Heti novella – Schmöltz Margit: A tökéletes novella

Heti novella – Schmöltz Margit: A tökéletes novella

Heti Novella, Hírek Comments Off 32

A Heti novella című új kulturális sorozatunkban hétről hétre egy-egy író novelláját publikáljuk. Negyedik alkalommal Schmöltz Margit A tökéletes novella című alkotásával ismerkedhetnek meg.

Schmöltz Margit: A tökéletes novella 

Erika olyan régóta könyvtároskodott már, hogy némelyik olvasót a szaga alapján is felismerte. Nem volt különösebben jó szaglása, de a többi érzékszervét oly’ kevéssé használta, hogy az orra valahogyan fogékonnyá vált az apró illatárnyalatok megkülönböztetésére. Egyszer még arról is meggyőzte magát, hogy kiszagolja, szó szerint, nem csak úgy, ahogy mondani szoktuk, hogy valaki hazudott. Érzem a hónaljából, így mondta.

Éppen e különös képessége miatt viszolygott Károlytól, aki penészszagot árasztott magából, amelyen Erika felfedezte a megszállottság aromáját. Nem normális, mondom nektek, hogy nem normális, ismételgette folyton, amikor az öreg átsétált a napközi otthonba, de a kollégái csak legyintettek rá.

Károly évtizedek óta járt hozzájuk, már akkor is, amikor Erika, friss diplomásként, idekerült. Akkoriban Károly még a megyei lap főszerkesztője volt, és általában arcszesz illatot árasztott. Csak az évek során savanyodtak be kipárolgásai. Amikor megszűnt a lap, jó darabig ecetszag lengte körül, majd miután a felesége is elhagyta, fura módon kaporillatúvá vált. De a könyvtárat még ezekben a vészterhes időkben is látogatta, sőt egyre többet téblábolt az olvasóteremben. A könyvtárosok megszokták és elnézték bogarait. A napilapokat és a többi olvasót messze elkerülte. Egy kopott karfájú fotelben üldögélt. Erika úgy vélte, hogy már ennek a kárpitja is évek óta károlyszagú.

Mit tökörészik ennyit, súgtak össze a háta mögött a könyvtárosok, mikor Károly szokásos köreit rótta a szépirodalmi polcsorok között. Gyakran ugyanazokat a könyveket vette kézbe újra meg újra. Tízszer, hússzor is hazavitte egyes olvasmányait. A könyvtári statisztika szerint a Száz év magány nála többször volt kint, mint az összes többi olvasónál együttvéve.

Egy nap Erika egyedül maradt Károllyal a könyvtárban. Nem először esett így. Esteledett. Erika elkezdte lekapcsolgatni az olvasólámpákat, hátha Károly magától is észreveszi, indulnia kéne hazafelé. De az öreg meg sem mozdult. Az olvasóterem hátsó felében ült szokásos helyén, háttal a pultnak, furcsa fejtartással. Talán elaludt, gondolta Erika, és egy kicsit neheztelt rá, mert a barátnőjével már megbeszélték, hogy elmennek a társasjátékklubba.

Szöszmötölt még a kölcsönzőpulton és észrevette Károly szamárfülesre kopott, vastag jegyzetfüzetét a régi katalógusszekrényen felejtette. Erika kézbe vette, hogy odaviszi Károlynak. Nem bírta megállni, hogy a lapok közé szippantson. Paradicsom- és napsütésszagot érzett. Meg halálszagot. Nincs is olyan, hogy halálszag, gondolta, de rögtön ezután megijedt, vagy csak eddig nem éreztem…

Lopva lapozgatni kezdte a jegyzetfüzetet. Az apróbetűs, ideges kézírással sűrűn teleírt oldalakon különféle jegyzetek sorakoztak. Néhol dátumozás jelezte, hogy több mint harminc éve gyűlnek a mondatok, szavak. Erika ismét érezte az elmúlás szagát, egyre intenzívebben.

Véletlenül, de annál hangosabban leborított egy sor visszaosztásra váró könyvet. Károly még mindig mozdulatlan maradt.

