Örök mérlegen: Dorog – MTK

Örök mérlegen: Dorog – MTK

Dorog, Hírek, Sport Comments Off 95

Akár úgy is érezhetnénk magunkat, mintha csak a régi hőskorszak NB I-es bajnokságában járnánk, hiszen a múlt hétvégi Vasas elleni bajnoki nyitányt követően, ezúttal az MTK csapatát látja vendégül a Dorog. Egykor elképzelhetetlen lett volna, hogy e két csapattal játszott bajnoki mérkőzés ne az NB I-ben történjék. A világ azonban nagyot fordult, s mint ahogy a Vasas ellen ezúttal már a második évadban vagyunk együtt a másodosztályban, úgy az MTK-val immár harmadjára. Azzal az MTK-val, amely az ország egyik legrégebbi alapítású és legsikeresebb, egyben a honi labdarúgó közvéleményt talán a legjobban megosztottá tévő klubja is – Szabó Gyula cikke.

Vasárnapi ellenfelünk igazán patinás, egyben tekintélyes eredményeket felvonultató klub, amely a magyarországi csapatok sorában a második legsikeresebb egyesület. Az NB I-ben 59 bajnoki érmet szerzett, ebből 23 a bajnoki cím, továbbá 12-szeres Magyar Kupagyőztes és hozzá háromszoros ezüstérmes, kétszeres Szuper Kupagyőztes. Nemzetközi porondon is kiváló szereplésekkel dicsekedhet. Többek között kétszer nyert Közép-európa kupát és ugyan ebben a kupasorozatban egy alkalommal ezüstérmet, valamint KEK-döntős (ezüstérem), egy ízben negyeddöntős, BEK-negyeddöntős, továbbá elődöntős a Vásárvárosok kupájában. Játékosállományában és a szakvezetői soraiban számatlan világklasszis sorakozott. Elég ha csak Hidegkuti Nándorra, Sándor Károlyra, Sebes Gusztávra, Titkos Pálra, Zakariás Józsefre, Palotás Péterre, vagy Lantos Mihályra gondolunk, akik egyben a legendás Aranycsapat tagjai is voltak. Azonban a kiemelkedő sportmúltjuk többször is törést szenvedett és hiába a kezdetektől a magyar élvonal meghatározója, mégis történetében előfordult néhány mély hullámvölgy is.

Többek között öt évre megszűnt a klub, amely az 1940-es évek első felében következett be. Ennek első sorban a kor politikai és társadalmi háttere volt az oka. Nevezetesen, az egyesületet zsidó érdekeltségűnek, sokszor pedig egyenesen zsidó klubnak bélyegezték. Tény, hogy az MTK soraiban és a támogatói körében számos zsidó, vagy zsidó származású egyén volt, azonban a történelmi hűség kedvéért meg kell említeni, hogy a két világháború közötti korszak nagy fővárosi egyesületei – élén a Ferencvárossal – és több nagyváros (pl.: Szeged, Debrecen, Szombathely) legalább olyan szinten érintve voltak zsidó kapcsolatokkal, mint maga az MTK.  Hazánkban egyébként valóban létezett echte zsidó sporklub, amelyet kifejezetten zsidók hoztak létre, zsidók is üzemeltették zsidó szellemben és sportolóik soraiban is rendre zsidók sorakoztak. Ez a VAC, azaz a Vívó és Atlétikai Club, amelyet 1906-ban alapítottak. A klub nyíltan, teljes mellszélleséggel vállalta zsidó mivoltát. Eredeti nevükben – Maccabi Zsidó Torna Club – is radikális izraelita, pontosabban a cionista vonal köszönt vissza, amelyet viszont nem engedélyeztek a hatóságok, ezért változtatták VAC-ra. A semlegesnek tűnő új névválasztásnál az iránytadó az volt, hogy a club kezdőbetűi szimbólizálhassák a zsidóság egyik meghatározó jelképét. Címerük egyértelműen zsidó szimbólumokat, közte a címert uraló Dávid csillagot tartalmazta, s színe is Izrael színeivel megegyezően, kék-fehér volt, noha hivatalosan Izrael, mint állam, még nem is létezett akkoriban. A harmincas években felerősödött antiszemitizmus által a különböző politikai és érdekszövetségek nyomására a VAC egyesületét betiltották, azonban nem kizárólag  a diszkriminatatív  faji kérdés okán. Ugyanis a klub finoman fogalmazva is lazán kezelte a sportetikát és a fair play szellemet, s hozzájuk fűződik az ország első és egyik legnagyobb bundabotránya 1926-ban, amiért kizárták a bajnokságból. Azért sem szívesen emlegetik fel szélesebb körökben a történteket, mert legalább további öt olyan klub is belekeveredett, akiknek igen kínos az eset. Márpedig ebben a Fradi és az Újpest is benne volt, más kérdés, hogy végül a III. ker. TVE vitte el a balhét. Ellenben az MTK – noha klub színei szintén kék-fehér volt – a legnacionalistább igényeket is kielégítő nevet viselt (Magyar Testgyakorlók Köre), majd Hungária FC formájában és bár soraiban jócskán akadtak zsidók is, de nem lenne korrekt nemes egyszerűséggel lezsidózni az akkori MTK-t. Megszűnésükben éppen a belső feszültségek és ellentétek játszották a főszerepet. Állítólagosan a klubon belül, a magukat magyarnak tartó vezetők és sportolók kezdték ki zsidó társaikat. Voltak olyan labdarúgók, akik ki is jelentették, hogy nem hajlandók zsidó játékostársaikkal együtt játszani. Az MTK magát oszlatta fel 1940-ben. Számos sportolója többek között a Vasashoz került, ezért a megszűnt klub vezetői felhívást tettek közzé az MTK szimpatizánsaihoz, hogy ezentúl drukkolásukkal a Vasast támogassák. Ugyanakkor a VAC, az igazi zsidó csapat még mindig tovább lavírozott és még akkor is nagyban szerepeltek a bajnokságban, amikor az MTK már feloszlott. Végül 1950-ben szűnt meg a VAC és abban az évben még szerepelt is a szervezett bajnokságban. 1989-ben egyébként újból megalakultak és a maccabi játékokon képviselik magukat.

