Beer Miklóst ötödszörre látta vendégül az esztergomi könyvtár

Január hetedikén Dr. Beer Miklóst, a Váci Egyházmegye püspökét látta vendégül a Helischer József Városi Könyvtár, 2019-ben elsőként a Könyvtári beszélgetések sorozatában.

„Most már látom” című negyedik, legújabb könyvével kapcsolatban Bánhidy Vajk kérdezte a zsúfolásig teltházas könyvtári estén. Az interjúkötet a Szeressetek ott, ahol gyűlölnek, az Örömet hozzak ott ahol gond tanyázik, és a Mindig velem interjúsorozat negyedik része.

Várady Eszter könyvtárigazgató köszöntőbeszéde után a szolgálatát átadni készülő püspök úr egészségi állapotára terelődött a szó, mivel mozgásában korlátozott lett egy gerecsei kirándulása alkalmával. „Félrelépett” – ahogy ő maga fogalmazott tréfásan.  Az esztergomi kötődésű katolikus pap humoráról, optimizmusáról híres; mindig, minden élethelyzetben, legyen az bármilyen nehéz, meglátja a jó oldalt. Balesetét is kihívásnak tekinti, „próbanyugdíjas időnek” mondja, és elnézést kért tőlünk, hogy ő is „esendő ember”. Kerekes székhez való kötöttségét egy pályatársát idézve ecsetelte továbbra is tréfásan: „Most így mindenki megtalál. Nem tudok elmenekülni a gyónók elől.”

Ebben látja hitvallását: hogy meghallgasson embereket, jól, őszinte elbeszélgessen velük, hisz annyi emberi fájdalom van… hogy tanuljunk egymástól, hogy segítsük mások életét saját tapasztalataink, meglátásaink átadásával, hogy meghallgassuk egymást, hogy FIGYELJÜNK egymásra.

És hiszi, hogy minden találkozásnak jelentősége van, és nem ok nélkül keresztezzük egymás útját. Ezek által nem csak a másik megértése a fontos, hanem saját sorsunkhoz is segítséget kapunk rendszerint. Ezért rendült meg a napokban Chikán Csaba volt váci aljegyző gyászhírén, aki mozgáskorlátozottként a fogyatékos emberek társadalmi esélyegyenlősége, életminőségük javítása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést is kiérdemelte. A váci intézmények, közterek akadálymentesítéséért sokat tett jegyzőt ő maga is segítette, mikor az Országos Mozgássérült Találkozó alkalmával rámpát helyeztetett a templom bejáratához, és a helyiségeket is akadály mentesítették. Akkor nem gondolta, hogy egyszer ő maga is csak így juthat be Isten házába. Ferenc pápa szavait idézve mondta: „érzékenyítsétek lelketeket, és érezzétek át társaitok élethelyzetét! Beleérezni magunkat más sorsába, szenvedésbe, nyomorúságba, fájdalomba… ne tagadjuk meg őket! Ne feledjük, hogy amink van, azt csak kölcsönbe kaptuk. Tehetséget, egészséget, anyagiakat…” A negyedik könyv nagyon nehéz, tragikus családi történeteket tár elénk, ha ezeket megismerjük, jobban megértjük a szerzőt.

Beer Miklóst Esztergomban szentelték pappá 1966-ban, 1997-től Esztergom-Belvárosban plébános. Közben 1979-től teológiai tanárként teljesített szolgálatot az Esztergomi Hittudományi Főiskolán (filozófiát tanított), majd 1999-től 2003-ig rektorként átvette a szeminárium vezetését. 2000-ben az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke lett.

Eredménynek tekinti pedagógusként is, keresztelő papként is, hogy visszajönnek tanítványai, vagy rég megkeresztelt gyermekek, akik mára már felnőttek, keresik őt, hogy bizalmukba fogadják, újra megörülnek, ha újból találkoznak. 52 éves papi éveire így gondol vissza.

Az új kötet borítóján a püspök II. János Pál pápával való találkozását láthatjuk. Bánhidy Vajk ennek jelentőségéről kérdezte. A fotó és a kötet címe összefügg egymással. Több kedves emléke jut eszébe ekkor: először, mikor 1991-ben Magyarországra látogatott a pápa, akkor került közelébe az Esztergomi Bazilikában. Tekintetük találkozott, mire ezt kérdezte magában: „honnan tudta, hogy itt vagyok?” 2003. május 27-én, mikor a pápa kinevezte a Váci egyházmegye megyés püspökévé, a Szent Péter Bazilika csak a magyaroké volt. Ő is a pápa elé járulhatott, s „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”,  hogy mit mond a pápának, de mikor elébe térdepelt, egy szót sem tudott szólni, csak belenézett a pápa szemébe, és akkor látta: „ez a tekintet Jézus tekintete”. Innen a „Most már látom” cím.

Jelmondata: „Permanentes in fide”, azaz „Rendületlenül a hitben”. Víziója: egymás felé meg kell találni az utat, terelget a Jóisten minket egymás felé. Ebben hisz. Rendületlenül. Akik itt ültek és álltak aznap, együtt hallgattuk a lélekemelő gondolatokat, éreztük, itt van köztünk Ő is. Ferenc pápáról szóló legutóbbi filmélményét ajánlotta az ittlévők figyelmébe, az Egy hiteles embert. Ennek üzenete, hogy tegyünk valamit a körülöttünk élőkért. A film Assisivel kezd és zár. Az assisi vallási találkozókon, ami VI. Pál pápa óta létezik, különböző vallások képviselői jönnek össze imádkozni EGYMÁSÉRT. Zsidók, muszlimok, buddhista, katolikus és más egyházfők.

A püspök elmondása szerint a teológia nem fogja soha és sehogy elérni, hogy a vallások egy azonos nevezőre jussanak, nem fog tudni választ adni bizonyos problémákra.  Viszont keresi a megoldásokat és az együtt „gyötrődést” is elősegíti. Erre egy jó eszköz a humor, amit Isten ajándékának nevez. A vicces élethelyzetek mindig átsegítették a nehézségeken, tud magán és esendőségén derülni. Ez a legfontosabb. Bátorít mindenkit, hogy együtt gondolkozzunk, beszélgessünk, töprengjünk az élet dolgain, függetlenül attól, hány féle vallási nézet létezik, Isten csak egy van.

Új kötetét nem tudja utolsónak nevezni, kimeríthetetlen a folytatás, úgy mondja: „mindig tovább kell gondolni, MINDIG TOVÁBBMENNI, mindig tovább ’gyötrődni’.”

A beszélgetés végén egy korábbi esztergomi munkatársa vallott őszintén emberszeretetéről, magasztalta munkásságát, hogy igazán a szívét adta mindenhez. Köszönte, hogy „egybe szerette Esztergom népét”. Mikor elvitték őt másik helyre innen, a hiányérzete elszomorította a hívőket. Idővel azonban a szomorúság örömmé formálódott, mert belátták: AJÁNDÉK volt az életükben jelenléte.

Az est a kötet dedikálásával és a személyes, rövid találkozásokkal zárult.

Kárpáti-Beneda Ágnes

Fotók: Nyári Andrea