Augusztus 2-án játssza csapatunk a 2020–21-es NB II-es évad legelső mérkőzését. A bajnoki nyitányt Pécsen kezdik a dorogiak, így ezt a párosítást nevében a forduló egyik kiemelkedő találkozói között is említhetnénk, hiszen az ország két egykori futball-fellegvára csap össze a Mecsekalján este 7 órai kezdettel– Szabó Gyula cikke.
Régi szép emlékeket is ébreszt a vasárnapi mérkőzés, hiszen hazánk két olyan nagy múltú csapata került össze, amely évtizedekkel korábban sokáig a legmagasabb osztályban vetélkedett egymással, ráadásul 19 éve találkoztak utoljára. A Pécsi MFC vendégeként máris kiadós utazás vár a mieinkre a két település közötti, mintegy 237 km-es távolságból adódóan. Pécs rangsorban az ötödik legnagyobb magyar város, amely megyei jogú városként nem csak Baranya megye székhelye, de a dél-nyugati országrész, illetve a Dél-Dunántúl gazdasági, közlekedési, oktatási és kulturális központja is egyben. Gazdag történelmi múltján, művészeti értékén túl, földrajzi és városarculatának szépsége is jellemzi. A jelenleg 143 ezer lakosú város lélekszáma 12-szerese, területi arányait tekintve pedig 14-szerese Dorogénak.
A számottevő földrajzi távolság és a nagyságrendben is jelentős különbség ellenére akad jónéhány közös pont is a két település között. A bányászati múlt feltétlen ide kívánkozik, ám az élet és a történelem egyéb terén is említhető több kapcsolódás. Pécsett 1181-ben alapítottak kórházat – feltehetően a bencések jóvoltából -, ugyan abban az évben, amikor III. Béla királyunk által kiadott oklevél szentesített egy birtokadományt, amelyben Dorog érintett volt és névszerint is megemlítésre került. Nagy Lajos királyunk az első egyetemet alapította Pécsen, miközben a Dorog melletti visegrádi palotáját fejlesztette, szépítette, majd Mátyás király és Janus Pannonius személye is felbukkant mindkét településen. A történelem viharai során mind Pécs, mind Dorog a Török hódoltság területére esett, mégpedig egy azon évtől, 1543-tól kezdődően és a török rabiga alól való megszabadulásuk ugyancsak azonos esztenőben, 1686-ban történt. A XX. század során több dorogi mérnököt és fejlesztőt hívott a pécsi uránbánya, de a szénbányászat terén is történt a két bányaközpont között együttműködés. A művészet terén is akad közös pont, ugyanis Pécs híres szülötte, Victor Vasarely, azaz Vásárhelyi Győző a nemzetközi hírű dorogi gitárművész és zenepedagógus, Csepei Tibor közötti barátságának köszönhetően Dorog is jelentős Vasarely-kollekcióval gazdagodott, amely szintén színesíti városunk hagyatékát.
Mielőtt csapatunk a pécsiek elleni mérkőzéseit visszaidéznénk, érdemes méltatni Pécs labdarúgó történeti múltját is. Az 1886-ban létrehozott legelső helyi egyesület, a Pécsi AC az ország legrégebbi sportklubjai közé tartozott, amely az 1910–11-es bajnoki évadban mutatkozott be elsőként a szervezett honi bajnokságban. A sárga-kék színeket viselő PAC 1950-ben szűnt meg. 1911-ben újabb helybeli egyesülett született, mégpedig a Pécsi SC, amely hamarosan a Pécsi Munkás nevet vette fel és színe piros-fekete volt. Már a megalapítás évében elindultak a bajnokságban és nem csak párhuzamosan léteztek a Pécsi AC mellett, de egy csoportban is küzdöttek, egyfajta városi rivalizálás kialakulásával. A Munkás 1939-ben megszűnt. Mindkét gárda zömében a másodosztályban szerepelt, bár mindketten menet közben a harmadosztályban is megfodultak, sőt a Munkás az utolsó éveiben mindvégig a harmadosztályban maradt, s fennállásának utolsó idényében már a negyedosztályban szerepelt. 1919-ben alakult immár a harmadik pécsi egyesület, a fekete-fehér színeket választó PVSK, amely hamarjában a város első számú csapatává nőtte ki magát és az első azon pécsi gárdák között, amellyel már a dorogiak is rendre megmérkőztek. Többször szerepeltek velünk azonos csoportban, de ugyancsak összekerültek, amikor a másodosztály eltérő csoportjaiból, mint bajnokok mérkőztek meg az Országos döntő jegyében, mégpedig negyeddöntőt játszottak 1932-ben, ahol a mienk 5–3-ra legyőzték őket és jutottak tovább. A Pécsi vasutasok csapata később több ízben az NB I-be is bekerült, azonban ez legkorábban az 1927-ben alapított profi klub, a Pécs-Baranya FC gárdájának sikerült, akik a húszas-harmincas évek fordulóján két bajnoki évad erejéig a legmagasabb osztályban szerepelhetett. A klub amilyen üstökösként tűnt fel, úgy is hamvadt el hamarjában, ugyanis másod- és harmadosztályú tagságát követően beolvadt a kaposvári székhelyű Somogy FC csapatába, 1932-ben.
