Elfeledett bányaaknák nyomában: elindult a „Bányászkör”

Elfeledett bányaaknák nyomában: elindult a „Bányászkör”

Dorog, Hírek Comments Off 241

Lieber Tamás bemutatja az újonnan alakult dorogi Bányászkört.

Fél éve keresett meg Hartyán Csabi barátom azzal az ötletével, hogy létre kíván hozni egy a Dorogi-medence bányászatához kapcsolódó tematikus, úgynevezett „instant” túraútvonalat, és szeretné, ha ehhez egyesületünk (Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület – BEBTE) szervezeti hátteret adna. Nem sokat gondolkodtunk a felvetésen, hiszen nemcsak az ötlet volt jó és újszerű, hanem az egész kezdeményezés üzenete, célja is nemes.

Természetjárás kicsit másképp

A Bányászkör valójában természetjáró és természetvédő köntösbe bújtatott helytörténeti barangolást jelent térségünkben, a Dorogi-medencében és annak környezetében.

Kódleolvasás a Henrik-hegyen, háttérben a Dorogi-medence panorámája

Hogy miért fontos ez? Azok, akik az 1970-80-as években születtek, még személyes élményeket szerezhettek arról, hogy mennyire átszőtte az itteniek életét a szénbányászat. Elég, ha csak az iskolai „jó szerencsét” köszönésre gondolunk. Iparunkat és persze településeink arculatát is a bányászat formálta olyanná, amilyennek megismertük. Még láthattunk csilléket tologató bányászokat, működő aknatornyokat, szénport, illetve brikettet szállító teherautókat. Láthattuk a működő homokvasutat, a Palatinus-tó partjára termelt, elszállításra váró homokdombokat. Mindez, amit mi kisgyerekként megéltünk, a bányászat adta számunkra.

Mai ésszel már jól tudjuk, hogy ez az ipar nem volt végtelenségig fenntartható, sem környezetbarát (tájsebek, szénporos utak, füstölgő kémények stb.) mégis múltunk és így kultúránk szerves részévé vált, amire még nagyon sokáig emlékeznünk kell.

Emlékeznünk kell a bányászok tragédiáktól sem mentes áldozatos munkájára, amelynek köszönhetően térségünk fejlődhetett, gyarapodhatott, és ami nélkül minden bizonnyal sokkal hátrébb tartanánk.

A mai fiatalok, tizen-, huszonévesek már csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerhetik meg, hogy mit is jelentett számukra a bányász múlt. Mert, az szinte biztos, hogy itt mindenki rendelkezik ilyen felmenővel.

Csolnok határában

A mai gyerekek már csak elbeszélésből ismerik, hogy sok-sok kilométernyi többnyire egymással összefüggő bányaalagút-rendszer szövi át Dorogot és a környező településeket, amelyekhez számos akna, tárna, illetve ehhez kapcsolódó felszíni bányaüzem tartozott. Jóllehet az üzemeket napjainkra teljesen felszámolták, megszűntették, vagy más funkciót kaptak, mindenesetre ezek eredeti rendeltetése ma már leginkább csak az egykori bennfentesek számára ismert. Az aknákat jelző jellegzetes aknatornyokat is leszerelték (csak a dorogi Kálvária-hegyen maradt egy mutatóba, az eredeti rendeltetési helyétől kissé távolabb), helyüket ma már csak betonlapra emelt, jelentéktelennek tűnő emlékművek jelzik.

Ahogy ezeket az egyre kevésbé látogatott emlékhelyeket a legtöbb helyen benőtte a növényzet, úgy váltak egyre inkább megközelíthetetlenné, s ennek okán értelemszerűen sajnos feledésbe merültek. Szerencsére volt, aki gondolt egy merészet és egy felfutóban lévő hazai túramozgalom (instant túrák) adaptálásának ötlete fogant meg a fejében.

Csabi országos Kéktúrán szerzett tapasztalata, helyismerete, a csavargások során edződött lelkesedése, kitartása alig pár hónap alatt tető alá hozta a projektet, ami tulajdonképpen a bányászati emlékhelyek felkeresésére helyezi a hangsúlyt. Mindezt a természetjárás eszközeivel teszi, annak kultúrájával, de a teljesítménytúrázás elszántságával vértezi fel, amelyhez pedig a XXI. századi informatikai és távközlési technika ad modern hátteret.

