2017. február 6-án az esztergomi városi könyvtár vendége volt Tóth Béláné (Erzsi néni), aki idén májusban tölti be a 95. életévét. Erzsi néni személyes varázsa miatt sokan eljöttek a rendezvényre, és a közönség soraiban sikerült jó hangulatot teremtenie.
Erzsi néni kora ellenére meglepően friss és fiatalos személyiség, olyan ember, aki Esztergomért él, és dolgozik máig. Önzetlensége miatt tisztelet övezi körül. Tervezte, hogy létrehoz kerámiáiból egy életmű-kiállítást, amely azért hiúsult meg, mert munkáit szinte egytől-egyig elajándékozta, nem maradt nála egy kiállításra való anyag… Ez a gesztus is Erzsi néni önzetlen, nyílt egyéniségét jellemzi.
Erzsi néni Polgár községben született 1922. május 15-én. Családja kisiparos volt. Hárman voltak testvérek, egy fiú, két lány. Vidéki környezetben természetszerető, békés emberek között éltek. A négy elemi, négy polgári után gimnáziumi érettségit szerzett. Óvónőnek készült, de tanulmányait nagymamája 7 évig tartó ápolása miatt nem fejezte be. Különböző tanfolyamok elvégzése után a polgári Községházán dolgozott 1943-ig, amikor is házasságot kötött Tóth Béla adótiszttel, és Párkányba költöztek. Három gyermekük született: Erzsébet, Béla és György. A híd felrobbantása előtt Esztergomba jött és végleg itt maradt. A háború alatt óvóhelyen laktak, majd itt Esztergomban kezdték újra az életüket.
Dolgozott az Esztergomi Járásbíróságon, irodavezetőként a Pesti Központi Kerületi Bíróságon; négy évig az esztergomi kórház titkárságán. Nyugdíjazása után – szinte azonnal – profilt váltott. Zebegényben a Szőnyi István parkjában lévő Művészeti Szabadiskolába iratkozott be, és évről-évre újra idelátogatott. A Bajor Ágost Képzőművész Kör tagja lett, és ami addig a négy fal közti életét jelentette, idős korára kiteljesedett. Magas kora ellenére is foglalkozik az agyaggal, mert benne van a „késztetés” és az alkotás belső kényszere.
Az agyagformázás mikéntjére maga jött rá, és afféle terápiának is ajánlja; a magányos embereknek tanácsolja, hogy vegyenek a kezükbe egy agyagdarabot és alkossanak.
A kerámiák mellett másik nagy szenvedélye a virágok gondozása. Falusi származásából adódóan szereti maga körül a rendet, a tarkaros portát. A Kis-Duna parton lévő beton virágládákba évekig ő gondozta a virágokat, és maga köré gyűjtötte az embereket, akik a megmozdulás mellé álltak. Később a kezdeményezés továbbfejlődött: a Lépcső utcánál lévő Művészetek terét is rendbe tette és májusban majálist szervezve, 9 éven keresztül életet vitt a térre.
Lelkes, talpraesett embert ismerhettük meg Erzsi néni személyében, aki egész életében tenni, alkotni akart, ösztönös képessége van arra, hogy maga mellé állítsa az embereket és véghez vigye azt, amit elgondolt.
Megható volt látni, hogy a beszélgetés után sokan odamentek hozzá, gratuláltak neki. Mindenkihez volt egy jó szava, egy személyes története.
Hámosné Szőke Anna
Fotó: Steindl Nóra
