Herculaneum csontvázai

Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Vezúv nyugati lejtőjén elterülő egykori kikötő- és fürdővárossal ismerkedhetünk meg.

A világ leghíresebb vagy inkább leghírhedtebb vulkánkitörésének kétségkívül a mai Nápoly fölé magasodó Vezúv Kr. u. 79 augusztusában bekövetkezett kataklizmáját tartjuk.

A tűzhányó egyfelől rettenetes, emberéletek ezreit követelő pusztítást végzett, de paradox módon hihetetlen épségben konzerválta a pusztulás pillanatát. Így – hála a régészet tudományának – a mai ember számára lehetővé vált, hogy majd kétezer év távlatából „utazhat” vissza az ókori világba.

Az elpusztult városok (mert, hogy több is volt) közül kétségkívül Pompeji a legismertebb, ám a Vezúv nyugati lejtőjén elterülő egykori kikötő- és fürdőváros Herculaneum (ma Ercolano) legalább annyi érdekességet rejt, bár jóllehet jóval kisebb az előbbinél.

Herculaneum csontvázai

kép 1 / 1

Herculaneum eltemetését Pompejivel ellentétben nem a visszahulló hatalmas mennyiség por és lapilli (a Vezúv majd 400 métert vesztett magasságából a robbanás során), hanem a városra lezúduló forró piroklasztáradat, majd az esővízzel feláztatott porból keletkező iszapfolyam (lahar) végezte el. Az idővel betonná keményedő törmelékréteg közel 20 méteres vastagságban temette be a várost, s őrizte meg azt az utókornak. Sajnos Herculaneum teljes területének feltárását a néhai, ókori település fölé épített modern város akadályozza.

Herculaneumot kútásás közben találták meg, feltárása 1738-ban kezdődött. A következő ásatási időszak 1828 és 1875 között volt, majd ezt követte 1927-től – kisebb-nagyobb megszakításokkal – a napjainkig tartó feltárás, amikor is a régészek már sokkal ésszerűbb és hatékonyabb irányvonalat követnek: törekednek arra, hogy ahol ez lehetséges, a fellelt épületeket és alkotásokat (a festményeket, mozaikokat, szobrokat) eredeti formájukban restaurálják.

A cikkben bemutatott felvételt a néhai, tengerpartra nyíló csónakházaknál készítettem 2018-ban. 1980-ban hozzávetőleg 250 emberi csontvázat találtak itt. Ezzel megdőlt az a korábbi feltételezés, hogy a városlakóknak sikerült elmenekülniük a Vezúv haragja elől. Nyilvánvalóvá vált, hogy a 79. évi kitörés idején nagyon sokan a csónakházakban kerestek menedéket, de mindhiába. A több száz fokos, városra lezúduló piroklasztáradat pillanatok alatt elhamvasztotta az emberi szövetet, valószínűleg nem sok időt hagyva a szenvedésre.

Lieber Tamás

Facebook hozzászólások

Bejegyzés módosítva 2020-08-08 08:09

dorogimedence.hu

Leave a Comment
Share
Publikálta
dorogimedence.hu

Recent Posts

Sikeresen pályáztak térségünk civil szervezetei

Egyesületek, alapítványok pályázhattak a Magyar Falu Program „Civil közösségi tevékenységek és feltételeinek támogatása” című projektjére,…

2020-10-20

Utazó Digitális Élményközpont Kesztölcön

Október 20-án, a modern digitális technika újdonságaival ismerkedhettek meg a kesztölci iskolások, a művelődési házba…

2020-10-20

Kihívások és kockázatok a távmunkában

A Modern Vállalkozások Programja és a Komárom - Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamara online fórumot…

2020-10-20

Versenyben az angolna, a fürge cselle és a jászkeszeg

Három, vizeinkben előforduló hal, az angolna, a fürge cselle és a jászkeszeg versenyez „Az év…

2020-10-20

Orgonaavató hangversenyt rendeztek Dorogon

Október 18-án, vasárnap este ünnepélyes keretek között avatták fel a megújult orgonát a dorogi Szent…

2020-10-19

Gázpalack szivárgott egy tokodaltárói szociális otthonban

Október 19-én, hétfőn egy propánbutángáz-palack szivárgott egy tokodaltárói szociális otthon alagsorában, a József Attila utcában.…

2020-10-19

(C) 2017-2020 dorogimedence.hu

Hírportálunk sütiket használ, kérjük olvassa el az oldal végén található adatvédelmi tájékoztatónkat!