A kevés útjelzők egyike

Az egyébként is bonyolult sokszereplős szervezési, egyeztetési munkákra az idei vírushelyzet is rányomta a bélyegét, de ez még inkább acélossá tette azt az elszántságot, amit rövid időn belüli gyakorlati megvalósítás követett.

Végül is szeptember 6-án élesedett az a rendszer, amelynek alapját a 32 kilométeres Hantken Miksa-, valamint az 55 kilométeres Schmidt Sándor-kör adja (jelenleg ezek az úgynevezett éremszerző útvonalak, névadóik a térség szénbányászatához köthető neves személyek), de ennél rövidebb, adott településekhez köthető útvonalak is választhatók.

Emlékmű Miklós-berekben

Nem baj, ha túrázás közben mobilozol, sőt…

Maga az instant túraútvonal ismérve, hogy nem tartalmaz külön jelöléseket (legfeljebb egy-egy útbaigazító táblát), azokat meglévő jelzéseken (pl. országos kék), vagy települések belső útvonalán, erdészeti, vagy mezőgazdasági utakon vezetik. Végigjárni mobilapplikáció segítségével lehet. Az ellenőrző pontokat QR-kódok jelölik, amit bármelyik „okostelefonnal” be lehet (és kell) olvasni, valamint a túra regisztrációjakor kapott személyi azonosító kóddal érvényesíteni. A pontokon történő bejelentkezéseket egy erre a célra létrehozott internetes felület figyeli, követi, rangsorolja, miközben bőségesen ellát az adott helyre vonatkozó helytörténeti információkkal. A túrát megtehetjük futva, gyalogolva és kerékpárral, ez utóbbi két módon választhatjuk a kirándulós és teljesítménytúra opciót. A futós, valamint a teljesítménytúrázós változatnál megadott szintidőket kell teljesíteni (az informatikai háttér ezt is figyeli), míg a kirándulós változatnál nincs szintidő, az egyes pontos teljesítése felaprózható, akár hetekig is elhúzható. A túra kiindulópontja a Reimann Miniverzum (itt van az első állomás, míg a végállomást a „Tömedékakna” városrészben található Miklós-akna jelenti, az éremért, amennyiben erre igényt tartunk (ennek van némi anyagi vonzata), jelenleg a Molnár Sörözőben vehetjük át.

Gyakran járt túraútvonalon ez a probléma is megszűnhet (Tokod határában)

Bányászkör = településmarketing?

Egy-egy kisebb szakaszt még az útvonaltervezés fázisában bejárhattunk már, de az első komolyabb megmérettetés, vagyis a 32 km-es, úgynevezett Hantken Miksa-kör teljesítésére szeptember 25-ig kellett várni. Czanek Balázs barátommal indultunk neki, a végül 9 órásra sikerült távnak, igaz mi szándékosan nem teljesítménytúrára neveztünk – bár utólag az eredményt látva ebbe is belefértünk volna – hanem kirándulósra vettük a tempót. Belefért a nézelődés, egy-egy hosszabb pihenő, de sajnos szemétszedésre is kellett időt szakítanunk.

Bár fárasztó volt a Dorog – Csolnok – Tokod településeket felfűző menet, nagyon is megérte. Le a kalappal Csabi, valamint ötlete és kitartása előtt, ajánlom, hogy teszteljétek állóképességeteket ti is valamelyik útvonalon. Szép a táj, látványos kilátópontokkal. Biztos vagyok abban, hiszen számunkra is voltak újdonságok, hogy az itt élő emberek sem ismerik településük és környezetük minden szegletét.

A Bányászkör érdeme lehet – ezt majd jövőre, egy év távlatából lesz érdemes vizsgálnunk –, hogy a hazai túramozgalmat tekintve még inkább helyzetbe hozza Dorogot és környezetét. Mindennek nemcsak gazdasági hatása lehet (vendéglátóegységek, szálláshelyek magasabb kihasználtsága), de a természet megóvása is nagyobb hangsúlyt kaphat; a gyakrabban járt útvonalakon megszűnhet az illegális hulladék elhelyezése, vagy az egyéb természetkárosító tevékenység, de az önkormányzatoknak még inkább érdekük lesz rendben tartani és ellenőrizni környezetük állapotát, hiszen annak messze földön híre mehet.

Bányászkör! Kalandra fel, regisztráljatok, induljatok!

Minderről részletesen itt olvashattok: www.banyaszkor.hu

Lieber Tamás

Fotók: Czanek Balázs, Lieber Tamás

Borítókép: túránk elején, visszatekintés a Kálvária-hegyről

Facebook hozzászólások
(C) 2017-2020 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top