Kategóriák: EsztergomHírek

Al Ghaoui Hesna Esztergomban

A Könyvtári beszélgetések keretében Al Ghaoui Hesna újságírót, háborús tudósítót köszöntötte Várady Eszter igazgatónő és Bánhidy Vajk moderátor 2017. április 24-én, Esztergomban, a Helischer József Városi Könyvtárban.

Több mint kétszáz ember várta a könyvtárban az újságírónőt. Édesanyja magyar, apja szír származású. Hesna Salgótarjánban nőtt fel. 10 éves korában újságot szerkesztett, melynek címe „WC-n ülők újsága”- lett; emellett rendszeresen publikált a Nógrád Megyei Lap-ban is.

Középiskolai tanulmányait Szolnokon, a magyar-angol két tanítási nyelvű Varga Katalin Gimnáziumban végezte. Közben 16 évesen – jó tanulmányi eredményének köszönhetően –alapítványi ösztöndíjjal egy portlandi (USA) magán-középiskolában tanult. A képzőművészet vonzotta: rajzolt, festegetett és novellákat írogatott, azonban hazatérve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd Budapesten és Tunéziában arab szakon szerzett diplomát. Nem anyanyelve a szír, felnőttkorában tanult meg arabul.

A jogi diploma megszerzése után egy abszurd novellája megjelent a Népszabadságban, ahol 1998-ban külpolitikai újságíróként kezdett dolgozni. Nyelvtudása és családi kötődései révén érdeklődése elsősorban a Közel-Keleti térségre terjedt ki. Később a Magyar Televízió riportere lett. Nem haditudósító, de tudósításainak helyszínei gyakran esnek konfliktuszónákba. Vallja, hogy tudósítóként nem meghatározó, hogy valaki nő vagy férfi.

Hesnát sokan az MTVA Bábel című riportműsorából ismerjük. A veszélyhelyzetekben szerzett eddigi tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Újságíróként, tudósítóként fontos volt számára, hogy etikusan dolgozzon. Vajon mikor mehet oda valaki orra alá dugni a mikrofont, mikor nem sérti meg egy családnak, egy embernek az intim zónáját, mikor nem rondít bele élete meghatározó, tragikus pillanataiba? Háborús országokban nagyon fontos a diplomácia, és a jó kifejezőkészség.  Sokszor azért sikerült politikusokkal is nyilatkozatot készítenie, mert meg tudta őket győzni, hogy nyilatkozzanak a Magyar Televíziónak (nem láttak benne veszélyt, nem volt tétje) – míg a CNN-ek és a BBC-nek ez nem sikerült. Sokszor kellett döntenie, megoldania problémákat. Minden egyes helyzet külön döntést igényelt. Nincsen általános receptje a megoldásra.

Számára fontos tanulság, hogy a félelem üzemanyagként hathat, pozitív és negatív irányban egyaránt. A félelem két szélsőséges dolgot képes kihozni az emberből: a legjobbat és a legrosszabbat. Szerinte, ha nem nézünk szembe a félelemmel, nem kezeljük, akkor romboló hatású. A félelem aktivizál, energizál, motivál, elősegíti a létfenntartást, fenntartja az éberséget. Aktivizálja a szimpatikus idegrendszert és fokozza az adrenalin, illetve a noradrenalin szintet.

A beszélgetés alatt vetített egy bemutatót a háborús övezetekben készült fényképekből, ahol az emberek üres tekintetére hívta fel a figyelmünket. Ha túl sok félelemmel találkozunk életünkben, az kiégéshez, fásultsághoz vezet.

Hesnától az emberek sokszor szokták megkérdezni, amikor kint járt háborús övezetekben és hazatért, hogy félt-e?  Azt vette észre, hogy amikor azt válaszolta, hogy igen, ő is félt, a kérdezők csalódottak lettek. Sokáig nem értette ezt a reakciót. Mígnem rájött, hogy ilyenkor a kérdezők attól lettek csalódottak, hogy kiderült: elvesztették az alibijüket. Mert Hesna túl tudott lépni a félelem érzésén és szembenézett vele, megpróbált az érzései ellenére uralkodni magán és dönteni, megoldani az adott helyzetet, sokszor nem kis kockázatot vállalva. A „hétköznapi” ember erre nem mindig képes.

Azt tanácsolja nekünk, hogy ne féljünk kilépni az eddigi komfortzónánkból. Az önbizalmunkat erősítsük. Minden egyes sikerélményünket használjuk téglaként és erősítsük meg önmagunkat.  Tapasztalatait most rendezi könyvbe, melyet szeptemberben adnak majd ki.

Talpraesett, okos, energikus, tapasztalt embert ismertünk meg Al Ghaoui Hesna személyében, aki elbűvölte a hallgatóságot utazási élményeivel és élménydús előadásával, valamint szerény, kedves lényével.

Hámosné Szőke Anna

Fotók: Nyári Andrea

Megosztás