Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Köztünk élnek sorozatának 2017. március 6-i vendége Bakai Márton hegedűművész volt. Az esztergomi virtuóz hegedűs számos városi rendezvényen, hazai és nemzetközi fesztiválon mutatta meg tudását, büszkék vagyunk rá, hogy zenei téren városunk hírét viszi a nagyvilágban.
Marci 1984. március 31-én született Esztergomban, idén lép a krisztusi korba. Dédapját a szerelem tartotta városunkba, az első világháború idején katona volt, amikor Győrből Esztergomba vezényelték a biciklis hadosztályt, és itt Esztergomban ismerkedett meg későbbi feleségével. A muzikális véna már a felmenőkben is megtalálható volt. Nagypapája Tamási Lajos a dorogi szimfonikus zenekar alapító tagja volt az 1950-es években. Több művészi hajlamú ember is található a Marci családjában. A nagybácsi Tamási Péter más néven Thomas esztergomi festőművész, Marci apja Bakai Ferenc, az Esztergomi Klubszínpad vezetője volt.
Marci zenei pályaválasztását nagyban befolyásolták a gének és a családi környezet. 1990-ben a Petőfi Sándor Általános Iskolába járt, amikor a zeneiskola toborzást szervezett, és 6 éves korában Vörös Marika néninél elkezdett hegedűn játszani. A hegedűtanulás kapcsán érdekes megemlítni azt a várostörténeti pillanatot, amikor az esztergomi zeneiskola 2004-ben az esztergomi születésű hegedűművész és zeneszerző Zsolt Nándor nevét vette fel.
A zenéléshez fontos a hangszer, Marcinak szerencséje volt, Kónya Lajos hangszerkészítő épp abban az időben készített a zeneiskola számára egy tizenhatos hegedűt, ami egy A/4-es papírnagyságú hangszer, a kisgyermekek könnyebben tudnak rajta hegedülni tanulni, mint az eredeti méretű hangszeren. Így is évet kellett várnia, hogy hegedűt foghasson a kezébe. Marci tehetséges gyerek volt, gyorsan, szép sikereket ért el. A Reményi Károly vezette városi szimfonikus zenekarban játszott, és sokrétű zenei tapasztalatot szerzett. 12 évig járt zeneiskolába, utána a budapesti zenekonzervatóriumban folytatta tanulmányait. Itt a klasszikus zenetanulás mellett párhuzamosan megalakult első zenekara, a Club Era, ami az esztergomi bazilika lépcsőin próbált. Marci szavaival élve, ez a zenekar csürdöngölős világzenét játszott. Zenei pályája elején Balla András fotóművész kiállításának megnyitójára a Fészek Klubban a Club Era zenekar szolgáltatta a zenei betétet. A kiállítás megnyitó után az Almássy téri Műhelyben zenéltek, ahol sikerült ismertségre szert tennie, és a zenei pályáját beindítania.
Veszprémben évente megrendezik az utcazene fesztivált, melyen szakmai és közönségdíjat is kiosztanak. Ezen a fesztiválon két egymást követő évben kapott Marci elismerést, 2007-ben megkapta a szakmai díjat és 2008-ban a legjobb hangszeres díjat. Épp ebben az évben elkapta a fesztiválozó népet egy zápor, a tumultusban Marci hangszerére ráléptek, és összetört. Pár évre rá megjavíttatta és a mai napig is ezen a hangszeren játszik.
Számos híres zenésszel dolgozott együtt, a Magyar Állami Népi Együttes prímásával, Szalonnával, Hód Adriennel, Kovács Gerzson Péterrel, Dresch Mihállyal.
A Duna Táncműhely „Himnusz” című darabjának zenéjét Marci írta. Zenekarok, melyekben fellép: Dresch Quartett, Alexander Balanescu, Lantos Zoltán, Freedom Café, Szűkített Kvartett, Layanda.
Legközelebb Csobánkapusztán találkozhatunk vele, ahol a Gyüttment Fesztiválon fog hegedülni. A zene élő organikus, mindig formálódó, ugyanúgy mint Marci.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
