2019. március 2. piros betűs nap a zenei naptárban. Hatalmas bulival fűszerezték a fellépő zenekarok a báli szezon egyik helyi és legfontosabb eseményét. Hagyományokhoz híven a Dorogi József Attila Művelődési Ház adott otthont a Zenész Bálnak, melynek jól csengő mottója „nem csak zenészeknek”. A rendezvényt immáron harmadik alkalommal és ezúttal is szép számú érdeklődő közönség előtt sikerült megtartani.
Az eseményen több mint 50 profi zenész muzsikált, a hallgatóság legnagyobb örömére, akik az egész este tánccal és énekléssel díjazták az elhangzó nótákat. A résztvevők a stílusok színes kavalkádját hallhatták, volt minden szem-szájnak ingere, mindenki megtalálhatta a maga kedvenc stílusát, dalát.
Az ünnepélyes megnyitót követően azonnal a húrokba és billentyűkbe csapott az első fellépő gárda a Budapesti Seventeen Big Band, akik a 17. kerületből, annak zenei és oktatási életéből érkeztek.
Kiváló zenészek, hangulatos, szórakoztató dallamok, vidám játékos előadás Szász Zsolt karnagy vezetésével. Az előadott dalok bossanova, swing, jazz stílusa azonnal lázba hozta a közönséget, hiszen már az első számnál szinte mindenki felvette a táncos cipőjét és pillanatok alatt megtelt a színpad előtt kialakított táncparkett, de még a büfé előtt is ropták a vendégek.
Szász Zsolt karnagy azt is megmutatta, milyen fantasztikusan adja elő Lusta Dick szólóját a Macskafogóból, de a hab a tortán az volt, amikor egy közönséges fűrészen kezdett el hegedülni, amelyet a hallgatóság természetesen hatalmas ovációval és tapsviharral díjazott.
A Big Band nem csak akusztikus dallamokkal lepte meg a lelkes nézőserget, hanem előadtak néhány énekessel bővített nótát, ezúttal a szervező csapatot, a Great Company Show Band női és férfi énekesét kérték fel, velük kibővülve kápráztatták el a közönséget.
Mi sem bizonyítja jobban a zenekar sikerét, a publikum hangos tapsviharral köszönte meg az látottakat és hallottakat, igen látottakat, mert Szász Zsolt és csapata mindig valamilyen furfangos, játékos és váratlan előadásmódot mutat be, mosolyt csal egyben mindenki arcára.
A Big Band után volt egy kis szusszanásnyi ideje a nagyérdeműnek, amíg elfogyasztották az ízletes vacsorát, melyet Komáromi Péter – Great Company Show Band – zongora muzsikája színesített, tett hangulatossá.
A program nem állt meg, hiszen színpadra lépett az est szervező bandája, házi gazdája a Great Company Show Band, egyúttal kezdetét vette egy hatalmas zenei utazás a zenei stílusokban. A zenekar felvezetésképpen a Proud Mary-t adta el, mely azonnal a táncparkettre csalta a közönséget és kezdetét vette a közös tombolás.
Nagyszerű előadók, jobbnál jobb feldolgozásai hangzottak el, mint Tom Jones, James Brown, Michael Jackson, de magyar dalokból sem volt hiány, hiszen utaztuk Afrikába, nem is akárhogy, hanem frenetikus raggae stílusban, amit hallgatóság természetesen így is végig énekelt a zenekarral, de megemlíthetjük a V’Moto-Rock klasszikusát az El kell, hogy engedjt, melyet szintén végig tombolt mindenki.
A néző és hallgató sereg rendíthetetlenül és kitartóan táncolt és dalolt az előadott és ismert nóták sokaságára, a hangulat őrületes volt, mely a zenekart is a színes és szórakoztató előadásra biztatta.
Természetesen volt közönség énekeltetés a Charlie klasszikusára a Jég dupla whisky-re, volt vonatozás a Takács Tamás Zakatol a vonatjára és közös tapsolás Máté Péter zene nélkül mit érek én című dalára.
Amikor elérkezett az utolsó dal, akkor az örömzenélés vette kezdetét, azt est legjobb és legszórakoztatóbb és szavakkal nehezen leírható csúcs része volt, amikor a Long Train Runing című dalra a következő fellépő zenekar, a Pedrofon tagjai feljöttek a színpadra és közösen a Great Company tagjaival illetve egymást váltva zenéltek.
Hatalmas fellépést és fantasztikus élményt produkált a Great Company Show Band mindazok számára, akik személyesen ott lehettek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a közönség visszajelzése, akik hosszú tapssal köszönték meg az élményt.
A bulinak ekkor még mindig nem volt vége, következett a Pedrofon zenekar, akik parádés rock & rollos megjelenéssel és feelinggel varázsolták el a nagyszámú és még mindig rendkívül lelkes tömeget.
Gyors, lendületes ismert őrületes dalok tömkelegét játszották, mint az Isztambult, a Vakációt, a Pedrofonikus rock & rollként titulált Ifa megy a hegyent, emellett számos külföldi klasszikust is felsoroltattak, volt Tequila, Dream a little dream.
Volt utolsó szám, meg utolsó utáni és persze utolsó utáni utáni szám is a még mindig lelkes és felhőtlen publikum megelégedésére.
Elmondható, hogy aki ott volt a 3. Zenész Bálon, az egy hatalmas zenei élmény része lehetett, szórakoztató és eseménydús rendezvényen járt, az eddigi legjobban és legizgalmasabb az eddig szervezettek közül és hű maradt a mottójához „nemcsak zenészeknek”, ebben minden benne van.
Ezek után reméljük, hogy folytatódik az eseménysorozat a következő évben is itt Dorogon.
