A fokozottan védett rágcsálót 50 éve kiveszettnek vélték a Duna-Ipoly Nemzeti Parkunk területén. A nyugati földikutya populációját fél évszázada most először figyelhették meg.
A Pest-megyéből megközelítőleg fél évszázada kiveszettnek vélt nyugati földikutya (Spalax leucodon) populációját fedezték fel Albertirsa külterületén. A megtalálás érdeme az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoportjának (ABKTCs) tagjait illeti. A település külterületéhez tartozó, volt homokháti élőhelyeken, jelenleg kiskertek, szőlő ültetvények, nyaralók, lucerna táblák és telepített akácosok színesítik a tájat. Ebben a környezetben észlelték az első állatot, amely táplálkozni jött a felszínre.
A földikutyák teste hengeres, végtagjaik rövidek, óriási metszőfogaik vannak, szemüket bőr fedi, de remek a hallásuk és a szaglásuk, ráadásul még bolygónk mágneses terét is képesek érzékelni. A Kárpát-medencében öt, egymástól genetikailag jelentősen különböző földikutyafaj él, Magyarországon pedig napjainkban három kisfaj, az erdélyi földikutya, a magyar földikutya és a délvidéki földikutya előfordulásáról van tudomásunk. A földikutya fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. A földikutya túrása nagyon hasonló a vakondéhoz, ezért nehéz is megkülönböztetni egymástól. A földikutyának nincs erős karma, mint a vakondnak ezért a fejével túrja a földet. Népi nevén fogas vakonynak is nevezik.
A felfedezés után április 27-én, majd május 05-én a helyi természetvédelmi csoport tagjai, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) munkatársai, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI), valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) munkatársai érkeztek a helyszínre. A terepbejárás alatt kiderült, hogy túráscsoportok nagy számban fordulnak elő a Gerje menti gyepeken is, melyek klasszikus élőhelyeknek számítanak.
Május 05-én két állatot is sikerült fogni a lelkes csapatnak. Az első megfogott egyedet -egy idős hímet- Köpönyegnek nevezték el, a második fogott állat -egy szoptatós nőstény- pedig az Albertina nevet kapta. Mindkét állatból vér és szövet mintát vettek a kutatók, majd a saját járat rendszerükbe engedték őket szabadon. A mintavételre a genetikai vizsgálat miatt volt szükség, hiszen az alfajhoz való tartozás csakis így dönthető el.
A pontos alfajt és a most felfedezett populáció méretét egyenlőre nem tudtuk meghatározni, de az biztos, hogy egy rendkívül ritka, különösen veszélyeztetett fajjal gazdagodott az Igazgatóság természeti értékeinek leltára. A természetvédelmi feladatok azonban csak most kezdődnek. A részletes felméréseket, az élőhelyek stabilizálása, majd esetleges fejlesztése kell hogy kövesse. A területek jogi védelmének biztosítása a helyi önkormányzat és a hivatásos természetvédelem közös feladata lesz.
Fotó, forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Wikipedia
