Nagycsütörtökön megkezdődött az egyházi év legfontosabb eseménye a szent három nap. Erdő Péter bíboros, érsek az esztergomi bazilikában, a szentmise keretén belül tizenkét hívő lábát mosta meg.
A szertartás egyik legfontosabb része a lábmosás, amellyel Jézus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának lábát. Az Istentisztelet után elhallgattak a csengők, a harangok és az orgona is. Majd csak a nagyszombat esti, húsvéti szertartáson szólalnak meg ismét.
Erdő Péter elmondta, hogy a 44. zsoltár Izrael népének történetében veszi észre az isteni szövetség csodáját. Hozzátette, hogy saját mulasztásaink és hanyagságaink, a gyakran szinte korszakokat megpecsételő kollektív hűtlenség hullámai: mindez nem vehet erőt az újszövetség népén. Krisztus áldozata árán ugyanis szövetségesünk mindörökre a mindenható és irgalmas Isten. Ezért adjunk hálát nagycsütörtökön, ezért maradjunk a szentségi Jézus mellett virrasztva is. Ha vele szenvedünk, vele fel is támadunk, ha hozzá tartozunk, vele győzni fogunk. A világnak semmilyen nehézsége nem lehet erősebb bennünk élő kegyelménél és szereteténél.
Végezetül mindent eltávolítottak az oltárról, jelképezve ezzel Krisztus ruháitól való megfosztását, az oltáriszentséget pedig a pap egy külön erre a célra kialakított kápolnába vitte. Húsvétig, a feltámadás ünnepéig az egyház nem mutat be szentmisét.
