Október 8-án, hétfőn a Könyvtári beszélgetések című sorozatban Novotny Zoltán volt könyvárunk vendége, akivel Bánhidy Vajk beszélgetett a legendává vált sportújságíró pályafutásáról.
A Pro Renovanda Cultura Hungariae Kodály Zoltán közművelődési- és még számtalan díjjal kitüntetett Novotny Zoltán a Magyar Rádiónál eltöltött pályafutása során kétségtelenül Magyarország egyik legnépszerűbb sportriporterévé vált.
De hogyan lett a történelem-magyar szakos középiskolai tanárként végzett fiatalemberből sportújságíró? Erre a kérdésre kaptunk választ egy szép pályakép felvázolásával Novotny Zoltántól, akinek a sport már egészen kisgyermekkora óta kísérte az életét. Budapesten született 1940-ben, szülei ekkor vették meg az első rádiókészüléküket, így fültanúja lehetett a rádiózás első évtizedeinek legismertebb sportriporterei: Pluhár István és Szepesi György lelkes sportközvetítéseinek. Labdarúgó-mérkőzésekre édesapja vitte el először, amikor járni tanult. A tanuló évek alatt a sport szeretetét testnevelő tanárainak és ügyességének is köszönhette, évtizedekig kosárlabdázott, majd miután végzett az ELTE bölcsészkarán a Magyar Rádióhoz került, ahol három évig dolgozott bemondóként, majd sportriporterként, 1982-1996-ig sportszerkesztőség-vezetőként, majd főszerkesztőként.
Sportriporterként 13 nyári olimpiát közvetített, a sporton kívül a Magyar Televízióban számtalan műsorban dolgozott, a rádióban több, nem sport-vonatkozású műsort is készített. E nagy ívű életpályáról befejezésül vendégünk (a könyvtárban is elhangzott) szavait idézem: „Szerencsés ember vagyok, mert beutazhattam az országot Őriszentpétertől Hollóházáig, Salgótarjántól Mohácsig. Mert eljutottam öt világrész vagy nyolcvan országába Bolíviától Dél-Koreáig, Izlandtól Zairéig. Tizenegy nyári olimpiáról közvetíthettem, tizenkilencszeres ’aranyérmes’ vagyok. 1968-ban kiszurkoltam Németh Angéla gerelyhajító-győzelmét – neki és nekem is ez volt az első –, Barcelonában makacsul hittem a birkózó Repka Attila elsőségében, mert aki kétszer Európa-bajnokságot tud nyerni, annak az olimpián is a legjobbnak kell lennie, vallottam, így aztán érthetően saját győzelmemnek is éreztem megszületését, a kenus Vajda Attila, a kajakos Kovács Katalin–Janics Natasa páros és a férfivízilabda-csapat diadalát is tolmácsolhattam” – írta 2010-ben (Napút 2009/10., 65-66.o.) Ugyanitt olvasható szép hitvallása, amely életének mottója is lehet: „Hiszek az emberekben, és abban, hogy becsületesen kell élni, nem szabad kitérni a kötelességek elől, erőnkhöz mérten vállalni kell mindazt, amit az élet ránk parancsol.”
Zimonyi Zsanett
Fotók: Nyári Andrea
