Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár 2017. március 20-i vendége Dr. Nagy Pál főorvos volt. Hivatása a szakmája, a patológia ma már közelebb áll az élő betegek vizsgálatához, mint az élettelen testek tanulmányozásához.
Dr. Nagy Pál Esztergomban született 1955-ben. Esztergom-táborban (ma Esztergom-Kertváros) nőtt fel, és ide járt általános iskolába. Szülei a falu körzeti orvosai voltak (ma háziorvosnak hívnák őket). Mindhárom testvére Esztergomban lakik. Élete egyik legboldogabb időszakának a gimnáziumi éveket tartja; alma matere a Dobó Katalin Gimnázium („régi” Dobó) volt. 1973-ban érettségizett német tagozaton. Balszerencseként élte meg, hogy első egyetemi felvételije nem sikerült, ezért 1973 szeptemberében az Országos Mentőszolgálat Dorogi Mentőállomásán képesítés nélküli mentőápoló lett. 1980-ban kezdett el dolgozni az Esztergomi Városi Tanács Kórházának Patológiai Osztályán. Egy év múlva katonai szolgálatra hívták be. Leszerelése után viszonylag hosszúra nyúlt legényélete lehetővé tette, hogy a segéd-, majd szakorvosi patológus munka mellett hétvégeken kivonuló mentőorvosként Budapesten, hétköznapok éjszakáin és ünnepnapokon az esztergomi központi városi ügyeleten gyakorló orvosként ténykedjen. 1985-ben szakvizsgázott kórbonctan-kórszövettanból (ma patológia). 1990-ben meghívtak az egykori Orvostovábbképző Egyetem, OTE (volt Szabolcs utcai kórház) Patológiai Intézetébe, ahol annak bezárásáig egyetemi adjunktus, majd főorvos poszton az intézmény bezárásáig (2007) dolgozott. Külföldi tanulmányúton is részt vett, a washingtoni NIH ösztöndíjával, mellyel egy évet a Cincinnati Egyetemen töltött (1996–1997). 2002-ben cytopatológiából második szakképesítést szerzett. Pályáját 2007-től a Fővárosi Uzsoki Utcai Kórházban folytatta. Időközben 1998-től mellékállásban visszatért Esztergomba; itt 2003-ban megbízott, 2012-ben – szabályos pályázat útján – kinevezett osztályvezető főorvos lett.
Korszerű orvoslás ma csak patológia segítségével lehetséges. A patológusok gyógyításban és a megelőzésben is részt vállalnak, hiszen feladataik közé tartozik az ambuláns ellátásokon végzett szűrővizsgálatok (pl. nőgyógyászati vagy fül-orr-gégészeti citológiai vizsgálat) során levett sejtminták elemzése, éppúgy, mint az onkológiai osztályokról érkező szövettani leletek komplex áttekintése és véleményezése.
A daganatos betegek kezelése szempontjából döntő szava van a patológusoknak, hiszen a szövettani mintákat nem csak önmagukban értékelik, hanem a korábbi vizsgálatokat, valamint a beteg egyéni kórtörténetét is figyelembe véve, amelyek együttesen adják a célzott terápia alapját. Gyakorlatilag a patológus véleménye nélkül lehetetlen onkológiai kezelést kezdeményezni, így sorsdöntő feladat hárul azokra az orvosokra, akikről a legtöbben továbbra is azt gondolják, hogy alagsori bonctermekben töltik munkaidejük nagy részét.
A patológusok vékonytű biopsziát végeznek, ami olyan diagnosztikai eljárás, melynek során apró szövetmintát vételeznek a test meghatározott részéről, és azt megfelelő előkészítés után mikroszkóp alatt megvizsgálják. A szövetmintán további vizsgálatokat is elvégezhetnek, mint például az esetleges kórokozók kitenyésztését.
A főorvos úr könyvtári látogatásával azt a tévhitet oszlatta el, hogy a patológia csak kórbonctannal foglalkozik, hiszen tevékenységük súlypontja két évtizede a betegekből és a klinikailag egészséges emberekből származó szövettani és sejtminták valamint műtéti preparátumok diagnosztikus értékelésén van.
Nekünk embereknek el kell fogadnunk azt, hogy a halál ugyanolyan velejárója az életnek, mint a születés, és akkor talán nem viszolyognánk és tennénk idétlen megjegyzéseket a patológiára.
A könyvtár olvasóterme ismét zsúfolásig megtelt, és a beszélgetés után sok ismerőse, kollégája gratulált a Köztünk élnek nagyszerű vendégének.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
