„Pünkösdvasárnap van, a szentlélek úristen kiáradását ünnepeljük. A mai napon a régi hagyományoknak megfelelően a bérmálás szentségét is kiszolgálhatjuk, ez pedig nagy ajándék, nem csak az új bérmálkozóknak, hanem egész egyházi közösségnek is, hiszen a szentlélek, akit a bérmálásban megkapunk, arra indít minket, hogy a közösségünk aktívabb tagjai legyünk” – így kezdte homíliáját Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek június 5-én, az Esztergomi Bazilikában.
A bíboros elmondta, hogy az szentmisén elhangzott evangéliumban Jézus búcsúbeszédéből hallottunk egy részletet, aki megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk maradt. Azért imádkozik, hogy szeressük őt és megtartsuk tanítását. Tovább megígéri, hogy aki őt szereti, azt az Atya is szeretni fogja. Többes számban, titokzatosan beszélve kijelenti: „Hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála”. Tehát az Atya, Jézus és a Szentlélek bennünk lakását ígéri, ha szeretjük őt. Hozzátette: pünkösd ünnepe a Szentháromság titkát ragyogtatja fel előttünk.
Erdő Péter elmondta, hogy Istennek ezt a titokzatos közösségi valóságát a választott nép nagy misztikus gondolkodói valamiképpen már megérezték. A Teremtés könyvében előkép gyanánt szerepel a három vándor látogatása Ábrahámnál. Erről, mint isteni misztériumról írja a nagy zsidó teológus, Alexandriai Philón: „Isten, akit legfőbb hatalma, függetlensége és jósága kísér, és ezek között ő maga egyetlen, három képet rajzol fel a látni tudó lélek előtt”. Mintha a Szentháromság valóságának titokzatos megérzése sugározna ezekből a sorokból. A krisztusi kinyilatkoztatás különös fénnyel ragyogtatja fel előttünk a Szentháromság isteni valóságát.
Az érsek elmondta azt is, hogy a Szentlélek tanít az igazságra lelkünk mélyét megérintő kegyelmével, de tanít az Egyházon keresztül is, mert az Egyház kapta Krisztustól a küldetést, hogy folytassa az Örömhír hirdetését az idők végezetéig. Nem természetes vallás tehát a miénk, nem pusztán az általános emberi józanészre és megérzésre hagyatkozhatunk. Ez kevés lenne a teljességhez. A Második Isteni Személy éppen azért testesült meg, mert Isten Jézus Krisztus személyében, életében, halálában és föltámadásában mondta ki hozzánk szóló teljes üzenetét. Isten ugyanis az ősi időkben már párbeszédet kezdett az emberiséggel, majd szeretetében közvetlenül is szól hozzánk. Krisztusban pedig megadta a kinyilatkoztatás teljességét. Ezért kell hitünket elmélyíteni, komolysággal és igyekezettel tanulmányozni a hagyományt, amely Jézus Krisztussal és az apostolokkal összeköt minket.
A bíboros végül kiemelte, hogy pünkösdkor különösen aktuális, hogy felidézzük a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló hittani rendelkezését. Hiszen az Egyház „a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járja zarándokútját” (vö. 1Kor 11,26) az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön. „Megerősíti azonban a feltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és [Krisztus] misztériumát, bár árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világnak”.
