Három évtizeddel ezelőtt a világ figyelme Dorogra vetült, ahol egy történelmi értékű és léptékű eszmeiség kezdeményezése öltött testet. A dorogiak kezdeményezésére a II. világháború lezárásának évfordulója, a május 9-i Győzelem Napja helyett a Megbékélés Napját ünnepelték Európa- és világszerte. Felhívásukat örömmel fogadták és csatlakozva a nemes kezdményezéshez, 1993. május 9-én Dorogon került megrendezésre első ízben ez az emléknap, ahol az egykori szembenálló országok prominens személyei városunkban a világon először emlékeztek és együtt közös koszorút helyeztek a dorogi temetőben nyugvó elesett szovjet és német katonák sírjaira, valamint a dorogi áldozatok tiszteletére állított emlékműre.
Civil kezdeményezésként Dorog Város Baráti Köre Dorog Város Képviselő-tetsületével egyetértésben fogalmazták meg azon szándékukat, hogy a közel fél évszázada befejeződött II. világháború után, az 1945-ben megszületett Győzelem Napja helyett a megbékélést hírdessék a földkerekségen. Elképzelésük azon vezérgondolat mentén ötlött fel, miszerint a háborúknak nincsnek győztesei, csak áldozatai. Az egyes fegyveres konfliktusok újabb és újabb háborúkat generálnak, amelyek soha sem képesek valódi problémákat megoldani. Az emberiséghez méltó megemlékezéshez a fájdalmakon és sérelmeken való felemelkedést csakis a megbékélés által hozhat valódi is üdvözítő lezárást.
A történelmi dokumentum, amelynek értékét tovább növeli, hogy számos példával ellentétben, hazánk címere a valódi és hiteles ábrázolásmóddal került megjeleítésre (forrás: Dorog Város Honlapja) – Ugyanis a címer és a korona valójában nem érhet össze.
A dorogiak közös szándékának és akarátának kinyilvánítására készült a Dorogi Nyilatkozat, amely bejárta a világot és megértő fülekre talált. Szinte kivétel nélkül mindenki csatlakozott az ötlethez és kifejezte részvételi szándékát az első ízben meghírdetett megemlékezésen. A jeles alkalomra elkészült a város II. világháborús emlékműve, amelynek részeként jelképes sírkövekre vésték a helyi áldozatok neveit. Az emlékmű készítői Horváth György kovácsmester, népi iparművész, Puchner Ferenc és Mújdricza Péter építész-tervező voltak. Dorog is megszenvedte a nagy világégést. Innen is sokak lettek besorozva, majd a frontra küldve, valamint itt állomásozott és gyakorlatozott a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztálya, haladtak át a frontokra tartó vasúti szerelvények, később a Dorogot ért bombázások, végül pedig a több, mint három hónapig tartó ostrom és a megrekedt frontvonal keserítette a itteni emberek életét. Több, mint háromszáz halálos áldozattal járt a dorogiak soraiból a háború és ezres nagyságrendű a sebesültek, a kitelepítettek és a szovjet munkaszolgálatra elhurcoltak száma.
A világ minden vezető nyelvén kiállíott ünnepi programfüzet és kiadvány főoldala (forrás: Dorog Város Honlapja)
Az emlékmű mellett a város új címere is elkészült. A különböző tervezetek nyilvános bemutatásra kerültek, amelyek közül a végleges és elfogadott formájáról maguk, a dorogi lakosok dönthettek. Az ünnepi előkészületekből minden helyi kivette a részét, azonban Kovács Lajos, Pécsi L. Dániel, valamint Szalai Ferenc személyét külön ki kell emelni, akik mind a kezdeményezés, mind az ünnepi szervezés terén a legtöbbet tették azért, hogy végül sikeresen megvalósulhasson. Május 9-én, egy csodálatos, ragyogó napsütéses és kora nyarat idéző vasárnapra virradt a város, amely ünnepi lobobogó-díszben pompázva várta a nem mindennapi vendégsereget és eseményt. A világ számos országából érkeztek magasrangú állami, egyházi és katonai vezetők. Az akkori magyar miniszterelnök, dr. Antall József és Göncz Árpád köztársasági elnök – a rendezvény fővédnökei is voltak egyben – ünnepi köszöntőt bocsájtottak ki, amelyet személyesen dr. Szabad György Széchenyi-díjas történész, az Országgyűlés elnöke tolmácsolt az ünnepségen, kiegésztve saját gondolataival. Ugyancsak személyesen jött el az ünnepségre a Magyarok Világszövetsége elnöke, Csoóri Sándor is.