Erika lapozott tovább. A füzet vége felé, egy, a többitől jól elkülönülő írásra lett figyelmes: A tökéletes novella. Már az első mondat magával ragadta. A szöveg tisztasága, a szavak magától értető, mesteri fűzése meglepte Erikát. Ahogy szó szót követett, a tapasztalt olvasó érezhette a történet kivételes, lüktető erejét, az író bölcsességét, éleslátását, ugyanakkor prófétikus szerénységét. A főhős neve nem derült ki, de ez cseppet sem zavarta Erikát.

Már a harmadik bekezdésnél járt, amikor feltűnt neki, hogy minden mondatot jelzetszámmal látott el az író. Erika nem akart elszakadni a hibátlanul komponált, átszellemült soroktól, hogy megnézze, mire utalnak. Majd a végén, gondolta. Nem sejtette, hogy az utolsó sorhoz érve elemi erővel tör rá a katarzis, és a döbbenettől elakad a lélegzete. Szívét, lelkét markolta, és csak percek múlva – a szöveg súlyától még mindig lenyűgözve-  nézte meg a jegyzeteket.

Az első mondat Kafkától származott, a következő Vonneguttól, majd Tompa Andrea és Márquez következett. James Joyce Ulysseséből, Faludy Pokolbeli víg napjaiból és Shakespeare-től is talált idézetet. Kiderült, hogy egyetlen szó, egyetlen gondolat sem származik Károlytól, valamennyit egy-egy irodalmi nagyságtól gyűjtötte. Kundera, Hrabal, Saramago, Grass éppen úgy neki dolgozott, mint Kazuo Ishiguro, Kertész Imre vagy William Golding. A szöveg mégis egységesnek mutatkozott. A válogatás, az összefűzés oly’ gondossággal történt, hogy olvasás közben fel sem tűnt, nem egyetlen szerző alkotta.

Erika orrát ismét megcsapta a jól ismert károlyszag, és a novella elbájoló világából visszacsöppent a könyvtár csütörtök esti csendjébe. A fotel mellé lépett, a könyvtárosok osonó lépteivel. Károlyra pillantott, aki még mindig kitekeredett nyakkal, rezzenés nélkül dőlt a fotel támlájának. Nehogy meghaljon itt nekem, gondolta magában Erika, és gyengéden megérintette az öreg vállát.

Károly végre megmozdult, és fülszőrét vakargatva szedelődzködni kezdett. Méghogy halálszag, él az öreg, nagyon is, nyugtázta magában Erika. 

– A katalógusszekrényen felejtette – nyújtotta a kopott füzetet Károlynak. 

A férfi arcán mosoly futott át, és egy lapozásnyi idő múlva halk bocsánatkéréssel kisurrant a könyvtárból.

Erika napokkal később jött csak rá, hogy a halhatatlanság illatát érezte akkor, ott a könyvtárban.

Schmöltz Margit 1972-ben született Esztergomban, ma is itt él. Regényeket, novellákat, meséket ír, az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár igazgatója. Székesfehérváron nőtt fel. A Debreceni Egyetemen informatikus könyvtáros, az ELTE-n kulturális menedzser szakon végzett. Korábban tudománytörténettel foglalkozó, ismeretterjesztő művei jelentek meg. Regényíróként a női lét kérdései, az orvostörténet furcsaságai izgatják. Műveiben ragaszkodik a történelmi hitelességhez, ugyanakkor történetszövése meseszerű. A mindennapi élet apró rezdüléseit, a hétköznapi emberek hitét, gyötrelmeit, betegségeit helyezi művei középpontjába. Írásai több rétegűek. Világépítő író, figurái, bizonyos szálak több munkájában is felbukkannak. Kő kövön című történelmi regénye után, 2020-ban “A sólyom szárnyat bont” címmel jelent meg legújabb műve, amely Anonymusról szóló trilógiájának első kötete.

Bővebben az írónőről>>

Megvásárolható könyvei a Bookline-on>>

A sorozathoz kapcsolódó további novellák ide kattintva érhetők el!

Facebook hozzászólások
(C) 2017-2020 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top