Egyre több helyen figyelhetők meg a kőrispusztulás látványos jelei a Vértes erdeiben. A ritkuló lombkoronák, az elszáradó ágak és a kidőlt fatörzsek sok kirándulóban kelthetnek aggodalmat, a szakemberek azonban hangsúlyozzák: a legfontosabb feladat nem egyetlen fafaj megmentése, hanem az erdők hosszú távú fennmaradásának biztosítása.
A Vérteserdő Zrt. tájékoztatása szerint a jelenség hátterében a közismert nevén kőrisvészként emlegetett gombabetegség áll, amely Európában az 1990-es évek végétől terjedt el, Magyarországon pedig az ezredfordulót követően jelent meg egyre nagyobb mértékben. A betegség elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist támadja meg, ráadásul a fiatal és az idős fákat egyaránt veszélyezteti.
A fertőzés első jelei jellemzően a lombkoronában jelentkeznek: a levelek ritkulnak, a hajtások gyengülnek, majd fokozatosan elszáradnak az ágak. A betegség lefolyása azonban kiszámíthatatlan, hiszen azt az időjárás, a csapadék mennyisége, a termőhely adottságai és a fák egészségi állapota is befolyásolja.
A szakemberek szerint a kőrispusztulás nem csupán egy fafaj problémája. Azokon a területeken, ahol a kőris meghatározó szerepet tölt be, a fák tömeges pusztulása miatt felnyílhat az erdő lombkoronája, ami csökkenti az erdő záródását, növeli a talajerózió kockázatát, rontja a vízmegtartó képességet és az élővilág számára is kedvezőtlen változásokat idézhet elő.
Éppen ezért a Vérteserdő Zrt. erdőgazdálkodási munkájának középpontjában a folyamatos erdőborítás fenntartása és a természetes megújulás támogatása áll. A cél, hogy a beteg állományok helyén hosszú távon is egészséges, változatos és ellenálló erdők fejlődjenek.
A kőrisvész ellen jelenleg nincs olyan módszer, amely a már fertőzött fákat meggyógyítaná. Az erdészek ugyanakkor többféle beavatkozással segíthetik az erdők alkalmazkodását. A balesetveszélyes, elhalt fákat szükség esetén eltávolítják, miközben ahol ez biztonságosan megoldható, meghagyják a holtfát, amely számos növény- és állatfaj számára fontos élőhelyet biztosít.
Kiemelt figyelmet fordítanak azokra a kőrisfákra is, amelyek a fertőzött állományokban is egészségesnek vagy ellenállóbbnak bizonyulnak. Ezek a példányok a jövőben fontos szerepet játszhatnak a faj fennmaradásában.
A kőrisek ritkulásával több fény jut az erdő talajára, ami kedvez a természetes megújulásnak. A Vértes térségében ilyenkor olyan őshonos fafajok erősödhetnek meg, mint a kislevelű hárs, a madárcseresznye, a mezei juhar, a hegyi juhar, a korai juhar, valamint a szárazabb területeken a virágos kőris és a berkenyefajok. A szakemberek szerint ezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövő erdei ellenállóbbak legyenek a változó környezeti hatásokkal szemben.
A kirándulók ezért a következő időszakban több helyen találkozhatnak ritkuló lombkoronákkal, kidőlt fákkal, fakitermelések nyomaival és fiatal erdőfelújulással. Bár ezek a változások elsőre drasztikusnak tűnhetnek, sok esetben az erdő természetes megújulásának részét képezik.
A Vérteserdő Zrt. hangsúlyozza: a kőrispusztulás komoly kihívás, de megfelelő erdőkezeléssel biztosítható, hogy a Vértes erdei a jövőben is megőrizzék ökológiai, tájképi és közjóléti értékeiket.
Borítókép, forrás: Vérteserdő Zrt., Erdőmánia
