Nagyszerű szezonzárást követően hétközi kupameccs Dorogon

Nagyszerű szezonzárást követően hétközi kupameccs Dorogon

Dorog, Hírek, Sport Comments Off 52

Vasárnap az őszi szezon utolsó mérkőzésén háromgólos győzelmet aratott csapatunk idegenben a Kazincbarcika ellen, amelynek köszönhetően a 8. helyen végeztek. Azonban még ki sem örvendhetjük magunkat, ugyanis szerdán, Szent Borbála napján kupaküzdelem vár a dorogiakra. A Magyar Kupában a legjobb 16-közé jutásért az élvonalban szereplő Debrecent fogadják a Buzánszky stadionban – Szabó Gyula cikke.

A hétvége visszahozott valamit az előző két hazai mérkőzés visszafogott teljesítményéből. Csapatunk bravúrosnak mondható győzelmet aratott a pályaválasztóként meglehetősen jól szereplő Kazincbarcika ideiglenes otthonában, Putnokon. A félidei gólnélküli állást követően Paudits Patrik, Délczeg Gergely és Nyíri Vince góljaival meggyőző arányban és megérdemelten kerekedett felül. A mieink az elmúlt négy NB II-es évad legeredményesebb őszét zárták. Hat győzelmen eddig nem sikerült túljutniuk, idén viszont kilenc ellenfelüknél bizonyultak jobbnak, bár a végelszámolásban csak nyolc győztes összecsapást igazol a versenybizottság. Értelemszerűen a Balmazújváros kizárásával valamennyi korábbi eredményük törlésre került, azonban hivatalosan lejátszott mérkőzésként a találkozó ténye és eredménye nem szűnik meg, akárcsak Paudits két szerzett gólját sem lehet elvenni csatárunktól, csak a hivatalos jelenlegi eredménylistában nem számítandó. A korábbiakhoz képest messze több pontot szereztek, s az említett 3 pont levonás mellett is 27 pontot könyvelhetünk el, amely a 8. helyhez bizonyult elegendőnek. Bár sok fiaskó érte a gárdát a szezon közben, mégis az összesített eredménnyel elégedettek lehetünk. Gólarányunk is plusz ötös.

Ugyan nem lehetünk telhetetlenek, de kis szerencsével a 7. hely is elérhető lett volna, amennyiben a Vasas hazai pályán nem győzi le a hetek óta kirobbanó formában lévő Budaörsöt. Az Angyalföldiek viszont megállíották Bognár György fiait és hozzánk hasonlóan 3-0-re nyertek és így ők tanyáznak közvetlenül előttünk. Népszerű volt a 3-0 a zárófordulóban, ugyanis ennyire nyert a Soroksár is a Tiszakécske otthonában. A Békéscsaba idegenben ütötte ki az Ajkát 4-1-re, míg a Szolnok úgy veszített minimális egy góllal az MTK vendégeként, hogy legalább egy pont benne volt a játékukban, azonban több holtbiztos helyzetet sem sikerült értékesíteniük a meglehetősen enerváltan és passzívan futballozó listavezetővel szemben. A két sereghajtó nem tudott javítani és mondhatni, a papírforma érvényesült. A Haladás Győrben az ETO ellen, míg a Vác Balassagyarmaton vesztett a Szegeddel szemben egyaránt 2-1-re. Az élboly két csapatának, a Budafok és a Siófok összecsapásán született egyedül döntetlen, amely ráadásul még gólt sem hozott. A Csákvár a tabellán elfoglalt harmadik helye egyre irreálisabb, hiszen a Fejér megyei alakulat sorrendben negyedszer is bukott. Ezúttal az egyre egységesebb Nyíregyháza otthonában vesztett 2-0-ra, de a zsinórban történő 12 pont elvesztése ellenére is a dobogón végzett. Az őszi zárás után a MTK szerezte meg a szezonális bajnoki címet, 4 ponttal megelőzve a 2. helyen álló Siófokot. 5 ponttal leszakadva a Csákvár még a dobogó harmadik fokán, de pontazonosságban a 4. helyezett Gyirmóttal. Hátul a Vác helyzete szinte reménytelen. Egyetlen győzelmüket éppen ellenünk szerezték és további három döntetlennel gyűjtöttek 6 pontot. A szintén kieső helyen végzett Haladás is 9 ponttal előzi meg őket. Alapjában véve meglepőnek is hathat e két csapat produkciója, ám az előzmények ismeretében cseppet sem szenzáció. A Balmaz mellett ennek a két klubnak voltak licence problémái, de a kizárt együttestől eltérően, ők az utolsó utáni pillanatban mégis zöldutat kaptak az MLSZ-től. A megszorítás anyagi okokra vezethetők vissza, így talán jobban érthető, hogy a gyenge lábakon álló két csapat miért is tart ott, ahol. A szombathelyieknek ráadásul alaposan el lett rontva a centenáriumi évük.

