Az Esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Köztünk élnek sorozata őszi évadának első meghívott vendége a népszerű Ungár Dénes volt. Sinkó Gyula beszélgetett vele a délután folyamán. A doktor úr számos kollégája és betege eljött a beszélgetésre, könyvtárunk teltházas volt, sokaknak ülőhely sem jutott.
1960. augusztus 27-én született Balassagyarmaton. 14 éves koráig Kemencén, egy gyönyörű fekvésű palóc falucskában élt. Apja 20, anyja 18 éves volt, amikor megszületett. Kemencét tekinti máig szülőföldjének.
Az általános iskolába közel 300 gyermek járt, továbbtanulási lehetőség a környékbeli városok középiskoláiban volt. Kedves plébánosa és pártfogója, valamint szülei javaslatára az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnáziumban végezte tanulmányait. Az esztergomi iskolában eltöltött négy év élete egyik legszebb időszaka volt, vallotta meg. Példamutató tanárai és remek pedagógiai érzékkel megáldott prefektusa biztosították a megfelelő légkört. Legtöbb barátja is ebből a körből származik. Édesanyja továbbtanulásához annakidején a nagyszülők nem járultak hozzá, ezért ugyanabban az évben Dénes apjával és nagybátyjával együtt ő is elkezdte gimnáziumi tanulmányait esti tagozaton (Ratkó korszakban a továbbtanuló lányok egy része gyermekkel, végzettség és férj nélkül tért vissza szülőfalujába). 1978-ban együtt érettségizett a család. További tanulmányait a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán folytatta.
1978-ban megismerkedett egy nagyon kedves gyógyszerész hallgatóval, akivel 5 év múlva házasságot kötött. (1985-ben Kristóf, 1986-ban Bálint és 1988-ben Eszter nevű gyermeke született.) Nagy tisztelettel és szeretettel beszélt feleségéről, akinek a nyugodt családi hátterét köszönheti.
Hobbija a gitározás, és a labdarúgás, a Porga Kupán is rendszeresen szerepelt.
1984 szeptemberében avatták általános orvossá. Október elsején lépte át az esztergomi kórház „küszöbét”, és Mátyus Lajos Főorvos Úr hathatós támogatásával a Sebészeti Osztályon kapott állást. 1989. márciusában általános sebészeti szakvizsgát tett, majd egy év múlva a Városmajori Ér és Szívsebészeti Klinikára került, hogy érsebészeti szakvizsgát tegyen. Két évet dolgozott és tanult Budapesten, majd a szakvizsgát követően 1992-ben a Leuveni Egyetem Érsebészeti Tanszékén tölthetett el három hónapot. Rövidebb tanulmányutat tett Magyarországon; a miskolci és az ajkai érsebészeten dolgozott rövid ideig, ahol speciális tevékenység folyt, vagy olyan műszerrel dolgoztak, amivel addig nem találkozott. E rövid kitérőktől eltekintve az Esztergom és környéke betegellátása volt a feladata, különös tekintettel az érbetegségekre.
A beszélgetés során emberközelivé tette a sebészetet, beszélt a kórházi felszereltség hiányosságairól, azokról az élethelyzetekről, amikben fel kellett, hogy találja magát. A műtétekhez szükséges kalapgumit és a horgolótűt például a helyi rövidáruboltban maga szerezte be.
Közel harminc év sebészi tevékenysége után fellépő betegsége további sebészeti ténykedést nem tett lehetővé, ezért a Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályára kérte áthelyezését.
30 év alatt évi 300 nagyműtétet végzett el, összesen a kisműtétekkel együtt tízezer körüli számot kapunk. Pályafutása alatt olyan betege nem volt, aki ne épült volna fel a műtétjéből. Sokszor orvoskollégái is megkérték, hogy ő műtse meg őket. Rendkívül jó humorú, kedves és nagyszerű embert ismerhettünk meg személyében. A beszélgetést újranézhetik a könyvtár honlapján keresztül a Médiatár fülre kattintva.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Steindl Nóra
