A Dorogi Barangolások következő részében a hajdani munkásszállókat, a gondozási központot, illetve a Gáthy Zoltán-lakóparkot mutatjuk be.
Az államosítást követő 1940-1950-es években a Dorogi Szénbányák Vállalat az ország híres „széncsatáinak” egyik főszereplője lett. Feszített elvárásokat megfogalmazó munkaversenyek keretében szinte napról napra növekedett a széntermelés, a járási pártszervezet hírlapja is nevet változtatott, kifejezésre juttatva az ország vezetőinek legfőbb célját: „TÖBB SZENET A HAZÁNAK!” A szénmedence bányászainak létszáma is állandóan növekedett, s az ország minden részéből toborozták a munkaerőt azért, hogy rekordokat döntsenek a földalatti munkában. Nekik munkásszállókon, csúf, gyorsan felhúzott, kétszintes dobozházak sötét folyosóiról nyíló szobákban teremtették meg a legminimálisabb feltételeit a pihenésnek. A Munkásotthon szomszédságában álló két építmény csak a lakhatás legfőbb feltételeit biztosította. Aki szórakozni vágyott, a hatalmas kultúrházban keresett helyet és társat két műszak között az időtöltésre. Volt itt mozi, színházterem, billiárd és kártyaszoba, galéria Cseri néni által rendben tartott italbolt. A szállót a hősi halált halt dorogi bányamentőről, Hám Kálmánról nevezték el. Ez is afféle ösztönző erőnek számított a sikeres versengéshez.
Az 1950-es években emelt Hám Kálmán legényszállás épületei
Ritkán esik róla szó, pedig igaz: ebből a kemény munkaversenyből a nők, korosztályoktól függetlenül, alaposan kivették a részüket. A kezdeti elismeréseket követően az 1960-as években aztán már nem volt akkora dicsőség a férfiak munkáját asszonyokkal végeztetni, csak éppen Dorogon kevés munkalehetőséget találtak a bányaüzemeken kívül a keresetre vágyó lányok-asszonyok. Szabó Imre egykori tanácselnök kezdeményezésére történtek az első sikeres lépések a bányamunka kiváltására. A legényszállók két épületét kiürítették, átépítették, s 1967. január 15-én megnyitották a fővárosi Május 1. Ruhagyár dorogi üzemegységét. A varroda éppen 30. születésnapját ünnepelhette volna az idén, ha még létezne ez a saját tanműhelyt is megteremtő egykori munkahely.
Bányamunkát végző asszonyok a Reimann (Dorogi) Altáró munkagépein
1990-ben a társadalmi változásokkal együtt a ruhagyár működése is veszélybe került. A megüresedő, csúf épületeknek új funkciót kellett adni, ehhez pedig hosszú távú célt kellett biztosítani. Kezdetben olcsó bérlakásokat alakítottak ki a rászorulóknak. 1991-től az idős emberek számára hozták létre azt a gondozóközpontot, amely 1995-től már Idősek Otthona néven fogadta be az önellátásra képtelen idős embereket. A korábbi ideiglenes ellátást felváltotta a teljes körű és végleges ellátás. Új társadalmi igényeket fogalmaztak meg a kor szaporodó gondjai, s a kezdeti 20 férőhelyes intézmény helyén 1997-ben egy 50 férőhelyes, korszerű ellátást biztosító központ jött létre. Része volt a korszerűsítésben a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak és a testvérváros, Wendlingen am Neckar együttműködésének. Az egykori dorogi orvos, Mosonyi Albert nevét felvevő, 20 éves intézményben háziorvosi ellátást, szakorvosi vizitet, fizikai ellátást, szabadidős foglalkozást, mentális gondozást, rehabilitációs gyógytornát szervezett meg a fenntartó önkormányzat. Tíz éve előgondozási feladatokat ellátó telephelyet is létrehozott a város a Schmidt-villa területén a demenciában szenvedő betegek gondozására.
A Mosonyi Albert Gondozási Központ 20 éves épülete
A szociális hálózat korunk érzékeny problémáira kínál megoldásokat, komoly terhet levéve a családok válláról.
A Gondozási Központ mellett most a második legényszállás csúf épületét is pályázat keretében váltja ki városunk önkormányzata. A Gáthy Zoltán lakópark épületegyüttesébe fokozatosan költöznek a családok. Dorog újabb foghíjas telek beépítésével teremtett méltó kisvárosi körülményeket a hajdani bányakolónia megfontolt gazdagításával.
Egy kis sétával jól körüljárható komplexummal bővült a városkép, emberléptékű otthonok fiatal családjai és ápolásra szoruló idős korú betegei férhetnek meg békés nyugalommal az Otthon tér régebbi közösségi létesítményeivel: a kultúrházzal, a gimnáziummal, az óvodával.
A Gáthy-lakópark egyik szárnyépülete
Összeállította: Kovács Lajos
Források: Dorogi lexikon – Közhírré Tétetik Dorogon újságcikkei
Címlapfotó: A Gáthy-lakópark és a Gondozás Központ „szomszédvárai”.
