Április első vasárnapján az egykor szebb napokat látott és magyar klubcsapatok elitjéhez tartozott Vasas gárdáját fogadja a Dorog. Bizonyos szempontból kisebb sporttörténeti esemény is lesz a hétvégi mérkőzés, hiszen ez lesz a legelső másodosztályú bajnokin való hazai megmérettetés ellenük. Ugyanis mindezidáig kivétel nélkül bajnokira odahaza csak az NB I-ben került sor, mégpedig 20 alkalommal.
Az egymás elleni vetélkedések során a mérleg vaskos Vasas fölényt hozott. Az eddig lejátszott 51 tétmérkőzésen a dorogiak mindössze 8 alkalommal tudtak nyerni, továbbá 10 döntetlen mellett 33-szor a Vasas győzedelmeskedett, míg a gólarány 57:119. Az ilyesztőnek tűnő statisztika ellenére azonban igazán megalázó gólkülömbséggel nem igen nyertek. Legtöbbször 1-2 góllal, olykor 3 találattal, ritka esetben pedig 4 góllal bizonyultak jobbnak és ennek is tudható be, hogy a négyszer annyi angyalföldi győzelem dacára csak jó kétszer annyival több a fővárosiak gólja, mint a dorogiaké. Mindenkori ellenfeleink közül a Vasas azon kevesek közé tartozik, amelynek otthonában még soha sem tudott nyerni a Dorog. Ezen felül 53 év óta nem szerzett pontot ellenük és legutoljára, 1965-ben, azaz 54 éve nyert a Vasas ellen tétmérkőzésen.
Legelső találkozójukra 1932 október elején került sor a Magyar Kupa jegyében, a legjobb 16-közé jutásért. Az akkori profi-ligás ellenfelünk a papírforma alapján biztos továbbjutónak tűnt, ráadásul a dorogiak szemernyi esélyét is elveszni látszott, hogy a Vasas otthonában kerülhetett sor az összecsapásra. Akkoriban még nem volt könnyítés az alacsonyabb osztályban szereplő csapatok részére, hogy a magasabb osztályú ellenfelüket hazai pályán fogadhassák, hanem sorsolással dőlt el, ki a pályaválasztó. Ennek ellenére meglepetés született, ugyanis a találkozó 1-1-es döntetlennel zárult. Szintén a kor szabályai közé tartozott, hogy egálnál újra játszatták a meccset. Így a dorogiak pár nappal később megint csak utazhattak ellenfelük Béke úti pályájára a fővárosba. Azonban a megismételt mérkőzésen is megszenvedett a Vasas, s bár végül keservesen 2-0-ás győzelmével továbbjutott, azért ebben a játékvezető is besegített két megadott 11-essel.
Legközelebb már NB I-es bajnokin találkoztak, mégpedig 1946 novemberében, ahol a fővárosiak 4-1-es zakóval küldték haza a dorogiakat. A tavaszi dorogi mérkőzésen viszont sikerült a visszavágás, mégha nem is ekkora arányban, de a 2-1-es eredménnyel megszületett a legelső győzelem ellenük. Ezt követően azonban nem sikerült lépést tartani velük és alaposan elhúzott a piros-kék csapat. Az egymás elleni mérkőzések külön érdekessége, hogy a Vasas három ízben is a Népstadionban látta vendégül a mieinket. Közülük a legelső alkalom, 1955. szeptember 4-én már-már vízilabda eredménnyel zárult. Felváltva estek a találatok a 9 gólt hozó meccsen, ahol a Vasas egy góllal tudott többet szerezni és nyert 5:4 arányban. Mindjárt a következő évadban játszott népstadionbeli mérkőzés is gólgazdag eredményt hozott, ám dorogi szemszögből ezúttal kedvezőbben alakult, miután 3-3-as döntetlenre végeztek.
