Nemrégiben új könyvvel gazdagodott városunk, hiszen a dorogi író, Cselenyák Imre, Áldott az a bölcső címmel életrajzi regényt publikált, amely nem másról, mint a híres magyar költőről, Arany Jánosról szól. A regénnyel kapcsolatban az íróval beszélgettünk.
Milyen fogadtatással várta a közönség az új irodalomtörténeti regényét, illetve mely helyeken mutatták eddig be a könyvet?
– Tulajdonképpen vártam is, nem is, ezt a fogadtatást. Az olvasók részéről mindenképpen kedvező, és ennyivel már maximálisan elégedett lehetek. Úgy vélem, hitelesen sikerült bemutatnom Arany Jánost, s akik már eddig elolvasták a regényt, azt mondják: közel érezték magukhoz nagy költőnket. Egészen őszintén: persze, hogy reméltem, hogy népszerű lesz a könyv, mert Arany ennyit bőven megérdemel. Az életregényt bemutatták minden olyan jelentős helyen, ahol illett bemutatni. Magyar Írószövetség, Alexandra Pódium, Nagyszalonta, Nagykőrös, Dorog és még legalább harminc helyen.
Akik nem ismerik a költő életútját, röviden összefoglalva, Arany Jánosnak milyen fontosabb állomásai voltak az életben, amiről a könyvben is szó esik?
– Nagyszalontán született, itt is járt iskolába, aztán, mint preceptor (segédtanító), tizennégy éves korától tanított is. Tizenhét évesen elkezdte tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban, hogy szüleinek szándéka szerint nótárius, fiskális legyen belőle. Ő azonban három év elteltével otthagyta a cívisvárost, és vándorszínésznek állt. Néhány hónap elteltével azonban belátta, hogy helytelenül cselekedett, Máramarosszigetről gyalog vándorolt haza, s kért bocsánatot szüleitől meggondolatlansága miatt. Minthogy ez a regény csak az első rész, a további helyszínek a következő kötetben kerülnek bemutatásra.
A jelenlegi mű mellett eddig hány publikációja jelent meg?
– Ez a kérdés nem is olyan egyszerű. És meg sem tudom pontosan válaszolni. Regényből vagyok a legbiztosabb: huszonkilenc. Novellák és egyéb publikációk antológiákban és folyóiratokban hozzávetőleg: harmincöt. De jegyzek egy operalibrettót is meg számos dalszöveget.
Nem utolsó sorban, mint dorogi író, mióta él városunkban?
– Harminc éve szoros kapcsolatban vagyok a várossal, hiszen 1987-ben ismertem meg a feleségem, aki tősgyökeres Dorogi. Emlékszem, mindjárt a második dorogi találkozásunkkor elmentünk meccsre, ahol győzött a „bányász” és én akkor eldöntöttem, hogy Ritát feleségül veszem. Igaz a leánykérés még kicsit váratott magára, de a következő év őszén már megültük a lakodalmat a rég megszűnt Tárna vendéglőben. 1991-ben pedig családommal Dorogra költöztem.
Köszönjük a válaszokat és további sikereket kívánunk az írás területén!