Az egykori Pécsi Dózsa címere és a Pécsi Munkás Sport Club címere
A pécsi foci igazi felemelkedését és tartós kiegyensúlyozott szárnyalását az 1950-ben alapított Pécsi Dózsa jelentette, amely az idők során számos név-, egy ízben pedig színváltozást követően vált a baranyai megyeszékhely legkiemelkedőbb és legnépszerűbb egyesületévé. Ez a nagymúltú csapat egyben a mai ellenfelünk, amely fennállása során többek között szerepelt már Pécs-Baranya Dózsa Petőfi SK, Pécsi Dózsa-Petőfi SK, Pécsi Dózsa SC néven is, s mint minden belügyminisztérium berkeihez tartozó, úgymond rendőr csapatnál megszokott, színe a lila-fehér volt. A gárda 1955-ben jutott először az NB I-be, ahol egyetlen évad kivételével – miután kiesni kényszerültek – gyakorlatilag két teljes évtizeden át az első osztály tagja tudott maradni. Jelentős mérföldkő volt az egyesület történetében az 1973-as esztendő, amikor öt pécsi csapat egyesülése lévén Pécsi Munkás SC (PMSC) néven folytatta működését és színe ekkor változott piros-feketére. A zömében első osztályú szerepléssel tarkított múltja során 51 évadban volt NB I-es, 18 alkalommal másodosztályú, 10 alkalommal harmad- és egy alkalommal negyedosztályú.
Legnagyobb sikere az első osztályban szerzett ezüstérme az 1985–86-os évadban, továbbá szintén az NB I-ben nyert bronzérmet az 1990–91-es évadban. Ezen felül pedig Magyar Kupát nyert 1990-ben, 1978-ban Magyar Kupadöntős, továbbá Ligakupa ezüstérmes 2009-ben. A kiváló bajnoki eredmények a nemzetközi kupaszereplésre jogosították, ahol kétszer az UEFA-kupában egy ízben pedig a KEK-ben kerültek megmérettetésre. Bár mindhárom alkalommal mindjárt az első fordulóban búcsúzni kényszerültek, azért a Feyenoord hazai pályán való 1–0-ás legyőzése és a Stuttgart elleni ugyancsak hazai 2–2-re méltán emlékeznek büszkén vissza. A KEK-sorozatban a Manchester United csapatát kapták ellenfelül, akik ugyan kettős győzelemmel verték ki a pécsieket, de mindkét alkalommal szalonképes aránnyal bizonyultak csak jobbnak (1–0 és 2–0) a magyar csapatnál. A nemzetközi porondon való szerepléshez egy 1988-as Intertotó kupa is tartozik, svéd, svájci és lengyel ellenfelekkel szemben, ahol szintén nem sikerült továbbjutniuk a csoportjukból, viszont két győztes hazai meccset elkönyvelhettek és a lengyelek ellen egy gólnélküli döntetlent idegenben. A csapat hivatalos elnevezése jelenleg Pécsi MFC, ahol jó ideje az M-kezdőbetú nem Munkást, hanem Mecseket jelent.
