Az Esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Könyvtári beszélgetések szeptember 24-i vendége Jurányi Zsófia fizikus volt.
A Baranya megyei Kistótfaluból jutott az Antarktiszig Jurányi Zsófia, a jelenleg aeroszolok optikai tulajdonságaival foglalkozó légkörfizikus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 2006-ban fizikus diplomát szerző, majd a zürichi műegyetemen, az Eidgenössische Technische Hochschule-n doktoráló, párhuzamosan a Paul Scherrer Intézetben aeroszol-fizikával foglalkozó kutató munkát keresve kötött ki a jeges kontinensen. “Megpályáztam egy állást, elhívtak interjúra, és fölvettek a német Alfred Wegener Intézethez két évre tudományos munkatársnak. Kifejezettem avval a céllal, hogy a 37. antarktiszi áttelelő csapat tagja legyek”. A német Neumayer III. állomáson dolgozott 14 hónapig a magyar fizikus.
A nyári szezon novembertől februárig tart a sarkkutató állomáson, ebben a napsütötte időszakban van rendszeres repülő közlekedés, és körülbelül ötvenen népesítik be a lábakon álló, kissé futurisztikus hatást keltő bázist. “Mindenféle kutató van itt expedíciókon, ezen kívül a technikai személyzet is jelentős, akik az állomást tartják karban. Minden évben meg kell emelni majdnem minden építményt, hogy ne lepje el a hó, az egész éves ellátmányt is le kell rakodni hajókról, és az állomásra szállítani. Aztán február második felében, az utolsó repülővel mindenki eltűnik, és marad az aktuális áttelelő csapat.”
Az áttelelést érdemes szó szerint venni: az állomáson maradók kilenc hónapig, az első repülőjáratig teljesen el vannak vágva mindentől, csupán internetes és rádiós összeköttetésük van a külvilággal, miközben odakint tombol az antarktiszi tél. Ha olyan komoly gond adódna, melyhez a külvilág segítségére lenne szükség, arra bizony két hetet kellene várni ebben a téli időszakban. Ilyesmire szerencsére nem került sor a Zsófi ott töltötte idő alatt. Az áttelelő csapat létszáma általában 9 fő, de most 12-en voltak a Neumayer III-on, mert egy filmes csapat is a kutatókkal telelt: az NBC a környéken élő népes pingvinkolóniákról készítettek filmet.
A kilencből két fő, egy mérnök és egy elektrotechnikus azért felelnek, hogy minden üzemeljen az állomáson, legyen áram, fűtés, víz, működjenek a motoros szánok. Van egy nosztalgiából még mindig rádiósnak nevezett, de valójában számítástechnikai szakember, aki a kommunikációért és a számítógépparkért felelős, és van egy szakács is, aki a főztjével sokat tesz a jó hangulatért. Az állomás vezetője egyben az orvos is, sebész, aki szükség esetén meg is operál bárkit. Rajtuk kívül négy kutató dolgozik az állomáson, köztük a magyar fizikus.
Zsófi a légkörkémiai mérőállomásért volt felelős. Főleg a levegőben csak nyomokban előforduló gázokat (pl. szén-dioxid, metán, nemesgázok) és aeroszolokat mérték. Ezek mind hatással vannak a klímánkra, ezért fontos hosszútávú megfigyelésük. Amíg például Európában nagyon sok helyen vannak ilyen mérőállomások, addig az Antarktiszon nagyon kevés mérés született eddig. Ezáltal még értékesebbek az ott mért adatok. Egy aeroszol részecske méretétől és kémiai összetételétől függően nagyon különbözően tud viselkedni a légkörben, például lehet, hogy hűteni fogja a légkört, de akár fűtheti is. Ha az aeroszolokkal kapcsolatos légköri folyamatokat jobban értenénk, akkor a klímaváltozás mértékét is pontosabban lehetne megjósolni.
Zsófi az általa készített képekből érdekes, színes bemutatót tartott a közönségnek. A nagyszerű képek alapján igen megszerettük a császárpingvineket, akiknek a költési időszakát figyelemmel kísérték, illetve Weddell-fókákkal és adélie pingvinekkel is találkoztak. Zsófi nagyon szeretett az Antarktiszen lenni, szívesen visszamenne máskor is. Kedves, nyitott lényt ismertünk meg személyében, aki a legextrémebb dolgokról is olyan természetességgel beszélt, mintha csak a napi étrendet ismertetné. Kutatásaihoz sok szerencsét kívánunk. A beszélgetésen készült felvételt a Médiatárban, a képeket a Galériában tekinthetik meg.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Steindl Nóra