A legfájóbb vereség 1962 tavaszán érte a mieinket, ugyanis a Vasas otthonában elszenvedett vereség miatt úszott el a csapat ezüstérme. Ha legalább döntetlent játszott volna a Dorog, elegendőnek bizonyult volna a Fradi mögött a második hely megszerzésére. Azonban a vereség miatt nem csak az ezüstérem úszott el, de rosszabb gólarány miatt a dobogóról is leszorultak. Ennek ellenére 15 évvel később éppen a Dorog hathatós segítségével nyert bajnoki címet a Vasas, miután az Újpestet megverték a dorogiak a bajnokság hajrájában, amely nagyban hozzájárult az angyalföldiek végső sikeréhez. A legnagyobb vereséget az 1976-77-es évadban szenvedtük el tőlük, amikor oda-vissza 5 gólt vágtak a piros-kékek (5-0 és 5-1), igaz, ekkor is volt a két gárda között a legnagyobb kontraszt, tekintve a Vasas bajnok volt, míg a dorogiak a sereghajtók.
A dorogi sikerekkel záródó meccsek küzül az 1961-ben történt 4-2-es győzelmet érdemes kiemelni, valamint az 1965-ös sporttörténeti találkozót, amelyet legelső alkalommal közvetített élőben Dorogról a televízió és Virág Pál góljával nyerte a Dorog.
A bajnokik mellett többször is összekerültek a kupa-mérkőzések során. A Magyar Kupában nyolcszor is pályára léptek és mindannyiszor a Vasas nyert a fent már említett legelső összecsapástól eltekintve. Igaz, a kupa-meccsek, az 1965-ös 5-0-t leszámítva meglehetősen szoros eredményeket hoztak. 1976-ban a negyeddöntőért oda-vissza csak egy góllal tudtak nyerni (a Fáy utcában 3-2-re, míg Tokodaltárón 2-1-re) úgy, hogy a mérkőzéseken látottak és a helyzetek alapján fordított eredmények is születhettek volna. 1996-ban pedig csak a játékvezetőnek köszönhették, hogy nem kaptak ki Dorogon. Pedig akkor ráadásul két osztálynyi különbség volt a két csapat között. Az első osztályú ellenfelünk sehogyan sem tudott boldogulni az NB III-as Doroggal. A mieink különösen az első félidőben lefocizták nagynevű vetélytársukat. Egy szép támadás végén Czifferi Tamás a 16-osról futtából bombázott a léc alá, ám Hidasi Gyula játékvezető a legnagyobb meglepetésre érvénytelenítette a teljesen szabályos gólt. Az első játékrész végén megint Czifferi volt a főszereplő, aki már csak a kapussal állt szemben a 11-es pont tájékán, ám az utolsó vendégvédő valósággal a földbe döngölte. Nem csak egyértelmű 11-es járt volna, de a Vasas védőjét ki kellett volna állítani. Azonban egyik sem történt, s a második félidőben egy jobb oldali szögletet követő fejes utat talált a dorogi kapuba, amellyel a fővárosiak nyerték 1-0-ra a meccset. Még a Dorogra lerándult Vasas-drukkerek is a dorogiakkal éreztek együtt. Érthető módon a meccs után lincshangulatban várták a hazai szurkolók a játékvezetőt, akit a legnagyobb titokban sikeresen kimenekítettek a stadionból. A történtek ellenére a játékvezetői hármas Dorogon kívánt vacsorázni, aminek híre ment és rengeteg dorogi szurkoló indult a Határ csárdába, ahol közrefogták a bírókat. A feldühödött drukkerek haragjától a Dorog akkori edzője, Honti József mentette meg a halálra íjedt játékvezetőket.
Két éve a két meccsből álló nyolcaddöntőben újra találkoztak. A dorogi mérkőzés igen szoros volt és a szerencsésebb ellenfelünk nyert végül 2-1-re, a visszavágó viszont már csak formaság volt és biztos 4-0-ás győzelemmel hozták a fővárosiak az Újpest Megyeri úti stadionjában. 1950-ben egy rangos tornán, a Népszava Kupában mérkőztek meg, mégpedig a döntőben, amelyet semleges pályán, a Fradi egykori legendás Üllői úti stadionjában rendeztek 10 ezer néző előtt. Ez viszont igazán örömteli emlék, ugyanis Varga János és Bakonyi István góljaival 2-1-es Dorog-győzelemmel zárult.
