20 éve történt: A dorogi szív és sporterkölcs diadala

20 éve történt: A dorogi szív és sporterkölcs diadala

Dorog, Hírek, Sport Comments Off 251

Két kerek évtizede, a 2000. június második hétvégéjén befejeződött bajnoki évad végén a Dorogi FC labdarúgó csapata feljutott az akkor NB I-nek nevezett kiemelt másodosztályba. A feljutás ténye önmagában is örömteli sikernek számított, azonban a dorogiak mindezt teljes üres klubkassza mellett, szinte mindennemű anyagi háttér nélkül érték el. A mostoha körülmények közepette véghez vitt siker egyben sportemberi szempontból is példaértékűnek bizonyult – Szabó Gyula cikke.

A dorogiak az 1998–99-es NB II-es évadban mindvégig az élmezőnyben tanyáztak és sokáig a bajnoki címre is esélyesek voltak, végül a dobogó harmadik fokán végeztek. A következő évadnak pedig már úgy vágtak neki, hogy egyértelmű cél a magasabb osztályba való kerülés. Ennek szellemében játszották végig az 1999–2000-es idény őszi szezonját, mégpedig úgy, hogy az előző év két leggólerősebb játékosát, Bene Ferencet és Merényi Tamást 1999 nyarán az NB I/B-be feljutó BKV Előre igazolta le, míg a védelem tengelyéből Altrichter Tamás is kiesett, aki a nyári kupameccseken még szerepelt a dorogi csapatban, így nélkülük kellett nekivágni az új évadnak, amely során feljutó helyen zártak. Impozáns – 10 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség – mérlegükkel bizakodva tekintettek a tavaszi folytatásra. Az őszi szezon során kialakult az erőrend, amelynek alapján a bajnokaspiráns ellenlábasok – a Veszprém és a Hévíz – mellett egy sor erős csapat is sorakozott, amellyel a mezőny igen erős, egyben kiegyensúlyozottnak bizonyult.

Tavaszra több középcsapat is alaposan megerősödött és jelezte szándékát, megcélozva a feljutást. Továbbá a csapat kiválósága és fő gólfelőse, Fekete Zoltán a szezon végén súlyos autóbalesetet szenvedett, így hosszú időre kiesett, így vele nem is számolhatottak. Komoly és férias küzdelmet ígért a szezon, ám a dorogiak legnagyobb gondja nem feltétlen a vetélytársak további erősödése jelentette, hanem a szomorú tény, miszerint az ezredfordulón kiürült a klubkassza. A csapat szinte egyetlen érdemleges támogatója Dorog város Önkormányzata volt, amely az éves szinten nyújtott támogatását két fázisban ütemezte. A második részlet csak az év közepétől volt esedékes, így az önkormányzatnak nem állt módjában korábban folyosítani az összeget, s a némi tartalékot képző nem túl számottevő és szintén a várostól származott támogatás szigorúan az utánpótlásra volt elkülönítve, amelyet a felnőtt csapat nem vehetett igénybe. Ezzel gyakorlatilag pénz nélkül vágott neki a csapat az amúgy is fogcsikorgatónak ígérkező szezonnak.

Honti József vezető edző és közvetlen segítője, a legendás Varga János közölte a válságos helyzet tényét a játékosokkal. Ilyen esetben a klub nem tarthat igényt az igazolt labdarúgóira, akik szabadon távozhatnak, átigazolhatnak más csapatokhoz. Honti mester úgy nyilatkozott, hogy amennyiben marad egy kezdő csapatravaló játékosa, akkor minden további nélkül viszi tovább a szezont, vagy ha kell, akár az ifjúsági csapattal áll ki a tavaszi folytatásra. A dorogi csapat kerete ötödik éve volt együtt, amelynek gerincét az 1996-97-es bajnokcsapat adta. Ezek a játékosok sokszor bizonyítottak már a korábbiakban is, köztük pedig két igazi veterán játékos, Belányi István és Borsos Zsolt, akik a nyolcvanas évek első éveitől oszlopos tagjai voltak a dorogi csapatnak. A játékosok szomorúan tudomást vettek a kialakult helyzetről és egy emberként a maradás és a kitartás mellett döntöttek, mégpedig úgy, hogy nem csak becsülettel végigjátsszák a szezont, de az évad elején fogadott célkitűzésnek megfelelően továbbra is a tartani kívánták a feljutási szándékot.

Helyzetkép az őszi szezonból a korabeli újságcikk alapján

Néhány helyi vállakozó igyekezett némi segítséget felajánlani, hogy legalább a legminimálisabb feltételek adva legyenek. Szendvicseket készítettek, gyümölcsöt és csokoládét csomagoltak a játékosok részére. Az idegenbeli mérkőzésekhez szükséges utazáshoz a buszt pedig a Vértes Volán dorogi vezetője, Gál Andor igazgató díjmentesen próbálta garantálni. A csapatra kiadós távolságra rúgó utazások vártak. Többek között Veszprémbe, Hévízre, Pécsre, Marcaliba, Balatonlellére.

A csapat pedig ott és úgy folytatta, ahogy ősszel abbahagyta. Mindjárt az első négy fordulóban alaposan bekezdett, mégpedig 3 győzelemmel és egy döntetlennel, egyetlen kapott góllal, ráadásul éppen a nagy ellenlábasokkal szemben, mint a Ferencváros egykori kiváló válogatottjának, Pintér Attila vezetésével szereplő Celldömölk, a Pécsi VSK, a Sárvár és a Mosonmagyaróvár ellen. A mieink Pécsen ráadásul parádéztak és öt rúgott gólig meg sem álltak.

