Ma 105. éve annak, hogy több éves előkészítő munka és a sport egyre erősödő helyi igényének gyümölcseként, 1914. március elsején Bálya László, Czibor János, Csenki Ferenc, Csermák Vencel, Fridmann Hugó, Jeszenszky Ferenc, Kökk Lajos, Lébengút István, Papp András, Pfluger Miksa, Sáska András, Simon Ferenc és Turczer János alapító tagokkal hivatalosan is megalakult a Dorogi Athlétikai és Futball Club.
A hivatalos ceremóniára a leendő sporttelep közvetlen szomszédságában állt Binder-féle vendéglőben került sor. Minden bizonnyal még maguk az alapító tagok, majd a melegében megalakult klubvezetőség és a kezdektektől fogva is nagyszámú, lelkes, eltökélt dorogi sportbarátok tábora sem gondolta volna legszebb álmaiban, hogy az általuk életre hívott egyesület rövid időn belül nem csak a közvetlen térség, majd a megye legkimagaslóbb, legmeghatározóbb sportklubjává válik, de országos szinten és nemzetközi viszonylatban is elismert, irigyelt központként, ha úgy tetszik, a sport fellegváraként fognak rá tekinteni.
Az egyesület azon kevés klubok közé tartozik, amely nem csak néhány sportágat foglalt magában, de soraiban a legkülönfélébb szakosztályok is megtalálhatóak voltak. Ezért is a mai ugyan így emléknap Dorogon minden egyesületi szinten fellelhető sportágban érdekelt számára. A klubalapító labdarúgók, majd szintén már a kezdetekben jelenlévő atléták és nem sokkal később megjelent birkózók alapozták meg klub hírnevét, akik az ország elitjét képezték a maguk területén. A többi sportág is számos kiemelkedő eredménnyel járult hozzá a bő egy évszázadnyi sikerekhez, amely során csak az olimpikonok száma – köztük nem egy arany-, ezüst és bronzérmessel – meghaladja a huszat, a válogatott sportolók száma pedig a százas nagyságrendet. Csak a labdarúgók közül büszkélkedhet több, mint hatvan sportoló azzal, hogy magára ölthette a nemzeti címeres mezt. Az egykori legendás Aranycsapat tagjai között ott találhatjuk Buzánszky Jenőt, Grosics Gyulát és Ilku Istvánt, továbbá Grosics Gyula és Szűcs Lajos világválogatott is volt. A labdarúgók a klub eddigi fennállásának viszonylatában közel negyed évszázadon át a legmagasabb osztályban szerepeltek. Csak 18 magyar klub van, amely a dorogiaknál hosszabb időt töltött az első osztályban. Az összesített eredményeik alapján az országos örök ranglistán még jelenleg is a legjobb húszban vannak. Az átléták a huszas-harmincs években az ország öt legjobb egyesülete közé tartoztak, s olyan kiválóságokat tudhattak soraikban, mint Solymár Károly, Somló Lajos, Fekete Imre, Pataki István, vagy Szegedi Ferenc. A Szövetség Dorogot atlétikai bázisnak titulálta. A birkózók még jelenleg is az ország legmeghatározóbb egyesületének számítanak. Az egykori kiválóságoktól – Györgyei Ferenc, Beke Imre, Miskey Árpád, Ferencz Károly, vagy Vitális Sándor – mind a mai napig tart sikerük és népszerűségük. A változatosság kedvéért, dr. Hegedűs Csaba birkózó városnak nyilvánította Dorogot, Jánosi György, egykori sportminiszter pedig egyenesen sportközpontnak.
Óhatlan, főleg ilyen időtávlatban, hogy érték a klubot hullámvölgyek is, de túl két világháború, forradalmak, szabadságharc, puccsok, államcsínyek, gazdasági világválság és számos egyéb megpróbáltatásain is fennmaradt, s büszkén jelzi a folytonosságot. Szimbólikusan is, a korabeli címere és a jelenlegi között sincs jelentős eltérés, noha jó három és fél évtizedet követően színváltoztatáson ment át a kezdeti zöld-fehér, miután 1950 óta – igazodva a város színeihez – lett piros-fekete.
Szabó Gyula