Egészen az 1990-es évek második feléig stabil első osztályú gárdának számítottak, amikor 1996-ban először csak meglegyintette őket a kiesés szele, ugyanis sereghatóként ki is estek volna, de a mezőny felduzzasztásának köszönhetően bennmaradhattak, viszont a következő évben ténylegesen búcsúzni kényszerültek. Innentől fogva váltakozó sikerrel szerepeltek és három külön periódusban is visszatornászták magukat a legjobbak mezőnyébe, ám a 2015-ös év hatalmas törést jelentett a klub történetében, ugyanis nem kapták meg az NB I-es engedélyt és száműzve lettek a megyei bajnokságba. Ekkor történt, hogy a pécsi drukkerek a játéktéren ásott sírgödörben egy koporsót temettek el, szimbólizálva a pécsi foci halálát. A negyedosztályból egyetlen évad alatt az NB III-ba jutottak, ahonnan két éve már kis híján sikerült felkerülniük a másodosztályba, azonban a zárófurdulót nem sikerült hozniuk, így a Tiszakécske 2 ponttal beelőzve végzett az élen. A legutóbbi 2019–20-as évadban viszont magabiztosan meneteltek, s bár félbeszakadt a szezon, azonban megérdemelten nyerték a csonkára sikerült évadot és idén immár az NB II. mezőnyét erősítik. A Pécsi MFC a magyar csapatok örökranglistáján a 12. helyet foglalja el, s csak viszonyításként megjegyezendő, hogy a Dorog pedig a huszadik.
A két gárda egymás elleni mérkőzései 65 éves múltra tekintenek vissza. Kevés olyan csapat van, mint a Pécs, amely ellen nem csak negatív a mérlegük a dorogiaknak, de szignifikánsan az ellenfél felé billen a mérleg nyelve. Ennek első sorban a roppant gyenge pécsi vendégszereplésünk a fő oka, hiszen odahaza az 50%-os teljesítmény mellett pozitív a gólarány is, viszont a Mecsek-alján az esetek zömében a házigazdáknak állt a zászló. Legelsőként 1955. június 12-én találkozott egymással a két csapat, mégpedig az NB I-ben, ahol a dorogiak voltak a vendéglátók. A sporttörténeti mérkőzés gólnélküli döntetlennel zárult, majd a pécsi visszavágó, ugyan ebben az évben, október 30-án 1–1-es döntetlent hozott. A következő évadban, 1957-ben Pécsen újfent 1–1-re végeztek, Dorogon azonban a pécsiek nyertek 2–0-ra. Az ötödik egymás elleni meccs hozta meg az első dorogi sikert, szintén 1957-ben, az egyfordulós bajnoki idényben. A sorsolás alapján a Dorog volt a pályaválasztó, amelyet ezúttal ragyogóan használtak ki, miután remek és magabiztos 3–0-ás győzelmet arattak. A folytatásban viszont oda-vissza a pécsiek nyertek – Dorogon 1–0-ra, odahaza pedig 3–1-re, míg az 1959–60-as évadban viszont nem bírtak egymással és mindkét találkozó 1–1-es döntetlennel zárult. A következő év a dorogiak számára volt örömtelibb, ugyanis előbb Pécsen gólnélküli döntetlent játszottak, 1960. április 9-én pedig hazai pályán nyertek 3–1-re. A következő évadban is sikerült otthon tartani a pontokat egy magabiztos 2–0-ás sikerrel, viszont Pécsen kisiklottak a mieink, miután 3–0-ra kikaptak.
