A Pilisi Parkerdő állami támogatással, hétmillió forintos keretből valósította meg a Pusztamarót térségében található történelmi emlékhely régészeti kutatását és környezetének rendezését. A Janus Pannonius Múzeummal és további szakmai partnerekkel végzett feltárás új ismeretekkel szolgált az 1526 őszén itt lezajlott tragikus eseményekről és egykori érseki kastélyról. A kutatás eredményeit a helyszínen új információs tábla mutatja be a kirándulóknak.
Pusztamarót ma kedvelt erdei kirándulóhely, ötszáz évvel ezelőtt azonban a mohácsi csatát követő időszak egyik tragikus eseményének helyszíne volt. A Pilisi Parkerdő a történelmi emlékhely régészeti kutatását és környezetének rendezését állami támogatással, hétmillió forintos keretből valósította meg, melyet a Parkerdő saját forrásból további 2 millió forinttal egészített ki.
A kutatás középpontjában a középkori Marót falu közelében, a Maróti-kő alján található épületmaradványok álltak: az erdő fái és avartakarója alatt két középkori eredetű épület nyomai húzódnak. Az írott források alapján feltételezhető, hogy itt állt Zsigmond király egykori vadászkastélya. A király 1388-ban Marótot az esztergomi érseknek adományozta, a kastély első ismert írásos említése pedig 1399-ből származik.
A hely történetének legdrámaibb fejezete 1526 őszéhez kötődik. A mohácsi csata és Buda elfoglalása után az Esztergom felé menekülők egy csoportja Marótnál próbált ellenállni az oszmán hadaknak. A korabeli beszámolók szerint a menekülők elsáncolták magukat, ám ellenállásukat végül felszámolták, és sokan életüket vesztették. A kastély és a középkori Marót falu pusztulása is ehhez az időszakhoz köthető.
Új emlékek kerültek elő az erdő alól
A mostani kutatást a Pilisi Parkerdő a pécsi Janus Pannonius Múzeummal együttműködésben végezte. A múzeum a Mohács 500 kutatási program keretében már több mint egy évtizede kutatja a mohácsi csatateret és messze a legtöbb tapasztalattal rendelkezik a korszakhoz köthető terepi munkákban. A régészeti feltárást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete végezte tanszéki ásatás keretében, de a munkákban a területileg illetékes MNM Balassa Bálint Múzeum és a Nemzeti Régészeti Intézet szakemberei is közreműködtek.
A régészeti feltárás és a talajradaros felmérések során sikerült pontosan meghatározni az egykori palotaegyüttes alaprajzát, amely egy 35 x 27 m kiterjedésű déli és egy nagyjából 20 x 12 m alapterületű északi épületegyüttesből állt, ami a maga korában és kategóriájában egy monumentális építménynek számított. A déli épületegyüttes zárt udvarát alápincézett épületszárnyak vették körbe nyugatról és délről, amelyek három szintesek lehettek. A régészek olyan falmaradványokat is találtak, amelyek akár az írott forrásokban említett toronyhoz tartozhatnak. Az északi épülettömb lehetett az Estei Hippolit esztergomi érsek által reneszánsz stílusban emelt új palota. A feltárás során nagy számban kerültek elő a kastély egykori életéhez kapcsolódó tárgyak: tetőcserepek, szögek, 15–16. századi kerámiák, mázas kályhacsempe-töredékek, egy nürnbergi zseton és faragott kövek is.
Különösen jelentős eredményt hozott annak a területnek a vizsgálata, ahol 2024-ben már emberi csontmaradványokat figyeltek meg. A régészek újabb, szétszóródott emberi maradványokat tártak fel, amelyek környezetéből többek között muskétagolyó, nyílhegy, és jagelló-kori érme is előkerült. A forrásokban említett maróti csatának egyértelmű nyomaira utalnak továbbá a falu területén felszínre került dárdák, golyók és egy 1524-ben vert II. Lajos érme is.
A leletek fontos új adatokkal szolgálhatnak az 1526 őszén Marótnál lezajlott eseményekről, és arra utalnak, hogy a kastély közvetlen környezetét is érinthette az összecsapás és az azt követő tragédia. A feltárás eredményeinek tudományos feldolgozása ugyanakkor még folyamatban van, ezért számos kérdés megválaszolása további vizsgálatokat igényel.
Az emlékhely a kutatás eredményeit is bemutatja
A régészeti munkával párhuzamosan a Pilisi Parkerdő rendezte a történelmi emlékhely környezetét is, valamint új információs táblát helyezett ki, amely bemutatja Pusztamarót történetét, az egykori kastélyt és a régészeti kutatás legfontosabb eddigi eredményeit.
A Parkerdő erdészeti feladatai mellett fontosnak tartja, hogy a kirándulók számára a természeti értékek mellett az erdőkben élő történelmi múlt is láthatóbbá és érthetőbbé váljon. A pusztamaróti emlékhely jó példával szolgál arra a tényre, hogy az erdők nemcsak természeti értékeket őriznek: évszázadok történetének emlékei is megbújhatnak a fák és az avar alatt.
Fotók, forrás: Pilisi Parkerdő
