1926. február 4-én, 95 éve született Dorogon Grosics Gyula a Fekete Párduc, 86-szoros magyar válogatott, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett labdarúgó, minden idők egyik legjobb kapusa.
Dorog jelentős sportélettel rendelkezik, kiemelt szerepe van a labdarúgásnak, a birkózásnak, az atlétikának, illetve a hegymászásnak is. Az Aranycsapat kapusa 13 évesen kezdte pályafutását Dorogon, 1943 és 1947 között a Dorogi AC játékosa volt. 1947-ben Budapestre került és itt a MATEOSZ, majd a Teherfuvar SE csapatában játszott. 1950-től a Budapesti Honvéd játékosa lett, ahol az Aranycsapat legendás játékosainak többsége játszott. A Honvéd színeiben 390 bajnoki rangadón védett és részt vett az évszázad mérkőzésének nevezett bajnokságon, amelyen a magyar válogatott 6:3-ra legyőzte a hazai pályán kilencven éve veretlen angol válogatottat. Grosics Gyula a hajdani Aranycsapat egyetlen tagja volt, aki nemcsak az 1954-es, de az 1958-as, sőt az 1962-es világbajnokságon is szerepelt. 1948 és 1954 között a veretlen magyar válogatott állandó kezdő kapusa volt. 1952-ben a magyar válogatottal megnyerte a Helsinki Olimpiát.
📷stefan2001.blogspot.com
Az 1956-os forradalom leverése után széthullott az Aranycsapat. 1957 januárjában Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Grosics Gyula úgy határoztak disszidálnak.
Kocsis Sándor és Czibor Zoltán az FC Barcelona csapatához kerültek. Itt együtt futballozhattak a honfitárs Kubala Lászlóval, aki addigra már klublegendának számított Katalóniában. Játékosként részt vett a Spanyol bajnokságon, a Spanyol kupán (Copa del Rey/Copa del Generalísimo) valamint a Spanyol szuperkupán (Eva Duarte kupa) is. Edzőként is kimagasló eredményeket ért el, többek között győzelemhez vezette a Barcelonát az 1992-es Olimpián. Puskás Öcsi is végül Spanyolországban, a Real Madrid csapatánál kötött ki. A klubbal hatszor nyert spanyol bajnoki címet és háromszoros győztes lett a Bajnokcsapatok Európai Kupája sorozatban.
Grosics Gyula azonban júliusban visszatért Magyarországra. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától. Később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is. A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 között Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját. Először 21 évesen lépett pályára a magyar válogatottal, Albánia ellen 1947-ben. Utoljára 36 éves korában, 1962-ben Jugoszlávia ellen.
📷budapestbeacon.com
Kiváló sportoló volt, mai napig minden idők egyik legjobb kapusa. Nagyszerű érzékkel irányította a védelem munkáját, együtt élt a játékkal. A kapus jellemvonásai közül különösen ruganyossága és reflexei voltak egészen kiválóak.
1952-ben az év sportolója, 1959-ben az év labdarúgója lett. 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1994-ben a Halhatatlanok Klubjának tagjává választották. 1995-ben MOB Olimpiai Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 1996-ban a Magyar Örökség díját érdemelte ki. 1998-ban az évszázad legjobb magyar kapusa, 1999-ben pedig a világ valaha élt tíz legjobb kapusa elismerést kapta. 1999-ben a Dorogi FC örökös tagja lett. 2001-ben és 2013-ban Csík Ferenc-díjat, 2007-ben Szent István-díjat, 2008-ban a Magyar Szabadság Napja-díjat kapott. 2009-ben Prima Primissima Díjat kapott, valamint Gyulán megalakult a Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia. 2011-ben róla nevezték el a tatabányai futballstadiont és ugyanebben az évben a Nemzet Sportolója lett.
Grosics Gyula sportvezetőként is évtizedekig volt jelen a magyar futballban, a Volán SC elnöke és az MLSZ elnökségi tagja volt. Hosszas betegeskedés után, 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el.
„Végtelenül szerencsés embernek tartom magam, akinek volt módja és lehetősége egy olyan csapatban játszani, amely a maga idejében négy és fél évig ült a világ tetején, s velünk volt egy egész nemzet határon belül és határon kívül.” – Grosics Gyula
Borítókép: Grosics Gyula Facebook oldal