Szusszanásnyi idő sem telik el és szerdán újra pályára lépnek a mieink, akikre a Debrecen elleni kupamérkőzés vár hazai környezetben. Alapjában egy remek futballcsemegének is beillene a találkozó, ám a lehetetlen időpont miatt sokat veszít varázsából. Szerdán délben indul útjára a labda, amely megtoldva a várható télies, kellemetlen időjárással, abszolút nem nevezhető szurkolóbarát körülménynek. Ellenfelünk hátterét és kondícióit tekintve akár félelmetesnek is tűnhetne, hiszen eleve az ország második legnagyobb és egyben messze a legnagyobb vidéki városa áll a klub mögött. Hajdú-Bihar megye székhelye, megyei jogú városa, megannyi leggel, történelmi és kulturális örökséggel és egy igazán sikeres klubbal rendelkezve, azonban amint látni fogjuk a két csapat egymás elleni történetét, bizony a debrecenieknek van bőven pironkodni valója. Debrecen számos sportegyesülete közül az első számú és legsikeresebb klubja a dorogiaknál 12 évvel korábban alapított DVSC. A hajdúsági gárda azonban csak jóval később indulhatott a bajnokságban, ugyanis a feltételrendszer nem volt még megfelelő a klub házatáján. Az 1913-as bajnoki rajttól kezdve viszont egészen 1943-ig biztos másodosztályú csapatként vitézkedett. Ezt követően feljutottak az élvonalban, ahol a háború utolsó kaotikus évétől eltekintve 1948-ig szerepelt. Kiesésük utáni évben azonnal visszaküzdötték magukat, azonban sokáig nem tudtak gyökeretereszteni az NB I mezőnyében és csak 1960-ban jutottak fel újra. Viszont néhány reményteljesnek tűnő évad után megint a másodosztályba kényszerültek, sőt 1968-ban a harmadik osztályig estek vissza, ahol két évadot voltak kénytelenek vesztegelni. Lassan kapaszkodtak felfelé, ám az első osztály csak 1979-re vált valósággá. Voltak jó évei a legjobbak között, de még váratott magára a stabil tagság, ugyanis menet közben néhányszor még kiesni kényszerültek, amire 1993-ban feljutásuk egy máig tartó folyamatos NB I-es szereplés kezdete volt. Az igazi nagy korszakuk ekkora tehető, amelynek csúcsa a bajnoki cím, amelyet folyamatosan meg tudtak ismételni. 2003 és 2010 között végig dobogós volt úgy, hogy öt bajnoki címe mellett egy második és két harmadik helyet szereztek. Ebben a periódusban az ország legjobb csapatává vált. A remek bajnoki szerepléseknek köszönhetően folyamatosan részese volt a nemzetközi kupaküzdelmeknek, ám ott szerényebb szerep jutott csak osztályrészül. A harmadik körnél tovább nem sikerült jutniuk, pedig közel száz nemzetközi kupameccset játszottak. Az elmúlt egy évtized során további két alkalommal tudott bajnok lenni és mellete ugyancsak két alkalomal bronzérmes lett. Párhuzamban a Magyar Kupában hatszoros kupagyőzelemmel és ötszörös Szuper Kupagyőzelemmel büszkélkedhet. Az elmúlt bő két évtizedben számos játékost adott a válogatottnak is. Elvitathatatlanul az ország első számú futballfellegvárává vált.

