Február 24-én, vasárnap a dorogiak az NB II. soronkövetkező bajnoki fordulójában a Kazincbarcikát fogadják. A két csapat egymás elleni mérkőzéseinek története bő négy évtizeddel ezelőtt kezdődött.
Legelső ízben 1977. augusztus 14-én, Dorogon mérkőztek meg, ugyan úgy az egycsoportos, húsz csapatból álló NB II-ben. Az volt a bajnokság 2. fordulója, egyben a dorogiak első hazai meccse a szezonban. 5 ezer néző néző előtt Péntek Sándor duplájával magabiztosan győzött a Dorog. A tavaszi visszavágó ugyan ilyen arányú eredményt hozott, ám ellenkező előjellel. A barcikai pálya az időjárási viszontagságok miatt játékra teljesen alkalmatlan volt, ezért a salakos edzőpályán rendezték meg a találkozót. A mostoha és irreális körülményekhez a hazaiaknak sikerül jobban alkalmazkodni. A két gárda éveken keresztül folyamatosan a másodosztály tagja volt, azonban az MLSZ 1978 nyarán három csoportos NB II-t szervezett, így a két csapat külön csoportba lett besorolva. A barcikaiak a Keleti-, míg a dorogiak előbb két éven keresztül a Nyugati-, majd azt követően a Közép csoportban küzdöttek. 4 évvel később a Szövetség visszatért a korábbi lebonyolítási rendszerhez és újra egycsoportos lett az NB II., 20 csapattal. Ekkor kerültek össze újfent.
1982. december 12-én, a szezon zárófordulójában mérkőztek meg egymással, mégpedig Dorogon. Ezúttal is 2-0-ás barcikai győzelem született. A tavaszi visszavágót előre hozták és május derekán, hétközi fordulóként játszották le. Ez a találkozó valóságos gólszüretet hozott. A dorogiak háromszor is betaláltak, mégis két gólos vereséggel távoztak. A kétgólnyi különbség két pontrúgás hozadéka. Az első 5 percben gyors gólváltást követően a Dorog került előnybe. 2-1-es vezetésüknél a hazaiak szabadrúgáshoz jutottak, s úgy tűnt, hogy Schromeisz kapus biztosan védte a kapura tartó lövést, ám olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy róla a kapuba csorgott a játékszer. Nem sokkal később pedig 11-eshez jutottak a borsodiak, amelyet értékesítettek és fordítottak 3-2-re, majd további gólokkal alakult ki az 5-3-as végeredményt. A dorogiak még egy 11-est is hibáztak, ráadásul az a Tamás Sándor hagyta ki a büntetőt, aki a mérkőzésen már két szépségdíjas gólt lőtt. Mesterhármast érhetett volna el és szorosabbá tehette volna az eredményt.
Ezt követően csak az elmúlt évadban kerültek újra össze a felek. Szinte menetrendszerűen az első összecsapásra Dorogon került sor, amely egy gólos vendég sikerrel zárult, majd tavasszal elsőként sikerült a Barcika vendégeként pontot szerezni egy gólnélküli döntetlennel. Végül tavaly nyár végén meccselt legutóbb a két csapat, amely az eddigi legörömtelibb emlék maradt. A dorogiak vendégként meglepő, de teljesen megérdemelt 4:1 arányú győzelmet arattak.
Az eddigi 7 mérkőzésen 2 dorogi és 4 barcikai győzelem mellett egy döntetlen született, 9:11-es gólaránnyal. Valamennyi találkozó az NB II-ben történt, viszont az eddigi négy idegenbeli mérkőzés közül csak egyetlen, a már fentebb említett 5-3-as meccset játszották a Barcika centerpályáján. 1978-ban az edzőpályán megrendezett találkozón kívül a legutóbbi két hazai meccsét is Putnokon játszották a barcikai pálya felújítása miatt. A 9 eddig született dorogi gól szerzői időrendben: Péntek S. (2), Domján I., Tamás S. (2), Mészáros Á., Nagy I., Városi (2).
A Soroksár elleni összefoglaló alkalmán szó esett Lipcsei Imréről, aki a hatvanas években a Dorogban játszott. Később Barcikára került és egyik meghatározó alapembere volt a szakmai stábnak. Ezen kívül érdemesnek tartom megemlíteni Győr Béla sporttörténet-kutató és író társamat, barátomat, akivel számos közös munkánk mellett két közös szerzeményű könyvet is kiadtunk, Dorogi Olimpikonok és Dorogiak a világbajnokságokon címmel. Az ózdi születésű szerzőtársam Kazincbarcikán nevelkedett és szoros kapcsolatok fűzik az ottani klubhoz, ugyan akkor egyben Dorog-szimpatizáns is. A képmellékleten a legelső Dorog – Kazinbarcika mérkőzés két hőse: Péntek Sándor a két gól szerzője és Farszki Tibor a mezőny legjobbja.
Szabó Gyula
Borítókép: bal oldalt Farszki Tibor, jobb oldalt Péntek Sándor
