Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Köztünk élnek sorozatának 2017. október 9-i vendége az esztergomi gyártulajdonos Neuzer András volt.
Egy vállalkozás beindítása, és nagy gyárrá fejlesztése elismerésre méltó teljesítmény, a cég kiépüléséről és magáról a cég motorjáról, Neuzer Andrásról tudtunk meg többet az est folyamán. Jelenleg övé a legnagyobb, magyar tulajdonú bicikligyár.
1962-ben született Nyíregyházán, és egy kis településen, Napkoron töltötte a gyerekkorát. Apja tehenész, gulyás, édesanyja fiatalon elhunyt. Nagy szeretettel emlékezett napkorri gyermekkorára; ott az ember öt mondat után közvetlen beszélgetésbe tud elegyedni a másik emberrel. A szabolcsi ember dolgos, serény, a kétkezi munkára a legbüszkébb. Néhány szabolcsi szokást még mindig megtart: a szabolcsi ember bicska nélkül nem ember, ezért mivel András ember és szabolcsi, mindig hord magánál bicskát, amit fel is mutatott a közönségnek. A falusi közösség, édesapja sajátságos nevelése, a Napkoron megszerzett élettapasztalatok sokban befolyásolják mostani életútját.
A kecskeméti főiskolán szerzett gépészmérnöki diplomát, ott ismerte meg feleségét, Klárit is. 1983-ban került Esztergomba Petruska László hívására, aki a rögby sport vezetését bízta rá. A Labor MIM-nél volt fejlesztőmérnök. 1987-ben kezdte el magánvállalkozását, eleinte csak apró dolgokat: kulacstartót, fékpofát, féknyerget, csomagtartót gyártott. Portékáját a Keravillnak és a Szigmának adta el. „Elavult gépekkel kezdtünk, azokra volt pénz. Azokat a munkafázisokat, amiket nem tudtam házon belül elvégezni, például gumit fröccsenteni a fékpofákhoz, kiadtam alvállalkozásba. 1989-ben már tíz főt foglalkoztattam, mellette pedig még volt munkahelyem is.” – emlékezik vissza Neuzer András.
A rendszerváltás után már főállású biciklialkatrész-gyártóként dolgozott. Vállalkozása egyre bővült, 1992-től az alkatrészgyártás mellett már Tajvanból importált bicikliket is összeszereltek. Első évükben tizenkétezer, 1995-ben pedig már negyvenötezer darab kétkerekűt raktak össze és adtak el, kizárólag hazai piacra. Itt már a saját fejlesztésű biciklik gyártása is reálissá vált, így 1996-ban megszületett az „ALTRIX” márka.
Két év múlva, 1998-ban indult az export, akkor még csak keletre: a magyar bicikli román, orosz, ukrán és moldáv piacon egyaránt hódított. „Az ezredfordulón gyártottuk a cég történetében a legtöbb kerékpárt, százötezer darabot készítettünk. Úgy gondolom, az akkor zajló szerbiai háború miatt. Akkor Szerbia volt a legnagyobb felvevő piacunk, de a szlovákoknak is szép számban értékesítettünk” – mondja Neuzer András. 2002-ben sikerült betörniük a nyugat-európai országokba is: elsőszámú célpontjuk Svájc és Nagy Britannia volt, de szép eredményeket értek el Németországban és Svédországban is.
2002-ben kerékpárfestő üzemet létesített a Kis-duna parton, öt évvel később a területet a város visszavásárolta. 2012-ben kiköltözött az ipari parkba és új üzemet létesített. A beruházás során bővítették a festőüzem kapacitását, a végszereldében új szerelősort állítottak üzembe, ennek révén a kapacitás több mint egyharmaddal nőtt. A vállalat a késztermék minőségének ellenőrzésére dinamikus terhelésvizsgáló berendezéseket vásárolt, ezekkel élethűen elő lehet idézni a kerékpáralkatrészekre és -vázakra ható igénybevételt.
Tapasztalata szerint a keleti piac sokkal megbízhatóbb, mint a nyugati. De mára már kiforrt az üzleti politikájuk. Ő úgy vezeti a cégét, hogy folyamatos kihívásokat és innovációt keresi. Amikor már túl van a kezdeti nehézségeken, a bevált a munkafolyamatot rábízza egy másik munkatársára. Ilyen például a teherhordó kerékpár gyártása vagy a városi biciklikölcsönzés az EBI, BUBI.
A sikerek mellett beszámolt kudarcokról is; de a legnehezebb helyzetekben is mindig megtalálta a kivezető utat. Ez talán a szabolcsi szívósság velejárója. Az est végén felmerült, hogy sikertörténetét jó lenne papírra vetnie, sokunk okulására.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
Legutóbbi cikkek
