A vetőgépek a mezőgazdaság legfontosabb gépei közé tartoznak. Használatukkal megsokszorozódik a vetés teljesítménye, egyenletessége.
Vetőgépek nélkül nem működne a mezőgazdaság. Egyszerű, mégis nagyszerű eszközök, amelyeknek 7 évtizednyi történelme van a magyar gépgyártásban, amire még ma is büszkék lehetünk. A traktorok által vontatott berendezések némelyike több évizedes, mégis, megbízhatóan teszik dolgukat, persze, ha megfelelő alkatrész ellátással is rendelkeznek.
Egy kis vetőgép történelem:
Az 1950-es évek elején nagy lendületet vett a nagyobb munkaszélességű traktoros vetőgépek térnyerése. Magyarországon a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár (MMG) volt az egyik meghatározó szereplő ebben a folyamatban. Az MMG által gyártott első hazai vetőgépek, a KTV-24, UTV-24 és UTV-32 vontatott gépek, bütykös-hengeres adagoló szerkezettel rendelkeztek, és már a kezdetekkor kiemelkedő minőségűek voltak.
A világ más részeiről is számos vetőgép érkezett hazánkba,
elsősorban, persze a keleti “baráti régióból”.
A Szovjetunióból behozott berendezések, például a SzU-24-es és a SzUL-48-as vetőgépek válltak népszerűvé, melyek tolóhengeres magadagolóval rendelkeztek.
Az NDK-ból pedig érkeztek a Saxonia vetőgépek, közöttük az A-561-es, amely 32 soros, és az A-591-es, amely 5 méteres munkaszélességgel, osztott és összecsukható felépítéssel rendelkezett. Az RS-09-es vetőgép pedig traktorra szerelhető A-761-es változatban került forgalomba.
Az MMG nem csupán importált gépekre támaszkodott, hanem folyamatosan fejlesztette és gyártotta saját vetőgépeit is. Ezen folyamatos innováció és minőségközpontú gyártás révén az MMG komoly szerepet játszott a hazai mezőgazdaság modernizációjában.
Az 1950-es évek végére megérkeztek a híres Lajta-32 és a TTV-32 vetőgépek,
amelyek szilárd alapot képeztek az agráriparban. Ebben az időszakban a Lajta-32 típus kifejlesztése folyt, és a 16 soros Lajta vetőgép, amit Lajta-16 SHG néven ismerünk, már 1971-ben készült el. Az MMG Rába Magyar Vagon- és Gépgyárral való egyesülés után a Lajta-32 típus gyártása folytatódott, és további fejlesztések eredményeként új vetőgéptípusok láttak napvilágot.
Az első ilyen újítás a Lajta-32 VNC volt, egy csúszócsoroszlyás kivitelű gép, amely új lehetőségeket nyitott meg a vetés területén. Ezt követően megjelent a Super-S-32 vetőgép, amely számos fejlesztést hozott magával. Például a magtartály térfogatát jelentősen megnövelték, és az elektromos forgásjelző rendszert bevezették a vetőtengely ellenőrzésére.
A Super-SA-32 típus pedig hidraulikus úton emelhető és süllyeszthető nyomjelzőkkel rendelkezett, amelyek még nagyobb precizitást biztosítottak a vetés során. Az MMG autonómiájában licensz alapján készültek pneumatikus vetőgépek EPV-48 és Lajta-Accord néven. Az utóbbi változatok 48, 72 és 96 soros kivitelben is elérhetők voltak, és akár 850 hektár terület vetésére alkalmasak voltak mindössze 10 nap alatt.
Az 60-as és 70-es években újabb nemzetközi vetőgépek is megjelentek a piacon, mint például az NDK A-201 függesztett vetőgép, a bolgár CD-48 sűrű sorú vetőgép, valamint az Accord-Weiste és Kverneland típusok. A hazai vetőgép gyártásban fordulat következett be, amikor a Rába gyár elkezdte a 10-6200-as, tárcsás-csoroszlyás vetőgépek gyártását az IH licensz alapján.
Ezek a vetőgépek hamarosan a magyar mezőgazdaság legelterjedtebb gépei közé emelkedtek, hozva magukkal a modernizáció és hatékonyság előnyeit.
Ha alkatrészeket keresne régebbi típusú vetőgépéhez, látogasson el mezőgazdasági gépalkatrész webáruházunkba.