A legfájóbb vereség 1963. május 26-án érte a dorogi csapatot, amely odahaza vérzett el 2:1 arányban a mecsekiek ellen, amely nem csak a mieink tavaszi veretlenségi menetelésének vetett végett, hanem nagyban hozzájárult a dobogóról való lecsúszáshoz. Ugyanis amennyiben a Dorog az akkori papírformát még csak nem számítva, nemes egyszerűséggel csak bármilyen picinyke döntetlent játszik, úgy ezüstérmes lett volna az NB I-ben és indulhatott volna az UEFA-kupában. A vereséggel viszont a 2. helyen végzett MTK egyetlen ponttal, de így is rosszabb gólaránnyal megelőzött bennünket, míg a 3. helyre befutott Újpest viszont jobb gólarányával szorított le a dobogóról. 1963-ban pedig újabb nagy pofon érkezett a pécsiek részéről, akik az egyfordulós bajnoki idényben pályaválasztóként 6:3 arányban kalapálták el a mieinket, ezzel pedig egyben beállítva a két csapat történetében a leggólgazdagabb egymás elleni mérkőzés csúcsát. A legközelebbi évadban szintén potyogtak a gólok, miután 3–3-as döntetlen született Dorogon. Akkori kiválóságunk, Szuromi Antal mesterhármasa sem volt elég a győzelemhez. 1964. április 12-én elsőként végre sikerült Pécsen győzni, mégpedig 2–1-re, azonban ennek meglett a böjtje, ugyanis az 1966-os kiesésünkig hátralévő két NB I-es évadunkban mindkét hazai meccsünket is elbuktuk ellenük 3–1-re és 2–1-re. A két csapat ezután már csak egyetlen alkalommal meccselt egymás ellen az első osztályban, mégpedig az 1973–74-es évadban és ez volt az első alkalom, hogy immár Pécsi MSC néven játszott az ellenfelünk. Még színben is passzolt egymáshoz a két csapat, de a múlt kísértett, ugyanis Pécsen érkezett a menetrendszerű vereség 2-1 formájában, Dorogon viszont sikerült legalább egy 1-1-es döntetlent játszani. Innentől kezdve már csak a másodosztályban találkoztunk, akkor sem túl gyakran. Az 1975–76-os NB I/B évada viszont végre nekünk kedvezett, miután a pécsieket oda-vissza vertük, mégpedig ott 1–0-ra, idehaza pedig 3–1-re. A kettős siker értékét növelte, hogy a pécsiek nagyon iparkodtak visszajutni egyből az NB I-be, de részben az ellenünk elveszített két mérkőzés miatt erre várniuk kellett, a Dorog viszont akkor feljutott a legmagasabb osztályba.
Több, mint húsz év telt el, hogy a két csapat újfent összekerült. Az 1997–98-as évadban, ugyancsak az NB I/B-ben találkoztak. Az, hogy Pécsről ezúttal is üres kézzel kellett 1997. novemberében hazatérni, az előzményeket ismerve talán már nem is meglepő, ám aki még emlékezik arra a találkozóra, bizony nem csak, hogy legalább egy pontot érdemelt volna a dorogi legénység, de akár nyerhetett is volna. Igaz, a hazaiak elhúztak két góllal, a második félidőben viszont sorjáztak a támadások a hazai kapura, számos ziccerrel tarkítva. A mieink kétszer is a kapufát találták telibe és csak egyszer váltották gólra a számos adódó lehetőséget, aminek a vége 2–1-es vereség lett. Róth Antal, a pécsiek egykori kiválósága, akkori edzője nyilatkozta a meccs után: „Egy nagyon jó Dorog ellen szereztünk értékes három pontot.” Sokat elárul a mérkőzésről az is, hogy a találkozó lejobbja a pécsiek kapusa, Tarlósi István volt. A visszavágón azonban végre alaposan kijött a lépés, ahol a dorogiak sziporkázva, szebbnél-szebb gólokat szerezve 3:0 arányban múlták felül riválisukat. Ez a siker pedig egyben csapatunk utolsó győzelme is, ugyanis azóta sem sikerült nyerni a pécsiek ellen. A mérkőzés egyébként történelmi időpontra esett, ugyanis aznap, 1998. május utolsó vasárnapján zajlottak a 3. Országgyűlési választások, amely után a regnáló Horn-kományt váltotta az első Orbán-kormány.
Ezúttal csak három év telt el a következő összecsapásig. A 2000–2001-es NB I/B-s bajnoki évadban előbb 2001 áprilisában Dorogon egy igazságos gólnélküli döntetlen született, majd a pécsi visszavágón nyertek 2–0-ra a vendéglátók. Pedig a játék képe alapján teljesen kiegyenlített erők küzdelmét láthatták a nézők. A két busznyi dorogi szurkoló csalódottságát tovább fokozta, hogy a pécsi pályán nem volt büfé és egy kisebb zarándoklatra volt szükség a legközelebbi vendéglátóipari egység felkereséséhez. 2001 augusztus végén rekkenő hőségben került sor a máig legutolsó hazai meccsünkig, ahol hiába kezdett lendületesen a több kecsegtető helyzet kidolgozó csapatunk, mert ezúttal a saját kapunkra jelentettük az igazi veszélyt. Az első játékrész derekán a menteni igyekvő Duró József olyan szerencsétlenül találta el a labdát, hogy az a saját kapunk bal felső sarkába vágódott. Néhány percre rá Duró kis híján duplázott, de közbeavatkozása végén ezúttal szerencsére a labda éppen csak, de elkerülte a kapunkat. A meccs hajrájában a vendégek betaláltak és végül 2–0-ra nyertek. Még ugyan ebben az évben, a 2001–2002-es másodosztályú évad alapszakaszának visszavágóján, november 4-én is 2–0-ás vereséggel zártunk. Gólnélküli állásnál Czifferi Tamás egyedül tört kapura és az őt üldöző Tomka János már csak felvágni tudta, amiért a kiállítás sorsára került. Azonban a dorogiak a vezetés megszerzése helyett inkább a létszámkülönbséget egalizálták. Kapusunk, Bicskei Bertalan teljesen feleslegesen korábban begyűjtött már egy sárgát, majd később mérgében kirúgta a játékszert a stadionból, mire megkapta második kártyáját is, egyben a piroslapot. Támadónkat, Vigh Szabolcsot áldoztuk fel, hogy a cserekapusunk, Czivisz Tamás bejöhessen. Mondhatni sokkal inkább mi nyertük meg a meccset a Pécsnek, mintsem a hazaiak fáradoztak volna ennyit a sikerért.