Legutóbbi Dorog-Debrecen találkozón készült felvétel

Legelső találkozásunkra viszonylag későn, az 1946-47-es NB I-es évadban került sor. 1946. december 22-én hazai pályán 3-2-re a Debrecen nyert, míg a cíviszvárosi visszavágón 1947. április 27-én 1-1-es döntetlen született. A mieink az évad végén, ellenfelünk pedig egy évre rá esett ki az első osztályból. 1949-ben mindketten saját NB II-es csoportjukban bajnokok lettek és sikeresen vissszajutottak a NB I-be. A bajnokság végén a négy másodosztályú bajnoki körmérkőzést játszot egymás ellen a fővárosban a Bajnokok bajnoka címért. A dorogiak biztosan és hibátlanul nyerték a bajnokok tornáját, ahol az utolsó körben a Debrecen elleni meccsükön parádéztak. A hatalmas tömeget elvarázsolta a produkciójuk és már hat gólt berámoltak a Loki kapujában, amikor Kinczel László egyedül vezette a labdát a kapusra, akit kicselezve az üres kapuig nyargalt. A drukkerek bekiabáltak neki, hogy fejelje be, amit csatárunk teljesített. Lehasalt, majd a gólvonalról bestukkolta a labdát. A 7. dorogi gólt azonban a játékvezető érvénytelenítette az ellenfél megszégyenítése miatt. 

A debreceniek visszavágtak a bajnokság őszi szezonjában és 4-2-re győztek hazai pályán, de tavasszal Dorogon fennállásuk egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb bajnoki vereségét szenvedték el, ahol a mieink 9:0 arányban lemosták őket. Kerek tíz évig nem találkozott a két csapat egymással, de amikor újra összecsaptak az NB I-ben, megintcsak alapos verésben részesültek. Debrecenben 3-1-re, míg Dorogon 5-2-re kaptak ki. Az 1962-63-as évadban sem úszták meg öt alatt Dorogon, ahol a dorogiak 5-1-re páholták el őket. Debrecenben viszont ezúttal a hazaiak nyertek 2-1-re, amely viszont nagyon fájó vereségként hatott, ugyanis a Nagyerdőn hagyott pontok nagyon hiányoztak a végelszámolásnál a mégszebb bajnoki szerepléshez, hiszen egyetlen plusz ponttal is ezüstérmes lett volna csapatunk. A teljességhez azért hozzátartozik, hogy Lakat Jenő kiállítása miatt emberhátrányban játszottunk. A következő évadban, 1963-ban, az egyfordulós bajnokságban a Debrecennek kedvezett a sorsolás, mivel ők lehettek a pályaválasztók. A találkozó 1-1-re végződött. Utolósó NB I-es egymás elleni évadunkban oda-vissza vertük a piros-fehéreket. Otthon 2-1-re, idegenben pedig 3-2-re nyertünk. 1967-ben az NB I/B-ben jött a következő megmérettetés. Mindkét csapat a hazai meccsét hozta. Debrecenben 1-0-ra kikaptunk, Dorogon viszont 4-1-re diadalmaskodtak a mieink. Szintén ebben az osztályban az 1971-72-es évadban mindössze egy pontot szereztünk ellenük, ráadásul hazai pályán kaptuk ki 3-2-re, Debrecenben pedig gólnélküli döntetlen született. Egy évvel később a debreceni meccs eredménye megismétlődött a hajdúsági székhelyen, ám Dorogon alapos vereség várt a Lokira, ahol az ellenállhatatlan dorogiak 4-1-re legázolták őket. A folytatásban az 1974-75-ös évadban testvériesen osztoztak mindkét meccsen a pontokon egy hazai gólnélküli és egy debreceni 1-1-es eredménnyel. Egy évre rá ezúttal Debrecenben született gólnélküli döntetlen, míg hazai pályán 1-0-ás dorogi sikernek örvendhetettek a szurkolóink. Legutolsó bajnoki évadunk az 1977-78 volt az NB II-ben. Odahaza 1-0-ra nyertünk, míg a Nagyerdei stadionban 15 ezer néző előtt úgy veszítettünk 2-1-re, hogy a mieink szereztek vezetést.

