A Dorog soronkövetkező ellenfele a Mosonmagyaróvár csapata lesz idegenben. A két gárda bő húsz éve csatározik egymással, az elmúlt hét esztendőben pedig folyamatosan ellenfelek. A mérleg meglehetően kiegyensúlyozott, amely minimálisan a dorogiak felé billen. Legtöbbször nem bírtak egymással a felek és az eddigi 17 bajnokijukból 8 végződött döntetlenre. Gyakorlatilag minden második meccsük döntetlent hoz. A dorogiak 5-ször, míg az óváriak 4-szer kerültek ki győztesen, 20:20-as gólaránnyal.
A legelső találkozóra 1998 szeptemberében, Bányásznapon került sor Dorogon az NB II. Nyugati csoportjában, amely akkor a harmadik vonalat jelentette. A város legnagyobb ünnepén Puskás Ferenc volt Dorog díszvendége és vele együtt szinte az összes egykori dorogi labdarúgó legenda – többek között csak pár nevet említve, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Bakonyi István, Lakat Jenő, az Ilku-testvérek, István és Péter, Kónya István, Prohászka János, Fellegi István, Bartalos József, Varga János, Schnitzer Imre, Monostori Tivadar – is összegyűlt ezen alkalomból és valamennyien megtekintették a Dorog bajnoki mérkőzését. A kezdőrúgást, maga Puskás Öcsi végezte el, továbbá ünnepélyes keretek között adta át két korosztályos utánpótlás csapatunknak is a bajnoki címhez járó érmeket. A remek hangulatú meccsen 3 ezer néző drukkolt a helyszínen a hazaiak győzelméért. A dorogiak végig nagy fölényben játszottak és futószalagon gyártották a gólhelyzeteket, amelyek rendre kimaradtak a legnagyobb ziccerekkel egyetemben, sőt még 11-esből sem sikerült gólt elérni, ugyanis Móra Krisztián elsőre a kapusba lőtte a büntetőt és a kipattanót vágta be végül a léc alá. Ezzel sikerült minimális arányú győzelmet aratni. A tavaszi visszavágón is hasonlóan alakult a koreográfia. A dorogi csapat szinte az egész meccset végigtámadta, de az eredményes befejezés rendre elmaradt, csak két kapufát lőttek. A kihagyott helyzetek megbosszúlták magukat és alig tíz perccel a befejezés előtt a hazaiak vezetéshez jutottak, majd az utolsó percben újból betaláltak. Legutolsó mozzanatként Borsos Zsolt harmincról megeresztett lövése a felső kapufán csattant.
Pár hónappal később újra Óváron meccseltek, immár az új évad jegyében, ahol fordulatos mérkőzésen 2-2-es döntetlen született, majd a tavaszi visszavágón magbiztosan nyertek a dorogiak 2-1-re. Ezt követően 12 évig nem találkoztak, viszont 2012 óta megint összekerültek és azóta folyamatosan ugyan abban a bajnokságban szerepelnek, közte előbb négy év az NB III-ban, majd harmadik éve az NB II-ben. 2013 tavaszán, a bajnokság célegyenesében éppen ez a két csapat volt a bajnoki cím legnagyobb esélyese és a dorogiak akkor igazi rangadón idegenben győztek 2-1-re. A legkellemetlenebb meglepetést is ugyan ez az év hozta. Az új szezon őszi fordulójában súlyos, 5-2-es vereséget szenvedtek Óváron, igaz a dorogiak közel egy teljes félidőt kettős emberhátrányban játszottak. Előbb Schultz Leventét állították ki a második félidő elején, majd két perccel később Fürjes Ádámot is. Első sorban Schmatovitch gondoskodott a kiadós zakóról, aki egymaga négyszer zörgette meg a dorogi hálót, viszont a mieink kettős emberhátrányból szereztek gólt, s akkor ideiglenesen 3-2-re módosult az állás. Ezt követően a döntetlenek sora következett, miután öt egymást követő találkozójuk alkalmán egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Egy ízben, a 2014-2015-ös évadban úgy született döntetlen, hogy a találkozó mindkét gólját dorogi játékos szerezte, mégis 1-1 lett a vége, mert Berkó Ádám a saját kapuját vette be. A 2015-2016-os évadot követően együtt jutottak fel a másodosztályba.
Az első NB II-es évben a Dorog oda-vissza tudta legyőzni vetélytársát. Előbb ősszel Dorogon vesztett pozícióból fordítottak és nyertek 2-1-re, majd tavasszal az eddigi legnagyszerűbb eredménnyel rukkoltak elő. Remek taktikával hagyták állva, majd helyben a vendéglátókat, miután 4-0 arányban győzedelmeskedtek. A siker értékét növelte, hogy az óváriak addig nagyon jól szerepeltek és a másodosztály meglepetés csapata voltak. Az ősszel sorrendben a harmadik dorogi győzelem is megszülethetett volna hazai pályán, azonban a játékvezető egy szabályos góltól fosztotta meg a dorogiakat a mérkőzés utolsó perceiben, így végül gólnélküli döntetlenre végeztek. Az azóta eltelt két mérkőzést viszont a Motim nyerte. Előbb odahaza 2-1-re, majd tavaly éppen a Bányásznapon Dorogon helyzet nélkül győztek 2-0-ra.
Eddig 8 alaklommal volt a Mosonmagyaróvár vendége a Dorog, ahol kétszer nyert, 3 döntetlen és 3 vereség mellett, 14:14-es gólarány, míg az odahaza játszott 9 meccsből 3 győzelem, 5 döntetlen és egy vereség, 7:6-os gólaránnyal.
Az eddigi 20 dorogi gól szerzői időrendben: Móra, Csapó K., Takács G., Vigh Sz., Czifferi, Kinyik, Skita (2), Faragó Sz., Tóth B., Hauser D., Sitku (2), Vigh Á., Berkó, Bora, Medgyes, Simon (2) és Szalai A.
Az idők során Mosonmagyaróvárról több kiváló játékos is megfordult a Dorog csapatában. Az egykori nagyszerű kapus, Schnitzer Imre ugyan nem közvetlenül a Motim-ból, hanem a MOFÉM-ból igazolt Dorogra, de hat év után a Motim-nál folytatta. Továbbá Major Ferenc, aki szinte ifistaként került Dorogra, s nőtte ki magát a válogatott-keret tagságig, majd a bajnokságot nyert Ferencvárosban, később pedig a ZTE-színeiben folytatva szerzett komoly hírnevet magának. Néhány évvel később érkezett Csizmazia István, majd Schuttovits László is Óvárról. Azonban valamennyien még jóval a legelső Dorog-Motim összecsapás előtti időkben játszottak Dorogon.
Szabó Gyula
