Március 17-én, vasárnap, a jelenlegi listavezető, ZTE látogat Dorogra – Szabó Gyula összefoglalója.
Vezető helyük a taballán és az idei bajnoki évben eddig mutatott formájuk alapján nem ígérkezik könnyű feladatnak a dorogiaknak, hogy az egymás elleni mérkőzéseik statisztikáján javítsanak, pedig volna mit. Ugyanis a bő fél évszázadnyi időszakot felölelő találkozók több, mint a felét a zalaiak nyerték és mutatóban akadt csak dorogi siker. Három különböző osztályban, valamint a Magyar kupában is megmérkőzek már egymás ellen.
A legelső alkalomra az NB II. Nyugati csoportjában – amely akkor a harmadosztályt jelentette – Dorogon került sor, 1968. május 19-én, mintegy 3 ezer néző előtt., ahol 1-1-es döntetlen született. A visszavágót november 10-én játszották és a zalaiak 1-0-ra nyertek 5 ezer drukker buzdítása mellett. Mind ez 2 fordulóval a bajnokság vége előtt történt, amikor is a ZTE volt az éllovas, a Dorog pedig a dobogó harmadik fokán állt. Ez egyben a végső sorrend is volt, így ellenfelünk a következő évadtól egy osztállyal feljebb folytatta.
Három évvel később a dorogiak is bajnoki címet szereztek és jutottak az NB I/B-be, így újra összekerültek. Ezúttal előbb az egerszegiek otthonukban 2-1-es győzelemmel vették az akadályt, míg a tavaszi dorogi visszavágón gólnélküli döntetlent játszottak. Míg a Dorog újoncként vitézkedtek az 1971-72-es évadban, addig a ZTE éllovasként és fel is került az NB I-be, azonban a következő évben a dorogiak oda is követték ellenfelüket. Az első osztályban oda-vissza nyert a ZTE. Előbb ősszel Dorogon 2-1-re, majd a visszavágón 10 ezer néző előtt 1-0-ra.
Bár a Dorog 1974-ben kiesett az élvonalból, újabb két év elteltével visszaverekedte magát és 1976-ban mindjárt a nyitó fordulót egymás ellen kezdték. Dorogon is 10 ezer drukker hajtotta a fiúkat, ám a siker a vendégeké volt. Már az első percekben Schnitzer kapus kivetődését látta szabálytalannak a játékvezető és büntetőt ítélt, ám a dorogi portás bravúrral kivédte a 11-est. Ennek ellenére még az első játékrész első felében vezetéshez jutottak az egerszegiek, amit a dorogiak sikeresen kiegyenlítettek, azonban a második félidőben két igen potyaízű gólt szerezve végül 3-1-es dorogi vereség lett a vége. A korabeli sorsolás rendhagyóságának köszönhetően a legutolsó bajnoki meccs hozta a visszavágót, ahol a ZTE 2-0 nyert. A dorogiaknak ez volt az utolsó NB I-es meccsük a mai napig. Közben 1976 decemberében a Magyar kupában is megmérkőztek a negyeddöntőben. A télies időjárás miatt a dorogi pálya kímélése végett a hazai meccset Tokodaltárón játszották 2-0-ás zalai siker mellett, majd néhány nap múlva a visszavágó meghozta az egyetlen idegenbeli pontszerzést ellenük egy gólnélküli találkozóval. Igaz, az sem a ZTE centerpályáján történt, hanem az edzőpályájukon.
Ezt követően sokáig nem kerültek össze, míg 1989 októberében NB II-es bajnokijukra került sor a zalai megyeszékhelyen. Dorogról több száz szurkoló rándult le a villanyfényes szombat esti meccsre és bár 5-2-es vereség lett a vége, mégis nagy közönsikert aratott a dorogi csapat. A ZTE rendre nyerte a hazai meccseit és valamennyi ellenfele bunkerfocira rendezkedett be náluk, míg a Dorog az első perctől kezdve nyíltsisakos, bátor támadójátékkal rukkolt elő. Nem sokon múlott, hogy Reszeli edző taktikája beváljon, ugyanis az első tíz percben nem csak fölényben játszott a csapat, de két hatalmas helyzete is adódott. Szedlacsek egy ízben teljesen egyedül tört kapura tiszta ziccerben a térfél közepéről, de hátulról felvágták, ám megúszta a hazai védő a kiállítást. A ZTE nem sokkal később 5 perc alatt kétgólos előnyhöz jutott a kitámadó védelemmel szemben, majd az első félóra végén újabb gólt lőttek. Pár percre rá szépített a Dorog egy szép támadást követően egy 16-osról elersztett bombával. A félidő utolsó percében a kinyíló dorogi védelem mögé érekezett egy előrevágott labda, amelyre egy hazai támadó és Csepecz kapus is megindult. Kapusunk játékossal együtt takarított, amiért szabadrúgást kaptak az egerszegiek a 16-osról. A hazaiak nem értettek egyett a bíró döntésével és percekig állt a játék, mire a kupaktanácsból visszatért játékvezető megmásítva korábbi ítéletét, 11-est adott. Ezzel lett 4-1 a félidőben. A dorogiak nem törtek össze és a második játékrészben a kapujukat is jobban ügyelték, s bár a félidő legelején jött újabb hazai gól, további zalai gólszüret helyett Szedlacsek révén egy ritkán látható szép fejes góllal a Dorog szépített.