Szabad György az Országgyűlés elnöke az ünnepségen (forrás: Komárom-Esztergom megyei 24 Óra – 1993. május 10-i szám)
A hivatalos ünnepi program a dorogi temetőben zajlott koszorúzással kezdődött, ahol az egykori szembenálló felek országainak magasrangú képviselői közös koszorúikat együtt helyezték el az elesett szovjet és német katonák sírjaira. A koszorúzáson az egyházi vezetők is részt vettek. Ezt követően Dorog központjában, a Hősök terén folytatódott az ünnepség, amelynek felvezetőjeként a Szent József plébániatemplomban tartott engesztelő misével egybekötött zenés bemutató hanzgott el. A zenemű egy igazi helyi darab, mégpedig Salamon Imre volt dorogi kántortanító „Dorogi mise” című szerzeménye csendült fel. A dorogi református templomban ugyancsak ünnepi rekviemet mondtak a II. világháborúban elesettek emlékére. Délelőtt 10-kor a Dorogi Bányász Zenakar által felcsendült himnusz alatt felvonták a tér zászlótartó árbócaira a díszlobogókat. A téren a világ számos érintett nemzetének zászlaja együtt lobogott a dekoráció részeként. Az ünnepséget dr. Dávid Anna polgármester köszöntője nyitotta meg, míg a szóvivő Miavecz Jenő, valamint Csernák János színművész volt. Utóbbi ékes és igazán felemelő előadásában hangzott el a Dorogi Nyilatkozat teljes szövege. A jeles vendégek közül többen is kifejezték elismerésüket és egyetértésüket a dorogiak szándékával és innentől fogva Dorogot a Megbékélés városa címével illették. Az ünnepi műsort számos lélekemelő és színvonalas előadás tett emlékezetessé. Közülük is kiemeledő és örvendetes volt Maczkó Mária, az Állami Népi Együttes énekművészének a régi magyar himnusz, a „Boldogasszony anyánk” eléneklése. Továbbá Kuncz László operaénekes Balassi Bálint „Ó, én édes hazám…” kezdetű vitézi énekét adta elő.
A sajtóban is megjelent kivonat-részlet a Dorogi Nyilatkozatból (forrás: Komárom-Esztergom megyei 24 Óra – 1993. május 10-i szám)
Sor került az új emlékmű felavatására és megkoszorúzására. A katonai tiszteletadáshoz hasonlóan, a hazai állami és városi szervek mellett a megjelent 11 ország (USA, Oroszország, Ukrajna, Vatikán, Németország, Nagy-Britannia Egyesült Királyság, Izrael, Franciaország, Lengyelország, valamint az Európa Tanács) különböző nemzeteinek képviselői is megkoszorúzták és fejet hajtottak a dorogi áldozatok emléke előtt, miközben a dorogi gimnázium két diákja – Arany Nikolett és Csermák János – felolvasta a helyi áldozatok neveit. Ugyancsak sor került a város új címerének ünnepi beiktatására, felszentelésére, megáldására. Valamennyi történelmi egyház magasrangú vallási vezetői egyenként szózatot intéztek az egybegyűltekhez és a megbékélés eszményének, valamint megáldották a dorogi emlékművet, a zászlót és a címert. Felcsendült Európa himnusza – Bethoween Örömódája – is a Bányász Zenakar előadásában. A Hősök terei rendezvényt a Szózat zárta, amelyet Pohner Zsuzsa dorogi diáklány szavalt el. A ceremóniát a televízió TV2 csatornája előben közvetítette, a későbbiekben pedig többször leadták műsorukban felvételről is.
Újságcikk-részlet a dorogi ünnepség summázataként (forrás: Komárom-Esztergom megyei 24 Óra – 1993. május 10-i szám)
A nap további részében a helyi művelődési központban folytatódtak a programok. Polgármesterünk és dr. Maciej Kozminski Lengyelország nagykövete voltak a szóvivők. Az ünnepség szerves része lett a kitüntetések adományozása is, amelyet ebből az alkalomból kiemelkedő tevékenységet végző dorogiak érdemeltek ki, köztük Pick József helytörténet-kutató és író a Dorogiak Dorogért elismerést vehette át. A dorogi eszme bejárta a világot és hagyományt teremtve ezentúl minden év második hétvégéjén megünneplésre került 15 éven keresztül. 2008-ban a város vezetői tovább fűzve a gondolatiságát, újabb tartalommal való megtöltéssel, a továbbiakban, mint Európa Nap – a Párbeszéd Napja néven tartják, amely változatlanul megőrizte nemzetközi rangját és az ugyanúgy május második hétvégéjén kerül megrendezésre, immár 15. éve. A megbékélés eszménye és vele együtt a koszorúzások továbbra is szerves részei az emléknapnak.
Hasonló emlékplakettek minden évfordulóra készültek. A képen látható az 1996-os, 4. alkalommal megrendezésre került Megbékélés Napjára készült (forrás: Vatera Katalógus – vatera.hu/katalogus/1996)
Az eltelt harminc esztendő során sajnálatos módon gyakorlatilag permanens háború zajlik világszerte, köztük a szomszédos Ukrajnában jelenleg dúló fegyveres konfliktus kiemelt veszélyforrást is rejteget. Minden helyi háború egyben magában hordozza annak kiterjedési lehetőségét, azonban az ukrán-orosz hadakozás valóságos időzített bomba egy esetleges világháború kirobbanásához. Éppen ezért, ha lehet, a kerek évfordulón hatványozottabban volna fontosabb a dorogi gondolatok megszívlelése és érvényesítésre. Pontosan a mostani hétvégén kerül sor az szokásos megemlékezésre, amely során minden bizonnyal ezúttal is tartalmas és felemelő ünnepségre lehet számtani. Az ünnepi rendezvény egyik igazán izgalmasnak és színvonalasnak ígérkező része lesz városunk elismert festő- és képzőművészének, Végh Évának a kiállítása.
Szabó Gyula
