A Dorogi Barangolások mostani részében a régi Kultúrházat és az Egészségházat mutatjuk be.
Bővülő városközpont a Községháza ölelésében.
Az 1927-ben felavatott községháza négy világtáj forgalmas útjainak lett a találkozási helye. Buda és Bécs főutcája kelet és nyugat között, Székesfehérvár és Esztergom keresztútja dél és észak között vezette át az utazókat a bányászközségen. A szép községháza mellett pedig felvásárolható apróbb telkek kínálkoztak beépítésre. A dorogiak pedig még a gazdasági világválság éveiben is egyre merészebb terveket szőttek. Az Esztergomi út mellé községi kultúrházat, a Tokod felé vezető Petőfi utcán (ma Bécsi út) egészségügyi központot terveztettek a bánya építőmérnökével, Gáthy Zoltánnal.
1930 áprilisában az Esztergom és Vidéke újságírója egészoldalas sétát szentelt a dorogi változások megörökítésének. Már a cikk főcíme is figyelmet keltő: „Országos jelentőségben is kiváló kultúrmunka folyik Dorogon”. Alcíme pedig éppen a két építményre utal: „Látogatás a község kultur- és népjóléti intézményeiben.”
A községháza mellett jobbra a kultúrház, balra az egészségház tömbje (1931)
A kultúrintézmény ekkor már készen áll, látogatható, komoly életről tanúskodnak az összefoglaló észrevételek: „A községháza mellett az új kultúrház. Könyvtárszoba, gazdakör, levente-otthon, nagy díszterem színpaddal és mozikamrával.” Ez az épület ma szerves része a polgármesteri hivatalnak, „B” épületként emlegetjük. A közelmúltban elhunyt Honvéd Feri bácsi évtizedekkel korábbi emlékeit felidézve a színjátszó, muzsikáló fiatalok otthonaként beszélt az épületről, ahol rendszeres előadásokat tartottak a község lakói számára, bemutatva tudásukat, tehetségüket az önművelő csoportokban. A bányakolóniában működő Munkásotthon mellett ez is bázisa volt a számos, egymással is versengő műkedvelő társulatnak. Gondnoka is lett az épületegyüttesnek, az alagsorban lakó család látta el a központi fűtéssel, a takarítással, a termek nyitásával és zárásával kapcsolatos feladatokat.
A II. világháborút követő évtizedekben váltogatták egymást a használók, így volt itt pártház, a rendszerváltást követően Közösségi Ház, változó igényekkel és célokkal. Máig áll és közösségi célokat szolgál Dorog történetének tanújaként.
A gyenge minőségű panoráma-felvételen maradt fenn a faluközpont neoreneszánsz tornyának képe.
Az újságíró 1930-as cikkében már a tokodi oldalon is felfedezte a változások első jeleit, amikor ezt írta: „…tervbevették a kultúrház mellett egy egészségügyi ház felépítését. A közeljövőben kerül a terv megvalósulásra. Az új intézményben fürdőterem lesz, ahol az iskolásgyermekek rendszeresen fürödhetnek. Egyébként az egészségügyi ház a Stefánia-Szövetség hajléka is lesz. /…/ a Stefánia-fiók /…/ figyelmet kelt berendezése, általában működése révén. /…/ Megemlítésre méltó, hogy az anya- és csecsemővédőintézet nagy eredményeket ért el, és igen kicsi a gyermekhalandóság.” (Esztergom és Vidéke, 1930. április 20. 3. o.) Ilyen eredménnyel akkor országosan is kevesen dicsekedhettek. A belga király lányáról elnevezett európai szervezet Dorogon 1931-ben vette birtokba a különleges épületet. Neoreneszánsz toronyként szimbolizálta az egészségvédelem fontosságát, ahol a földszinti fürdőterem hetente adott lehetőséget a községi iskola tanulóinak a rendszeres tisztálkodásra. Ne feledjük, akkoriban még ritkaságnak számított az otthoni fürdőszoba! A magasabb szinteken orvosi szobák, rendelők látták el a gyermekeket, a kismamákat.
Az összeépült városháza és egészségház napjainkban.
A gondnok családban akkor még gyermekként élő Kovács Teri néni emlékeire támaszkodva mondhatjuk el, hogy a három épület között működtetett fűtőberendezés ellátta a hőközpont szerepét, meleg volt a fürdővíz a medencében és a levegő a rendelőkben, irodahelyiségekben. Korszerű központja volt ez a kultúra és az egészségügy községi irányításának.
A toronyépület az egykori szemtanúk szerint megsérült a háborúban. Amikor helyreállították, nem az eredeti formáját kapta vissza. De még sokáig szolgálta elsősorban a gyermekvédelem, az egészség ügyét. Végül összeépült a városháza tömbjével, átvéve annak számos szerepét. Közel 90 éve ma is a KÖZJÓÉRT szolgálnak.
Írta: Kovács Lajos helytörténész
A leventék egyik előadásának szereplői a kultúrház színpadán az 1940-es évek elején.
Színlap a műkedvelő csoport egyik bemutatójáról.
Címlapfotó: a községi kultúrház 1930-ban