A dorogi visszavágóról sok mindent elárul, hogy a mezőny legjobbja, Balázs kapus, a ZTE hálóőre volt. Mindvégig magabiztosan látta el feladatát, három ízben pedig hihetetlen bravúrral védett. Így csak gólnélküli döntetlenre végeztek. A következő évben megint a ZTE stadionban játszottak az őszi szezonban és 2-0-ra nyertek a hazaiak, míg a tavaszi dorogi meccset megint megúszták döntetlennel, pedig a Dorog gólokkal nyerhetett volna, ha értékesíti a legnagyobb helyzeteit. A vendégek ráadásul az első negyedórában egy ajándék 11-esből vezettek, majd egy látványos Orosz fejesgóllal válaszoltak a mieink, de a mindent eldöntő gólt nem sikerült begyötörni. A ZTE végig beszorult és hallatlan szerencsével vészelték át a hazai rohamokat, pedig ebben az évadban ők feljutottak az NB I-be, a mieink mindvégig a középmezőnyt erősítették.
Egy év elteltével megint összekerültek és ekkor megtört végre a jég, amikor 1992 novemberében Sikesdi húsz méteres bal felső sarkos bombájával megszületett a legelső győzelmünk ellenük. Az egerszegi visszavágó is a dorogiaknak állt, de képtelenek voltak a mezőfölényüket és az adódó helyzeteket gólra váltani. Ugyanakkor egy ártatlannak induló támadás végén fejesgól talált utat a dorogi kapuba és 1-0-ra kikapott a csapat. 1993 október első hétvégéjén Puhl Sándor dirigálása mellett a Dorog állt közelebb a győzelemhez, de a jobbnál jobb helyzetek is kimaradtak, így gólnélküli döntetlent hozott az összecsapást. Puhl a mérkőzés végi interjújában a tv-s stábnak elmondta, hogy mindig is nagy tisztelője volt a dorogi labdarúgásnak és örömmel jött vezetni Dorogra a találkozót, amelyet a Dorognak kellett volna nyernie. Tavasszal pedig jött az Egerszegen szokásos vereség, ezúttal 2:0 arányban.
Még a korábbiaknál is hosszabb szünet után kerültek össze ismét, mégpedig három éve, s azóta csoporttársak. Előbb a ZTE otthonában 3-1-es vereséggel folytatódott az egymás elleni küzdelem, a visszavágón viszont hiába állt közelebb a győzelemhez a dorogi gárda, mint már oly sokszor, be kellet érni a gólnélküli döntetlennel. 2017 októberében egy fényes és teljesen megérdemelt 3-0-ás hazai győzelmet arattak a dorogiak. A vendégek sok veszélyt nem jelentettek a dorogi kapura, míg a Dorog súlyosabb vereséget is mérhetett volna ellenfelére. A zalaiak biztos vereségüket még egy durva szabálytalnság miatt történt kiállítással is tetézték (a képmellékleten éppen a kiállítás pillanata lett megörökítve). Azóta viszont két idegenbeli meccset egyaránt 2-1-re elvesztették a dorogiak.
Eddig 23 mérkőzést játszottak egymás ellen, ahol 2 dorogi győzelem és 7 döntetlen mellett 14 vereség a mérleg, 14:32-es gólaránnyal. A hazai 11 találkozón született mindkét dorogi győzelem 6 döntetlen és 3 vendégsikerrel szemben, 8:9-es gólaránnyal, míg az idegenbeli meccsek közül egy szem döntetlen és 11 bajnoki bajnoki vereség, 6:23-as gólaránnyal. A meglehetősen lehangoló mérleg ellnére némi pozitívum, hogy ellenfelünk az elmúlt négy dorogi szereplése során gólképtelennek bizonyult. Utoljára 1991 áprilisában szereztek gólt Dorogon, azt is egy ajándék 11-esből.
Az eddig esett 14 dorogi gól szerzői időrendben: Virág, Rátvai, Gabala, Szabó J., Sulija, Szedlacsek, Orosz, Sikesdi, Vigh Á. (2), Faragó T., Mészáros Á., Bora és Hegedűs.
Akadt jónéhány játékos, aki korábban a Dorogban szerepelt, majd a későbbiekben a ZTE-színeiben is játszott, mint Major Ferenc, Arany László, Budovinszky Krisztián, míg a zalaiaknál korábban játszott labdarúgók közül Tóth Zoltán, Schultz Levente, Simon Attila később Dorogon is megfordult, valamint Paudits Patrik és Városi Viktor, akik jelenleg is a Dorog labdarúgói és akár ezúttal pályára is léphetnek volt csapatuk ellen. Egykor a ZTE utánpótlásában nevelkedett Gömbös András, aki felnőtt játékosként egy évadot a dorogiaknál játszott. Jeny Rudolf és Palicskó Tibor mindkét csapat vezetőedzője is volt korábban, míg az egerszegiek korábbi edzőjének, Csató Sándornak a fia, Csató Martin a dorogiakat erősíti. Két éve éppen ellenfélként került össze apa és fia, az akkori Dorog – ZTE meccs alkalmán.