Kerek negyven év telt el, mire újból találkozott a két csapat, mégpedig a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének oda-visszavágós szakaszában. Az akkor 3. helyen álló Loki óriási meglepetésre alulmaradt a másodosztály középmezőnyében lévő mieinkkel szemben. Ezúttal pedig vendéglátóink vezettek is, ám végül a Dorog örülhetett. A visszavágót ugyan 3-2-re megnyerte a Debrecen és 4-4-es összesítéssel az idegenben lőtt eggyel több góljának köszönhette a továbbjutást, ám teljesítményére aligha lehetett büszke.

A két csapat mérlege erősen a dorogiak dominanciáját mutatja. Az eddig lejátszott 26 tétmérkőzésen 12 dorogi győzelem, 7 döntetlen, 7 vereség született, 58:35-ös gólaránnyal. Hazai mérlegünk igazán impnáló: 12 meccsből 8 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség, 37:15-ös gólarány.

Számos jétékos és szakvezető kötődik mindkét csapathoz. A Dorogról indult Rozgonyi Miklós nem csak mindkét fél színeiben szerepelt, de Debrecenből újra a dorogiakhoz tért vissza. Hasonló, csak ellentétes előjellel, a debreceni Szatmári Csaba még ifistaként igazolt Dorogra a kilencvenes évek elején, majd visszatért szülővárosa csapatához, ahol egyik meghatározó játékossá vált az NB I-es csapatban. A hatvanas évek kiválósága, Makray Balázs előbb  Dorogon játékosként szerepelt, később pedig  Debrecenben vezető edző volt. A kiváló Arany László először Dorogon játszott, majd később a debrecenieknél. Korábban a Lokit erősítette Duró József, Ivo Georgiev és Sitku Illés, akik a későbbiekben lettek a Dorog játékosai. Nagy István labdarúgóként Debrecenben játszott, Dorogon pedig vezető edző lett. Wéber Lajos, Móré János és Szűcs György mindkét csapatnál edzősködött az idők során.

Az első debreceni gólt megelőző szituáció. A labda elrúgása előtti pillanatában is jóval előrébb tűnik a vendég játékos

A szerdai mérkőzés egyértelmű esélyese a vendég csapat, ám mégsem vehet mérget a továbbjutásra, főleg, ha nem veszi elég komolyan a dorogiakat. Legutóbb csakis a vakszerencse döntött, hiszen szemernyi különbség sem mutatkozott kettőjük között. Sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, a Dorogon született első debreceni gól egy jelentős lesállásból esett. Mégcsak nem is egyvonal volt, hanem méterekben kifejezhető. A közönség is jelezte, ám a játékvezető nagyvonalúan továbbengedte a ziccerben kitörő játékost. A két mérkőzés főhőse egyértelműen Mászáros Áron volt, aki triplázott a két összecsapás során. Debrecenben mindkét dorogi gólt Ő szerezte, Dorogon pedig egy felejtehetetlen találatával vett némi elégtételt a kiesésért. Az emlékezetes gól, vagy 35 méteres kapáslövést követően bombaként vágódva a léc alá esett. Igazából csak vendégeknek van veszítenivlójuk.  Bárhogy is alakul a mérkőzés, a legfontosabb, hogy emelt fővel jöhessenek le a mieink a pályáról.

Végezetül szokás szerint jöjjenek az egymás elleni mérkőzések dorogi gólszerzői időrendi sorrendben. Sajnos a bajnokok kupáján született hat gólunk szerzőinek neve nem maradt fenn, így az 58 helyett, csak 52 találatot tudok bemutatni: Molnár József (4), Kertész László, Kántor György, Aspirány Gusztáv, Kinczel László (2), Hargitai Nándor, Pozsonyi Ignác (2), Bakonyi István, Pálmai Sándor, Varga János, Monostori Tivadar (6), Csóri László, Surányi József, Kertes László (2), Szuromi Antal (6), Rácz Jenő, Virág Pál (2), Lakics Balázs (2), Peszeki Jenő (2), Lahó István, Tóth Gyula, Takács Tibor (2), Lódi László, Goschler László, Kollár László, Mészáros Áron (3), Bora György; valamint három debreceni játékos, Szabó Endre, Molnár Sándor és Gaján Gábor öngólja.

Facebook hozzászólások
(C) 2017 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top