2000. szeptember 2-án egy rendhagyó labdarúgó mérkőzést rendeztek Dorogon, ahol a bányászvárosiak a Ferencvárost látták vendégül. A találkozó sikeres megszervezéséhez hozzájárult, hogy mindkét csapat szabadnapos volt a bányásznapi hétvégén, akik egy barátságos mérkőzést kötöttek le egymással.
Már javában zajlottak a 2000. évi bajnoki küzdelmek az első két osztályban, amikor egy igazi futballcsemege kezdett körvonalazódni. A dorogiak csoportjának mezőnye páratlan számú csapatból tevődött össze, így minden egyes fordulóban egy csapat pihenőnapon volt. A sorsolás alapján a Dorognak éppen szeptember első hétvégéjét kellett kihagynia. A legfelső osztályban is pont azon a hétvégén volt szünnap a válogatott világbajnoki selejtezője miatt. Nemzeti csapatunk Olaszországot fogadta szeptember 3-án a Népstadionban. Ezért több csapat is igyekezett magának szervezni edzőmeccset a formában való tartáshoz. Ezáltal talált egymásra a Dorog és a Ferencváros vezetősége, amely kölcsönösen megörült a kínálkozó lehetőségnek. A dorogiak szempontjából külön adalék volt, hogy a nagyérdemű a jeles városi ünnepség során mégsem maradt futball nélkül, sőt, kifejezetten egy jutalommal felérő találkozóval kecsegtetett. A hazaiak friss feljutóként szerepeltek az NB I-nek nevezett másodosztályban, ahol a bajnokság kvalifikációs szakaszában négy vereséggel nyitottak, amelyből háromszor csak egy góllal maradtak alul a mindvégig nyílt és szoros küzdelmeket hozó találkozókon a Százhalombatta (2 : 3), a Csepel (5 : 6) és a Hévíz (1 : 2) ellen, míg a Kaposvártól súlyos 6–0-ás vereséget szenvedtek. Közvetlenül a Fradi elleni mérkőzés előtti napokban, augusztus 30-án hétközi fordulóban viszont 4 : 0 arányban győzedelmeskedtek a Marcalival szemben. Az FTC legénysége sokkal sikeresebb periódusban volt, noha ők a Dinamo Zagreb elleni nemzetközi barátságos mérkőzésen elszenvedett 2–1-es vereséget követően érkeztek Dorogra. Előtte viszont a bajnoki nyitányon 4–0-ra verték a Haladást és a folytatásban ugyancsak legyőzték a Nyíregyházát, míg 2–2-es döntetlent értek el a Honvéddal szemben, viszont a Matáv Soprontól és a Győri ETO-tól kikaptak a bajnoki szünetig. Ezen felül egy sor sikeres Magyar Kupameccsen – Petneháza 5 : 0; Eger 6 : 0 és Nyékládháza 3 : 0 – voltak túl.
A Ferencváros csapata 2000 nyarán. Ez a keret lépett pályára Dorogon (forrás: Tempó Fradi).
Dorogon felfokozott várakozással készültek a nagynevű ellenfél fogadására. A zöld–fehérek soraiban többek között olyan játékosok szerepeltek akkor, mint Lipcsei Péter, Gera Zoltán, Dragóner Attilla, Nagy Norbert, Horváth Péter, Gyepes Gábor, Tóth Mihály, Vén Gábor, Vámos János, Csiszár Ákos, Cheregi Marius, Földvári Csaba, Crnomarkovic Dragan, Németh Gábor, vagy Lakos Pál, míg a vezetőedző Csank János volt. Az ünnepi találkozóra kijelölt játékvezető Kassai Viktor, míg egyik segítője az esztergomi illetékességű Erős Gábor volt. Szép számú közönség foglalt helyet a lelátókon, köztük sok ferencvárosi drukker is érkezett az ország különböző pontjairól. A tribün teljesen megtelt és az állórészt is benépesítette a nagyérdemű. Minden szempontból a vendégek voltak az esélyesek, ráadásul a dorogiak nem a legerősebb összeállításukban kezdték a találkozót. Volt bőven hiányzó a hazaiak sztandard játékosai közül, azonban minden labdarúgó nagy bizonyítási vággyal lépett pályára. A mérkőzés mindvégig jó iramban telt, az első félidő döntő része pedig enyhe vendég mezőnyfölénnyel. A hazaiak szoros és határozott emberfogással próbálták megnehezteni ellenfelük lendületét és helyzetbe kerülését. Ennek megfelelően a kapuk előtt viszonylag ritkán adódott igazán meleg helyzet. Ezért próbálkoztak a felek többször is átlövésekkel is operálni. A zöld –fehérek viszont remekül használták ki a kevesebb számú gólhelyzeteiket. Csapatuk legjobbja ezen a napon Gyepes Gábor volt, aki kétszer is betalált a dorogi kapuba az első játékrész során.
A dorogi kezdő 11 a mérkőzés előtt. Felső sor balról – Papp András, Faragó Szabolcs, Hollik András, Csapó Károly, Vajay Imre, Belányi István. Elől Vigh Szabolcs, Pásztor Márk, Takács Gábor, Marczinkó Zoltán és Bodó László.
