokságot is megnyerték és jutottak vissza az NB II-be.
2015 őszén Dorogon a Magyar Kupa legjobb 16-közé jutásáért mérkőztek meg. Az osztálykülönbség ellenére a mieink nem vallottak szégyent, sőt jó ideig 1-1-re álltak, végül a rutinosabb vendégek 3-1-re nyerve jutottak tovább. A következő évben a dorogiak is kiharcolták a feljutást és azóta folyamatosan csoporttársak.
Az első NB II-es csatájuk Csákváron dorogi vezetést követően 1-1-es döntetlent hozott, majd tavasszal Dorogon játszottak egy gólgazdag, fordulatos meccset, amelyet a dorogiak nyertek 3-2-re. A következő idényben megint Csákváron játszottak először és újfent döntetlenre végeztek, ám ezúttal 2-2-es eredménnyel. A tavaszi visszavágó megérdemelt 2-1-es dorogi sikerrel ért véget úgy, hogy a csákváriak 11-es góllal vezettek. Legutolsó alkalommal, tavaly október végén az idény leggyengébb játékával sima 2-0-ás vereséget szenvedtünk.
A két csapat egymás elleni mérlege: 15 mérkőzésből 7 dorogi győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség, 22:16-os gólaránnyal. Otthon 7 meccsből 3 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség, 9:8-as gólarány, míg idegenben 8 mérkőzésből 4 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség, 13:8-as gólaránnyal. Mind a négy idegenben megnyert meccsünket kapott gól nélkül sikerült hozni 10 rúgott ellenében.
Közös kötődésű játékos kapusunk, Horváth Gábor, aki korábban védett a csákvári csapatban, valamint Paudits Patrik szintén játszott Csákváron. Michna István, aki az 1981-82-es évadban volt a dorogi csapat tagja, a kilencvenes években a Csákvár vezetőedzője lett.
Az eddigi 22 dorogi gól közül az 1986-os kupameccsen esett 6 gól szerzőit sajnos jótékony homály fedi, ugyanis a nemzeti ünnepet követő napokban megjelent újságok szűkszavúan csak a mérkőzés eredményét közölték. Így csupán a további 16 gólhoz tartozó játékosainkat lehet hiteles forrással alátámasztva felidézni, akik időrendben a következők voltak: Schön Lászó, Marczinkó Zoltán (2), Vanicsek Zoltán, Czifferi Tamás, Vigh Ádám, Tóth Zoltán, Nagy Rihárd, Perovics Dávid, Bora György, Medgyes Zoltán, Simon Attila, Faragó Tomás, Mészáros Áron (2) és Városi Viktor.
A képmelléklet a legutóbbi, 2018. május 13-án játszott hazai meccsükön, Mészáros egyenlítő gólja utáni pillanatot őrökíti meg.
