Az Esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Könyvtári beszélgetések sorozatának február 4-i vendége Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos volt. Sinkó Gyula beszélgetett vele.
Orsolyát a világűr titkai már gyermekkorában izgatták, ami nem csoda, hiszen édesapja volt az, aki 1965-ben elindította a Műszaki Egyetemen az űrkutatási diákkört. A családi indíttatás alapján természetesnek tekintette, hogy villamosmérnöki végzettséget szerezzen. Gyermekkorában azonban sokféle területen próbálkozott. Volt gyermekszínész, szerette az irodalmat, történelmet, végül azonban a reál irányt választotta. Magát nemzeti elkötelezettségűnek tartja, hívő ember, és hivatása mellett sokféle társadalmi megbízatást is vállal. Mindennek megfelelni nem egyszerű, hiszen négy gyermekes családanya, ami önmagában is nehéz mesterség. Szakmai sikerei mellett, vagy éppen azon túl is élete fő művének éppen gyermekeit tekinti.
Kiemelte, hogy napjainkban rendkívül szoros az űrverseny, és mivel sok múlik azon, melyik nemzet mekkora súllyal jelenik meg ezen a piacon, nemzetgazdasági érdek az űripart a kormány részéről is támogatni.
Beszélt a nemzeti űrstratégia kidolgozásáról, fontosnak tartja az oktatás és utánpótlásképzés biztosítását a felsőoktatás területén, a kutatók és kutatások összehangolását. Az űriparnak a nemzeti érdekekkel összhangban kell lennie. Az űripar szolgáltatásai között a távközlés, a navigáció és a Föld-megfigyelés áll az élen, de egyes szolgáltatások, mint a logisztika, a térinformatika központi szerepet játszanak az információs forradalomban is. Az űrkutatás vívmányait olyan kulcsfontosságú területen hasznosítjuk, mint a navigáció, a katasztrófavédelem és a migráció, ezért gazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is fontos, hogy az állam is támogassa az űripart. Lengyelországban, Csehországban és Romániában is nagyobb önállóságot élvez ez a terület, mint ami nálunk mostanáig tapasztalható volt. A régiós országok közül sokan nemzeti űrügynökségeket is létrehoztak, Románia már 1991-ben. Magyarországon az Antall-kormány alatt közvetlenül Pungor Ernő miniszter felügyelete alá tartozott az űrkutatás, a 2000-es évek közepéig pedig főosztályként működött, azt követően elvesztett minden önállóságot – ismertette a szakember.
A magyar űrkutatás történetét 1946 februárjától számítjuk, amikor Bay Zoltán és munkatársai a háború alatt fejlesztett radarberendezésükkel végrehajtották az első sikeres hold radarkísérletet. Radarhullámokat bocsátottak ki a Hold irányába, majd befogták az égi kísérőnk felszínéről visszaverődő jeleket. Kísérletük tudománytörténeti jelentősége vitathatatlan.
A kutatásnak csak nemzetközi együttműködésben volt létjogosultsága, mely hamarosan kiszélesedett, s kilenc ország – köztük hazánk – létrehozta az Interkozmosz szervezetet. Az Interkozmosz keretében vált lehetővé, hogy a magyar mérnökök által épített műszerek feljussanak a világűrbe: elsőként 1970 novemberében egy fóliás mikrometeorit-csapda. Ezt később hasonló berendezések, majd különféle elektronikus egységek követték. Fontos állomás volt a magyar űrkutatás történetében, amikor 1980-ban – ugyancsak az Interkozmosz együttműködésben – Farkas Bertalan személyében magyar űrhajós járt a világűrben. Az esemény mindenekelőtt aktuálpolitikai célokat szolgált, de – szerencsére – az úgynevezett szocialista országoknak kutatási programot is ki kellett dolgozniuk űrhajósaik számára. A magyar kísérletek közül a dozimetriai, az anyagtudományi és a pszichológiai vizsgálatok és az ehhez készített eszközök napjainkig meghatározzák fontos kutatóbázisainkat.
Az estén számos tudományos fogalomról szó esett. Az előadónő közvetlen személyiségével elvarázsolta a nézőket. A beszélgetés végén sokan tettek fel kérdéseket, és természetesen a miniszteri biztos megadta rájuk a válaszokat is.
A rendezvényen készült felvételeket a könyvtár honlapján keresztül a Galériában, a beszélgetést a Médiatár fülre kattintva nézhetik meg.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