A fordulást követően egy harapósabb Dorog lépett pályára, s már az első percektől kezdve bátran és lendületes rohamokkal igyekezett jelezni, hogy korántsem törődött bele a kétgólos vendég előnyben. Főleg a fürge Vigh okozott gyakran kellemetlen pillanatokat a Fradi védőinek. Mintegy negyedórányi reményteljes játékot követően Marczinkó erős lökete tartott kapura, amelyet Vámos kapus még bravúrral kiütött, azonban a kipattanót Vigh az ötösről a kapuba továbbította. A szépítést követően lendületbe maradtak a hazaiak és az addig is lelkes közönség hangja még jobban megerősödött. Honti József edző csereként küldte pályára a hosszú súlyos sérüléséből lábadozó Fekete Zoltánt, aki az előző szezonok legeredményesebb dorogi támadója volt. Az elmúlt év végén autóbalesetet szenvedett játékos gyakorlatilag a teljes tavaszi szezont kihagyta és az utolsó meccseken egy–egy alkalommal néhány perces játéklehetőseget kapott. Ezúttal is ez történt, noha a népszerű „Blacky” a nyári alapozást követően egyre jobban kezdte utolérni régi önmagát. Beállításával fokozódtak a dorogi támadások és Vigh Szabolccsal együtt egyre több veszélyt jelentettek a vendégek kapujára. Negyedórával a vége előtt Fekete kapott egy remek labdát a 16-oson belül és két védővel a nyakán, valamint a rövid sarkot jól záró kapussal szemben az ötös jobb oldali csücske és az alapvonal közötti területről a lehető legjobb, egyben igen szemfüles megoldásához folyamodva, amolyan „Panenkásan” alányesett a labdának, amely a kapu hosszú oldalába hullt. Egyszerre volt zseniális és szemtelen gól.
Belányi kapus tisztáz egy Fradi támadást követően még az első félidőben
A közönség hatalmas ovációja nemcsak az egyenlítésnek, hanem a ritkán látható pazar gólnak is szólt. A dorogiak még nagyobb vérszemet kaptak, a vendégek pedig képtelenek voltak ritmust váltani. Bár igyekeztek erőltetni a támadásokat, viszont a dorogi kontrák életveszélyesek voltak. Fekete tarthatatlan volt és kis híján meg is fordíthatta volna az állást. Egy remek indítással egyedül ugrott ki abszolút ziccerbe, azonban Erős partjelző egyből emelte zászlaját, lest jelezve, amelyet a játékvezető helyben is hagyott, így lefújta az ordító helyzetet. A dorogi kispad és a hazai szurkolók egy emberként reklamáltak és adtak hangot nemtetszésüknek. Végül maradt a 2 –2-es döntetlen, amellyel a meccs előtt bőven bárki kiegyezett volna a hazaiak részéről, utólag viszont joggal érezhettek csalódást is. Nem csak a játékvezetői döntés miatt elszalasztott meccslabda miatt, de a második félidei játék alapján rászolgáltak volna akár a győzelemre is. A közönség vastapssal jutalmazta mindkét csapatot, bár az elismerés főleg a piros–feketéknek szólt. Mindkét vezetőedző elégedetten nyilatkozott, kiemelve, hogy a legfontosabb szempont maximálisan érvényesült, miszerint a két gárda formában tartását kiválóan szolgálta a találkozó, amely mindvégig sportszerű keretek között zajlott, senki sem sérült meg. Csank János gratulált a dorogiaknak és annyit hozzáfűzött nyilatkozatához, hogy boritékolható volt, hogy a Dorog nagyszerű választás volt edzőpartnernek, amelyet a hazai gárda a gyakorlatban is bizonyított. Mindkét vezető igazságosnak ítélte meg az eredményt. Ez volt egyébként az 50. Bányásznap.
Mint utólag kiderült, a dorogiak profitáltak jobban a mérkőzést követően, ugyanis nagyon elkapva a fonalat, egy nagyszerű győzelmi-szériát produkáltak, sorra legyőzve a Komlót, a Százhalombattát, a Csepelt és a Kaposvárt. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rettenetesen rosszul indult rajt ellenére is visszahozták magukat és végül sikerült is a kvalifikációs szakaszt követően kiharcolni a közben újra NB I B-nek nevezett másodosztályú bajnokság 2000–2001-es évadjában való indulás jogát, amely november elején vette kezdetét. A Ferencváros viszont egy kellemetlen 5 : 2 arányú zakóval folytatta Dunaújvárosban, majd a Tatabánya ellen odahaza is csak egy 2 –2-es döntetlenre futotta az erejükből. Azonban végül számukra is jól végződött az élvonalbeli kvalifikáció, miután csoportharmadikként magabiztosan teljesítették a tagságukhoz szükséges helyezést. A dorogi szurkolók nem panaszkodhattak, hiszen az elmúlt években valahányszor egy–egy neves hazai élcsapatot láthattak vendégül. 1996-ban a Vasast (0 : 1) és az Újpestet (1 : 0) kupameccsen, 1997-ben ugyancsak kupameccs jegyében a Honvédot (2 : 2) és az MTK-t (0 : 2), bár 1998-ban egymás után mérkőztek meg házigazdaként a Ferencvárossal (3 : 0) és a Honvéddal (2 : 0), de azokat a találkozókat az altárói edzőpályájukon játszották, viszont neves külföldi csapat, a türkmenisztáni Nisa Aşgabat (5 : 0) ellen Dorogon meccseltek abban az évben, 1999-ben pedig a Tatabánya (3 : 1) és a Honvéd (1 : 2) elleni kupameccsek alkalmán, míg az ezredforulón ezzel a FTC elleni találkozóval folytatódott, amely során meglehetősen eredményesen is sikerült szerepelniük a mieinknek.
Borítókép: A dorogi Faragó próbálja megállítani a Ferencváros akcióját.
Külön köszönet Bodó László és Csapó Károly részére egy adatpontosításért.
Szabó Gyula