Ezzel összesen 32 bajnoki mérkőzés történt a két csapat között, ezen felül pedig egy alkalommal a Magyar Kupában is megmérkőztek. 1956-ban az egy mérkőzésből álló nyolcaddöntőn kerültek össze. A sorsolás alapján a pécsiek lehettek a pályaválasztók és alaposan éltek a lehetőséggel, miután 5–3-ra győzedelmeskedtek.
A teljességhez hozzátartozik egy további adalék, ugyanis tekintve, hogy a PMSC annak idején öt klubot is magába olvasztott, közte a Pécsi Bányászt, így annak eredményeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A mieink négy alkalommal játszottak ellenük, mégpedig előbb 1967-ben az NB I/B-ben, ahol az idegenbeli mérkőzést 1:0 arányban elvesztettük, a hazai találkozón pedig 1–1-es döntetlen született. Ugyancsak ebben az osztályban, az 1971–72-es bajnokságban pedig oda-vissza nyertünk, 2–0, illetve 1–0-ra.
A két csapat egymás elleni mérlege alapján az addigi 37 mérkőzés során 9 dorogi győzelem, 11 döntetlen és 17 vereség született, 44:55-ös gólaránnyal.
Hazai mérlegünk: 18 mérkőzésen 6 győzelem, 6 döntetlen, 6 vereség, 25:20-as gólarány
Idegenbeli mérlegünk: 19 mérkőzésen 3 győzelem, 5 döntetlen, 11 vereség, 19:35-ös gólarány
Egy teljes csapatra való olyan játékos van, akik mindkét klubhoz kötődnek. Az idők folyamán vagy a Dorog játékosaként igazolt akár közvetlenül, akár más állomással tarkítva Pécsre, vagy éppen fordítva. Az első ilyen játékos Bencsik János volt, aki Pécsről érkezett Dorogra az ötvenes évek végén, majd Juhász Tibor, aki a hatvanas-hetvenes évek fordulóján éppen Dorogról került a pécsiekhez. A későbbiekben pedig Szeibert György, Schultz Levente, Sitku Illés, Csapó Károly, Kővári Róbert, Simon Attila, Városi Viktor és Beke Péter szerepeltek mindkét csapat soraiban. Utóbbi két játékos ráadásul jelenleg is a dorogi keret tagja, Sitku Illés pedig a Dorogi FC sportigazgatója, míg Csapó Károly utánpótlás edzőnk, akik korábban viszont játszottak a Dorog ellen. Illés még gólpasszt is adott a legutóbbi egymás elleni meccsünkön. Továbbá Schindler Szabolcs a Pécs játékosa volt egykor, Dorogon pedig vezető edző. Két edző mindkét gárdát irányította az idők folyamán, nevezetesen Orczifalvi István és Bozai Gyula.