Vitte a fiúkat előre a szívük és alázattal vették fordulóról-fordulóra a bajnoki meccseket. A klubért, egymásért, no meg a lelkes szurkolókért mindent beleadva küzdötték végig a szezont. Közben nem egy sérülés is tizedelte a legénységet, köztük Halmai Tamást – aki egyben a csapat gyúrója is volt – meg is kellett műteni. Az utolsó hazai meccsen, a Szigetszentmiklós 2:0 arányú legyőzésével, már csak egyetlen pont kellett a biztos feljutáshoz, amelyet a Taksony otthonában kellett kivívni. Három aktuális sérülttel nem is számolhatott Honti edző, viszont a lábadozó Fekete bevetésre került.

Rekkenő meleg fogadta június második vasárnapján a feleket. A mindkét csapat számára fontos tét miatt érthetően visszafogottabban kezdtek mind a hazaiak, mind a dorogiak, azonban így is akadt két-két nagy lehetőség mindkét kapu előtt. Fordulás után a dorogiak nagyobb sebességre kapcsolva, a második játékrész első 10 percében kapujuk elé szegezték a hazaiakat és számos komoly helyzetet alakítottak ki. Ezek viszont kimaradtak, s jött a törvényszerű fordulat. Szinte a semmiből, egy ártalmatlannak tűnő szituációt követően a taksonyiak jutottak előnyhöz. A bekapott gól és a hátrány ellenére higgadt maradt a dorogi fél és türelmesen, ésszerűen szövögették támadásaikat. Egyre kezdett érlelődni az egyenlítés is. Egy nagyszerű ritmusváltást követően Vigh tört előre, akit két remek csel után már csak felvágni tudtak a kétségbe eső hazai védők. A jogos büntetőt Takács magabiztosan helyezte a kapuba. A gól után akadt még néhány kecsegtető dorogi akció, a hajrá perceiben viszont láthatóan megelégedtek a felek a döntetlennel, így biztonsági játékkal teltek a maradék percek. A mérkőzés lefújását követően a dorogi drukkerek vastapsa közepette ölelkeztek össze a játékosaink, akik a lelátóhoz vonulva köszöntötték a kitartó dorogi szurkolókat. A nagy öröm és széles mosolyok közepette, bizony mind a játékosok, mind az edzői stáb szemében a könnyek is megjelentek.

Hazafelé a csapat és szurkolók együtt ünnepeltek. Az ünneplés magasztos része volt, amikor a játékosok telefonon felhívták a kórházi betegágyán fekvő Halmai Tamást, akivel önfeledten közölték a jó hírt, miszerint sikerült a feljutás. Halmai Tomi hangja bizony el-elcsuklott és szavak nélkül is mindenkinek egyre vert a szíve. A csapatot Zsámbékon is várták, mégpedig a helyi sporttelepen. A zsámbékiak közös ünneplésre hívták a dorogiakat, ugyanis a Pest megyei kisváros története során először jutott fel a harmadosztályba. A két csapat és  szurkolóik közösen ünnepeltek egészen az éjszakába nyúlóan.

Szegvári Gábor, mint alkalmi énekes a zsámbéki ünneplésen

Az áldozatos hozzáállásnak végül meg lett a jutalma, mégha akkor és ott, senki sem tudta még, mi lesz a dorogi klub jövője, hiszen hiába harcolta ki a Dorog a feljutást, az akkori  áldatlan anyagi helyzet miatt nem vállalhatta volna az indulást az NB I-ben, hiszen az alapfeltételek sem voltak meg. Egy hónappal később azonban a Sanyo dorogi gyára beszállt a támogatói körbe és biztosított akkora szponzori összeget, amellyel a csapat belevághatott a magasabb osztály küzdelmeiben.

Dorogon különösen az 1993-as évtől szaporodtak meg az anyagi gondok, azonban ilyen jellegű helyzet még soha sem alakult ki korábban, mint 2000 év elején. A klub fennállása során elkönyvelt számos kimagasló sikerek mellé ezt az esetet is aranybetűkkel írva emelhetjük a legszebb emlékek közé. Mindazok, akik játékosként, szakvezetőként mindvégig kitartottak az egyesület mellett és becsülettel végigküzdötték az akkori szezont, mindenen felülállóan a legnagyobbak közé emelkedtek, akik tovább emelték a dorogi klub nevének és hírének becsületét és értékét.

Örök hála és elismerés illeti a csapat valemennyi játékosát és szakvezetőjét, akik csupa nagybetűvel írták be nevüket a dorogi sporttörténelemben.

Az 1999-2000-es évad NB II-es Dorogi FC NB I-be jutott csapatának kerete: BELÁNYI ISTVÁN, BODÓ LÁSZLÓ, BORSOS ZSOLT, BRANDHUBER BARNA, CZIFFERI TAMÁS, CZIVISZ TAMÁS, CSAPÓ KÁROLY, ENGELBRECHT LÁSZLÓ, FARAGÓ SZABOLCS, FEKETE ZOLTÁN, HALMAI TAMÁS, HÍDVÉGI PÉTER, HORVÁTH GELLÉRT, KISS KRISZTIÁN, MARCZINKÓ ZOLTÁN, MLAKA TAMÁS, NÁDASI MIHÁLY, PÁSZTOR MÁRK, SZEGVÁRI GÁBOR, TAKÁCS GÁBOR, VIGH SZABOLCS. 

Szakmai stáb: HONTI JÓZSEF vezető edző, VARGA JÁNOS pályaedző, KISS LÁSZLÓ technikai vezető. 

Borítókép: A dorogi csapat Taksonyban, a zárófordulót követően

Szabó Gyula

Facebook hozzászólások
(C) 2017-2020 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top