Árvíz a Baradla-barlangban

Árvíz a Baradla-barlangban

Hírek, Mesélő tájak és formák Comments Off 90

Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Baradla-barlang egy árvizes időszakával ismerkedhetünk meg!

Amíg az idei tavaszt szárazság sújtotta, a júniussal extrém mértékű esőzés vette kezdetét. Ha csak rövid ideg tartó áradásokat, úgynevezett villámárvizeket is okoztak ezek az úgynevezett torrenciális égi áldások, szinte mindenki megtapasztalhatta a víz erejét. A medrükből kilépő és gyakran folyóvá duzzadó patakok szinte pillanatok alatt képesek kerteket, utcákat elönteni, míg a nagyobb városokban többnyire a csapadékelvezetés elégtelensége okoz „pillanatnyi” felfordulást.

Persze ez jelenség nem azonos a nagyobb folyóinkat érintő árvizekkel, amely már tartósabban fennálló és az egész vízgyűjtő területet érintő esőzések, vagy hirtelen meginduló hóolvadás számlájára írandó. Ezeknek nemcsak tetőzése, de lefolyása is jóval lassúbb ütemű és időtartamát sem percekben és órákban, hanem napokban, esetleg hetekben mérjük.

Árvíz a Baradla-barlangban

kép 1 / 1

Az áradások során a medrüket elhagyó vízfolyások – ezek lehetnek erek, patakok, folyók, folyamok – hatalmas területeket, eredeti mederszélességük több száz vagy ezerszeresét is képesek birtokukba venni. A folyóknak az emberekkel ellentétben általában „könnyű dolga” van, hiszen van hová terjeszkedni. Általában. De mi a helyzet a barlangokkal?

Az állandó vagy időszakos vízfolyásokat vezető barlangokban is megfigyelhetők árvizek, amelyek ilyenkor pillanatok alatt életveszélyes helyekké válhatnak. Itt a víz csakis a barlang szolgáltatta „keretek” között tud mozogni, terjeszkedésének a barlang fala szab határt. Ilyenkor akár egész járatok, sőt barlangok is kerülhetnek rövidebb-hosszabb időre víz alá.

A világban számos példa van ezekre a jelenségekre, legutóbb, 2018 júniusában a thaiföldi Tham Luang-barlangban rekedt gyerekekről szóló hír járta be a világsajtót. Európában is több árvízveszélyes barlang található, amelyek közül az évente turisták százezreit fogadó szlovéniai Skocjani-barlang sokak számára ismerős lehet. Hazánkban többnyire az időszakos patakos barlangok jelenthetnek ilyen veszélyt, erre példa a bükki Pénz-pataki-barlang heves esőzések idején.

Hazánk legnagyobb barlangja az aggteleki Baradla is patakos barlang; főágának majd 7 km-es szakaszán követhetjük a Styx-patak medrét. Igaz, ez a meder az év nagy részében száraz, és csak imitt-amott tartalmaz kisebb-nagyobb tócsákat, tavacskákat. De vannak olyan időszakok, amikor ez az állapot megváltozik és a patak életre kel.

Nagyobb folyóink áradásai az azokat tápláló patakokra, illetve azok forrásaira is visszavezethető.

Ezeket az összefüggéseket lehetett megfigyelni a cikkem témájául választott barlangi árvíz kapcsán is.

2010 júniusában a Kelet-Magyarországot sújtó áradásokról szóltak a híradások. A Sajó Miskolcon és környékén okozott komoly károkat, az ebbe torkolló Bódva pedig Edelényben öntötte el a város alacsonyabban fekvő részeit. Na de mi tapasztalható ilyenkor a felsőbb folyókon, illetve azok forrásvidékén? Ennek jártunk utána. Persze tudtuk – hiszen a mai napig baráti kapcsolatot ápolunk az aggteleki barlangok személyzetével – hogy az áradások az ottani barlangokban is megjelentek, és ritka, 10-20 évenként megfigyelhető jelenséget okoznak, azaz elöntik a barlang alacsonyabb járatait.

Tekintve, hogy a Bódva egyik mellékága a Jósva-patak szintén jelentősen megnövelte vízhozamát, nem lehetett kérdés, hogy a Jósva-forrás, amely a Baradla-barlangból [a barlang nagyobb része Aggtelek és Jósvafő falvak között húzódik] táplálkozik, szintén komoly vízmennyiséget produkál.

Négy társammal az útlezárások miatt komoly kerülővel érkeztünk meg Aggtelekre. Útközben a Sajó folyó által közrezárt magaslaton rekedt autót is mentettünk, de ez egy másik történet.

Aggtelekre érve feltűnt, hogy a barlangbejárat előtti mező vízben úszik, az itteni játszótér mászókáinak csak a teteje volt látható. Kiderült, hogy az Acheron-víznyelő nem győzte elnyelni a sok csapadékot, amely így tóvá duzzadt. Érdekes volt, ugyanakkor hogy 24 óra elteltével a nyelő utolérte magát, és a rét az egyébként nyári melegben cserepesre száradt.

Természetesen a barlangba lezúduló víz elöntötte a járatokat, többek között a turistaszakasz betonjárdáit is. Az aggteleki főbejárat lépcsősora alján derékig érő víz fogadott bennünket. A Hangverseny-teremben a nézőtér székei nagy összevisszaságban álltak, nyilvánvalóan nem sokkal korábban még lebegtek a vízen.  A barlang szokatlanul hangos volt. Ez ideig már vagy ötvenszer megfordultam itt, de ilyet még sosem tapasztaltam.

A Jósvafő felé tartó Hosszútúrát nem mertük bevállalni, mert a főág mélyebb és szűkebb szakaszain kérdéses volt, hogy átjuthattunk volna-e. Helyette autóval Jósvafőre utaztunk és az ottani bejáraton át, a vörös-tói bejáratig tekintettük meg a barlangot.

A cikkem témájául választott fotó az Óriás-termi víznyelőnél készült. Ez az a pont a barlangban, ahol az Aggtelekről és a szlovákiai Domica felől befolyó, s a Hangverseny-teremnél egyesülő vizek közel 7 km-es felszín alatti útjuk során eltűnnek az ember szeme elől, hogy azután az úgynevezett Alsó-barlangon keresztül a Jósva-forrásban bukkanjanak ismét napvilágra.

A víznyelőtől néhány méterre készült felvételen hatalmas hozammal és nagy sebességgel áramló folyót sikerült megörökíteni. A fotó készítése közben a víz morajlása miatt egymás hangját alig hallottuk. De az igazán félelmetes az a látvány volt, ahogy víz eltűnt a lábunk alatt. Az, ahogy ez a hatalmas torok hangos szürcsöléssel nyelte el a tajtékzó folyamot.

Lieber Tamás

2010-es beszámoló az árvízről>>

Amatőr kisfilm az árvízi túráról>>

Lieber Tamás korábbi cikkei>>

Facebook hozzászólások
(C) 2017-2020 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top