Ezen felül egyéb érdekes kapcsolódás a két csapat játékosainak vonatkozásában, hogy a pécsiek egykori kiváló labdarúgóját, Dobány Lajost rokoni szálak fűzik Doroghoz. Szoros rokoni kapcsolatban van a méltán köztiszteletben álló dorogi Dobány családdal. Városunk Dobányai közül is jeles sportemberek kerültek ki. Nevezetesen, Dobány Annamária és testvére, Tímea a Dorog női csapatának kitűnő kézilabdázói voltak. Egykor nagy családi összejövetelek részeként számított a Dorog-Pécs mérkőzés, ugyanis a család tagjai Lajos miatt is kimentek a meccsre, ám ilyenkor nehezen tudták eldönteni, hogy melyik csapatnak drukkoljanak jobban. Dobány Lajos rokonsága egészen Kaliforniáig terjed. Az ott élő rokonai is kilátogattak annak idején a két csapat meccseire, ahol a szálakat tovább szőtte, hogy az egyik kaliforniai rokon eredetileg hajdúdorogi származású. Tekintve, hogy személyesen is van szerencsém ismerni az illető úriembert és közvetlen családját, így első kézből van tudomásom az említett családi történetről. Szűcs András, aki a dorogi Dobány Miklós testvérét vette feleségül, Hajdúdorogról származik. Dobány Lajossal kiváló kapcsolatot ápoltak, ám a mérkőzésen a Dorognak is ugyan úgy szorított, mint a pályán lévő rokanáért. Mint elmondta, szimpátiája részben a dorogi családtagoknak is szólt – akiket külön kiemelten nagyon szeret a teljes széles nagy famíliájából -, valamint roppant rokonszenvesnek tartotta mindig is a dorogi csapatot. S ha már Dobány Lajossal e fajta anekdóta is beleszövődött a múltidézésbe, éppen két nappal a mérkőzést követően, augusztus 4-én ünnepli születésnapját. Ebből az alkalomból az Isten éltesse és kívánuk számára jó egészséget.
Végezetül idézzük fel az eddigi 44 dorogi gól szerzőit időrendi sorrendben: Varga János (2), Buzánszky Jenő, Pozsonyi Ignác (2), Révész István, Monostori Tivadar (6), Kékesi János, Csóri László (3), Lakat Jenő, Surányi József, Kertes László, Szuromi Antal (5), Karába János (2), Szűcs Lajos, Horváth Péter (2), Rácz Jenő, Virág Pál, Takács Tibor, Laczkó István, Peszeki Jenő (3), Szabó József (3), Sabján István, Duli Zsolt (2), Takács Gábor, valamint Csupák József öngólja.
Tekintve, hogy e rovatunk sporttörténeti érdekességek feldolgozásával foglalkozik, így különösebben ezúttal sem kívánok jóslatokba bocsájtkozni a sorra kerülő mérkőzéssel kapcsolatban. Mindenestre a mérleg alapján, s hogy a legutóbbi egymást követő három meccsen is egyaránt 2–0-ás pécsi győzelem született, továbbá a dorogiak az utolsó négy meccsen is gólképtelennek bizonyultak, akár dörzsölhetnék is a tenyerüket a mecsekaljai drukkerek. A statisztika viszont nem lehet mindig mérvadó, különösen úgy, hogy a két gárda idestova két teljes évtizede nem játszott egymás ellen, a labda pedig gömbölyű. A vendéglátók részéről sokkal inkább meghatározó lehet az újonc bizonyítási vágya, a hazai környezet, mi pedig reménykedhetünk abban, hogy a mieinknek is lesz mindebben némi beleszólása. Ami a statisztika részéről a dorogiaknak külön reménységet adhat, hogy a 2016-os feljutások óta eddig minden évben remek rajtot vettek. A négy korábbi nyitófordulón egy döntetlen mellett háromszor nyertek a 2-2 idegenbeli, illetve hazai meccsükön. A mérkőzés sajnálatos időpontja miatt számos dorogi drukker kénytelen a tervezett utazását lemondani, hiszen csak valamikor hétfő hajnalban érnének haza, márpedig szurkolóink nem bérdrukkerek, hanem valamennyien dolgozni járnak és munkából élnek. Ezért talán csak mutatóban lesznek dorogiak a pécsi mérkőzésen. Mint ismeretes, a teljes NB II-es mezőny kérve-kérte a tisztelt MLSZ-t a szombati mérkőzések engedélyezését, a válasz pedig mindannyiunk számára ismert. Egy biztos, hogy szinte kivétel nélkül jó iramú, élvezetes és meglehetősen sportszerű mérkőzéseket hoztak a korábbi Pécs–Dorog találkozók, így remélhetően ezúttal sem másként.
Szabó Gyula
