Május 7-én, szombaton összejött a falu apraja nagyja, közösen ünnepelték Kesztölcön, hogy egybekelt egy fiatal pár. A kívülállók nem is sejthették, hogy mindez csak „színjáték”, ugyanis a helyiek egy pályázat keretében idézték fel a tradicionális kesztölci szlovák esküvők hagyományait.
A Petrik József tájháznál gyülekező násznépet Farkas Krisztina polgármester köszöntötte: jelen volt Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke, a szomszéd települések részéről Kosztkáné Rokolya Bernadett piliscsévi polgármester, Dankó Kristóf dorogi alpolgármester is.
A meghívásnak eleget téve eljött, hogy közösen ünnepeljen a kesztölciekkel Paulik Antal, az Országgyűlés szlovák nemzetiségi szószólója, Egyedné Baranek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke és Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke is. Erős Gábor, térségénük országgyűlési képviselője később csatlakozott be a rendezvénybe.
Farkas Krisztina ismertette, hogy a „TOP 5.3.1. Együtt a közösségfejlesztésért Dorogon és a térségében” című, Csolnok, Dorog, Kesztölc és Piliscsév közös, helyi identitást elősegítő pályázat kesztölci zárórendezvényén vagyunk. A program célja a múltidézés, hogy sokan megismerjék, hogyan zajlottak a tradicionális szlovák mennyegzők a faluban.
Popovics György, beszédében kiemelte, hogy amikor a megyei identitást erősítő projekt zajlott, akkor ragaszkodott ahhoz, hogy a nagyobb városokban lokális programok is megvalósuljanak. Méltatta Dorogot, mint gesztortelepülést, hiszen három szomszédos faluval összefogva nemzetiségi rendezvénysorozatot álmodtak meg. A megyei közgyűlés elnöke beszélt arról is, hogy úgy kell őrizni és továbbadni a hagyományainkat, hogy a szokások megélése ne egy „fogvicsorgató dolog”, hanem egy olyan ünneplés legyen, amely során mindenki kellemes emlékeket, élményeket szerez. Végezetül beszélt a megyei értéktárról is melyben eddig összesen 246 darab érték szerepel, ugyanakkor kevés nemzetiségi található közötte. Ezért arra bátorított mindenkit, hogy gondolja át és küldjön be olyan javaslatokat, melyekkel tovább bővülhet a szám.
A köszöntő után megjelent Kochnyák Sándor vőfély, aki kikérte a szülőktől a menyasszonyt, majd dalra fakadt a Kesztölci Pávakör is. Megtudtuk, hogy e fontos pillanatkor tradicionálisan nem a jegyespár, hanem a közreműködők köszönik meg a szülőknek a sok odafigyelést és nevelést.
Miután a násznépet megkínálták pálinkával, borral és süteményekkel, a Mosoly Együttes felvezetésével a menet felvonult a templomba, ahol dr. Magyar Pál atya a házasság szentségének fontosságáról és az ásó-kapa-nagyharang szimbólumról beszélt a rendezvény résztvevőinek.
Ahogy ott ült kint a menyasszony és a férj a székeken és ahogy a „hozzátartozók” figyeltek a padsorokban, olykor el sem lehetett dönteni, hogy valóban csak megjátszott vagy valós esküvőről van szó, a szereplők ugyanis tökéletesen beleélték magukat a szerepbe.
A templomi ceremónia után az ünneplők a főúton végigvonulva, dalolva, zeneszóra érkeztek meg a művelődési házhoz, ahol az ifjú párnak teljesítenie kellett néhány feladatot. Született egy „óriásbaba”, akit meg kellett etetniük és itatniuk, ez volt ugyanis a kulcsa a belépésnek.
A nagyteremben addigra már előkészítették az asztalokat, ahol a kesztölci szlovák esküvőkön hagyományosnak számító ételeket is felszolgáltak. A Mosoly együttes sokakat a táncparkettre szólított, Erős Gábor Kosztkáné Rokolya Bernadettel ropta a lépéseket. A jó hangulatú rendezvény késő éjszakáig tartott és kijelenthetjük, hogy a hagyományőrzés kellőképpen összekovácsolta a lakóközösséget.