Legutóbb tavaly, október 7-én az Újpest stadionjában, a Vasas ideiglenes otthonában 1-1-es döntetlent játszottak.
A Dorog hazai mérlege a Vasas ellen: 23 mérkőzésből 7 győzelem, 4 döntetlen, 12 vereség, 29:41-es gólarány. Idegenben: 27 mérkőzésen mindössze 6 döntetlen és 21 vereség, 26:77-es gólarány. Egy mérkőzés pedig semleges pályán, az említett kupa-döntő az Üllői úton, dorogi győzelemmel és 2-1-es gólaránnyal. Csapatunk a legutóbbi 5 hazai tétmeccsét elveszítette a Vasas ellen és az összes eddigi Dorogon játszott 23 meccs során mindössze 4-szer volt gólképtelen az angyalföldi gárda, míg a dorogiak 6 alkalommal.
Az idők során egy sor olyan játékos volt, akik mindkét csapatban megfordultak, vagy egyéb szállal kötődnek mindkét egyesülethez. Mészáros Ferenc, aki a két világháború közötti időszakban volt a dorogiak kiválósága, továbbá válogatott labdarúgó, kisebb kitérőkkel később a Vasasban is játszott. Szintén a Dorogban kezdte ragyogó pályafutását Kamarás Mihály kapus, aki Dorogot követően közvetlenül a Vasashoz került és vele nyerték legelső bajnoki címüket a fővárosiak, valamint Közép-Európa Kupát és BEK elődöntősök is voltak. Továbbá Kántor György, Makray Balázs, Andrusch József és Árki Gábor előbb a Dorogot erősítve a későbbiekben kerültek a Vasashoz. Legalább ennyien voltak, akik egykor a Vasasban játszottak és utána igazoltak Dorogra, mint Csepregi Árpád, Csepecz János, Halász István, Magos Gyula, Szeibert György, ifj. Bene Ferenc, Duró József és Schultz Levente. Több játékosunk a Vasas utánpótlás csapataiban nevelkedett többek között Bradhuber Barna, Vigh Ádám, Hauser Dániel, Fürjes Ádám, Nagyházi Dávid, Mészáros Áron és Szedlár Zoltán. Jeny Rudolf, Kalmár Jenő és Szabó Péter mindkét csapat vezetőedzője volt, míg a Vasas egykori játékosa, Schindler Szabolcs Dorogon edző volt. Gabala Ferenc a dorogiak régi kiváló játékosa, majd edzője a Vasas szakmai igazgatója lett. Ezen felül még egy érdekesség: a Vasas 1977-es bajnokcsapatának oszlopos tagjának, Izsó Ignácnak öccse, Izsó Sándor azokban az időkben a Dorog játékosa volt.
Végül az eddigi dorogi gólok szerzői időrendben: Szloboda Rezső, Kántor György (3), Pozsonyi Ignác (3), Bakonyi István, Molnár József (7), Csepregi Árpád, Varga János (8), Ilku Péter, Pálmai Sándor, Török László, Monostori Tivadar (6), Buzánszky Jenő, Láng Károly (2), Kertes László (3), Csóri László (2), Oláh Sándor, Szuromi Antal (3), Virág Pál, Juhász Tibor, Takács Tibor, Laczkó István, Tóth Gyula, Peszeki Jenő (3), Szabó József, Mészáros Áron, valamint két öngólos a Vasasból: Lőrincz Emil és Sas Gyula 1-1 góllal.
Szabó Gyula
Borítókép: Dorogiak a megnyert Népszava Kupával 1950-ben. A döntőben: Dorog – Vasas 2-1.
Második kép: Vasas – Dorog meccs a Népstadionban az ötvenes években.
