A Dorogi Barangolások cikksorozatunk következő részében a múlt századbeli Chorin lakótelepet mutatjuk be.
Chorin- (ejtsd: korin) lakótelepként ismerték a két háború közötti időkben a dorogiak az Esztergomi út és a Kenyérmezei-patak között épült házsorokat. A gazdasági világválság tetőpontján, 1932-ben jelentette be Schmidt Sándor bányaigazgató, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezetősége jóváhagyta a dorogi igazgatóság elképzelését, mely szerint a bányához 30 éven át hűséges, vagy a bányában megrokkant munkások számára családi házakat építenek nyugdíjas évekre. A bányakolónia szolgálati lakásaiból így biztos lakhelyre költözhettek, ezzel kiváltva az Esztergomhoz tartozó Zsalazson és katonai tábor nyomorúságos lakáskörülményeit. Schmidt Sándor szociális érzékenysége és figyelme a bányamunkások iránt azzal is kiterjedt, hogy ha már volt a nyugdíjba vonuló személynek saját lakása, akkor 5 ezer pengő támogatásban részesült.
A telep névadója idősebb Chorin Ferenc volt, aki az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. első tulajdonosaként 1898-ban vásárolta fel a dorogi és környékbeli bányákat, elindítva a gyors fejlődést a régióban. A dorogiak 1922-ben díszpolgári címmel köszönték meg addigi fáradozásait, majd halála után – 1928-ban – szobrot emeltek a tiszteletére, melyet az új bányairoda (ma Intézmények Háza) előtt állítottak fel. Örökébe lépő fia, a hasonló nevű dr. Chorin Ferenc nemes gesztusa volt a hűség házainak építtetése, melyeket folyamatosan adtak át 1933-tól a munkáscsaládoknak. Valamennyit egy nyolcszögletű kerámiatáblával jelöltek meg. Ma már sok épületről eltűntek ezek a jelzések, talán azért is, mert számos házat kibővítettek a régi és az újabb lakók. 1925-től az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. egyesült a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-vel, melynek közös tulajdonosa volt ifjabb Chorin Ferenc, aki a magyar parlament felsőházának is tagja volt.
Chorin Ferenc szobrának átadása (1928)
A II. világháború után a Chorin-telep név eltűnt a közterületi elnevezések sorából. Az utcák egységes rendszerben „fa utcák” sorát képezik, aki tehát az Akácfa, Diófa, Fenyőfa, Fűzfa, Tölgyfa utcák valamelyikében lakik, vagy csak közlekedik, az a szociális lakások között fordul meg. A lakótelepet később a Borbála-telep felé is bővítették, ahol már nemcsak egyedi, hanem földszintes és emeletes társasházakat is emeltetett a bányatársaság.
A lakásokat az a Gáthy Zoltán építészmérnök tervezte, aki 1924-től 1941-ig Dorogon több száz épület (lakások és közintézmények) megvalósításáért volt felelős. Schmidt Sándorral egyetértésben tanulmányt írt, amit több helyen elő is adott a munkások lakásellátását indokolva és gondosan megtervezve. Ehhez hasonló építkezésekre az országban sem találunk hasonló példát.
Írta: Kovács Lajos
