Kerek egy évtizede, 2010. január 29-én elhunyt Varga János, minden idők egyik legtechnikásabb labdarúgója, a Dorogi FC arany- és gyémántgyűrűse, a klub örökös tagja. Utolsó perceit is egykori játékostársaival töltötte egy nosztalgia összejövetel alkalmán, majd miután hazafuvarozták, a lakásáig már nem jutott el, a bejárati ajtó előtt esett össze. Személyével egy kivételes labdarúgó-legenda és egy nagyszerű ember távozott – Szabó Gyula megemlékezése.
1932. május 19-én Annavölgyön született és ott is kezdte játékos pályfutását. Kivételes tehetségére és adottságára hamar felfigyeltek a szomszédos dorogi klub szakvezetői és 17 éves volt mindössze, amikor a Dorog igazolt játékos lett. A dorogi csapat ekkor jutott vissza az NB I-be, így hatalmas kihívás előtt állt. Bemutatkozása emlékezetesebbre nem is sikeredhetett volna. 1949. november 11-én, a MATEOSZ elleni idegenbeli bajnokin léphetett elsőként pályára. Az ellenfél kapuját az akkor már nagy hírnévre szert tett válogatott kapus, az egykori dorogi, Grosics Gyula védte. Volt dorogi játékostársai alaposan kicakkozták a hálóját és meg sem álltak hat gólig. Végül a dorogiak 6-2-re nyerték a meccset. Innetől kezdve szinte alapembernek számított és további 278 bajnokin szerepelt a Dorog-színeiben és mindvégig az első osztályban. Legelső gólját a Bp. Postás ellen szerezte ugyan ebben az évadban, mégpedig idegenben. A gólja egyben győzelmet ért a dorogiaknak, amelyet 81 gólja követett a tartalmas pályafutása során. Kupa- és egyéb hivatalos mérkőzésekkel együtt több, mint háromszázszor játszog a dorogi csapatban, amelyhez mindvégig hű maradt, és több, mint száz gólt szerzett. Az örök házi góllövő ranglista 5. helyén áll.
1953-ban és az utlosdó meccsén, 1963-ban.
20 évesen már válogatott lett és 1952-ben az olimpiai keret tagjaként készült a Helszinkiben megrendezett Olimpiára. Bár Sebes Gusztáv szövetségi kapitány nagy jövőt jósolt a számára, ám közvetlenül az utazás előtt közölték vele, hogy mégsem utazhat a csapattal. Ő lett volna az olimpiai bajnok magyar csapat harmadik dorogi tagja. Akkora csalódást érzett a történtek miatt, hogy komolyan fontolóra vette sportpályafutásának befejezését. Végül a vezetők és a játékosok hathatós vigasztalása maradásra késztette. B-válogatottként 12 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt és 6 gólt lőtt. A szakemberek és a sportsajtó véleménye alapján technikai tudása vetekedett Puskás Öcsiével.
A Dorogi Öregfiúk csapatában. Elől a jobb szélen, Grosics Gyula és Molnár József társaságában.
Csak a legkiemelkedőbb eredményeket sorolva említeném dicsőséglistáját:
- Népszava Kupagyőztes (a Dorog csapatával)
- Bányász Kupagyőztes (a Dorog csapatával)
- Ötszörös Vidék Legjobbja (a Dorog csapatával)
- Magyar-Kupadöntős, ezüstérmes (a Dorog csapatával)
- Olimpiai kerettag
- Kétszeres VIT-döntős (B-válogatottal)
- Pünkösd Kupagyőztes (a Dorog csapatával)
- Intertotó kupa csoportmásodik (a Dorog csapatával)
A Honti József vezette NB I-es csapat társedzőjeként a kép közepén az ezredfordulón.
Kortársai csak „vargajancsinak” hívták, míg a fiatalabbak Jani bácsinak szólították. A dorogi csapat és klub ikonja volt, aki hihetetlen népszerűségnek örvendett. Komoly sérülése hozta, hogy idő előtt, kényszerből felhagyott az aktív játékkal. Viszont amilyen emlékezetes volt a debütálása, olyan felejthetetlen eseményként maradt meg a legutolsó mérkőzése, amelyre 1963. november 27-én került sor. A Dorog teltházas meccsen bajnoki címtől ütötte el a Ferencvárost akkor, miután nagynevű ellenfelét legyőzte, Így a Győri ETO lett a bajnok. Így is kerek 14 évig játszott, összesen 16 bajnoki évadban.
Szurkolók és játékosok körében 1998-ban.
A futballal és a dorogi klubbal továbbra is meghatározó kapcsolata volt, ugyanis edzőként tevékenykedett tovább. Egyaránt volt utánpótlás nevelő és a felnőtt csapata trénere is. Vezetésével számos sikert ért el a csapat, közte a legnagyobb eredmény, az 1973-as NB I-be jutás. Az 1973-as Dorog-Fradi mérkőzést közvetítő Szepesi György lelkendezve magasztalta. Utolsó éveiben is szaktanácsadóként segítette a dorogi csapatot és a dorogi női csapat edzőségével is megbízták. Nem csak első osztályú sportoló volt, de emberként is méltán vívta ki még az ellenfelek megbecsülését is. Roppant udvarias, kedves, szerény emberként ismerhették.
Szolgálataiért megkapta a Dorogi FC aranygyűrűjét, majd gyémántgyűrűjét. A város elismeréseként Pro-Urbe díjjal töntették ki. Kereken 61 éven át volt a klub tagja, egyben hat évtizeden át Dorog város lakója. Kiváló közösségi szelleme, kedves egyéniségi meghatározta a dorogi egyesület mindennapjait. Valamennyi találkozón és ünnepségen részt vett. Több korosztálynak is példaképe lett.
A róla elnevezett díjjal az év ifjúsági játékosa és Varga Erika.
Tíz éve, január végén a szokásos öregfiúk nosztalgia összejövetelt tartották régi csapattársaival és a klub vezetőivel. A találkozót követően hazafuvarozták. A bejárati ajtó előtt tette le az autó. Elköszönt és elindult az ajtó felé. A lakásában viszont már nem jutott be, mert az ajtóban összeesett. Szívroham végzett vele és ezzel újabb fantasztikus sporttársat veszítettünk. Szelleme és emlékezete viszont örökké velünk marad. Emlékezetére labdarúgó utánpótlás torna viseli nevét, valamint a dorogi klub évenként átadásra kerülő legjobb utánpótlás játékos díj egyike is róla lett elnevezve, amelyet leánya ad át személyesen évről évre az arra érdemes játékosnak.
Borítókép: Varga János a 60. éves klubtagságának köszöntése alkalmán 2009-ben
Szabó Gyula