Amint elvonult a front a II. világháborús ostromot követően, az MTK máris újra alakult és 1945 tavasza óta létezik ismét. Természetesen egy mérkőzés beharangozója és az ellenfél méltatása nem a legalkalmasabb fórum a fentiek elemzésére, azonban a korhűség és a sporttörténeti vonzata megkerülhetetlen, ezért is vállalkoztam néhány gondolat erejéig erre is kitérni. A téma amúgy is akkora volumenű és olyan mély gyökereket érintő, hogy erről a legkevésbé itt ildomos tanulmányt folytatni. Egyébként is a tisztánlátáshoz feltétlenül nélkülözhetetlen néhány olyan alaptézis, amely nélkül a nagyon felületes, csúsztatott téveszmék csak tovább bonyolódnának. A klub zsidósághoz való kapcsolata viszont a mai napig tagadhatatlan. Az MTK jelenlegi elnöke, Deutch Tamás is ezt a vonalat erősíti és képviseli. Az már csak további feltételezésekre és találgatásokra ad okot, ha megemlítjük, hogy a VAC egykori főalapítója az a Dömény Lajos volt – kora egyik legközismertebb cionista élharcosa -, aki eredetileg Deutch néven született.  Az MTK számos névváltozáson is átment a Rákosi-korszak idején, s kapta előbb a Bp. Bástya, a Textiles, majd a Vörös Lobogó neveket, s színeit is ideiglenesen piros-fehérre cserélték. Hasonló dolgokon szinte a legtöbb magyar sportegyesület ugyanúgy átesett azokban az időkben. Az igazi törést sokkal inkább az 1981-ben bekövetkezett NB I-ből való kiesése jelentette a számukra, ami még néhányszor a későbbiekben is megismétlődött. Legutóbb éppen most, így kerültek ismét velünk egy bajnokságba.

Az egymás elleni mérkőzések története majd’ 90 évvel ezelőtt kezdődött és az azt felölelő kilenc évtized során 51 alkalommal küzdöttek meg tétmérkőzésen. Ebből 42-szer NB I-es bajnokin, amely mellett további négy bajnoki sorakozik a másodosztályban és öt kupamérkőzés (négy Magyar Kupa, illetve MNK, valamint egy Corinthian Kupa). Az eddigi mérleg jócskán a fővárosi ellenfelünk felé billen, ugyanis a felek 51 találkozója során 11 dorogi győzelem és 9 döntetlen mellett 31 vereség született, 51:110-es gólaránnyal. A helyszíneket tekintve öt, ha szigorúan vesszük, akkor hat különböző stadionban vívták az 51 meccsüket. Értelemszerűen a Dorogon és az MTK Hungária krt-i stadionjában játszottak mellett, háromszor a Népstadionban, egyszer-egyszer pedig a Latorca úti stadionban, valamint Csepelen. Tekintve, hogy néhány éve a fővárosiak teljesen új stadiont kaptak, így az új Hidegkuti stadiont is számíthatjuk külön, mert még nyomvonalában sem azonos a régi MTK stadionnal. Hazai környezetben eddig 25 mérkőzés zajlott, ahol 8 dorogi győzelem, 6 döntetlen és 11 vereség született, 30:47-es gólaránnyal, míg idegenben 24 találkozón 3 dorogi siker, 4 döntetlen és 17 vereség, 19:55-ös gólaránnyal. Ebből a 24 találkozóból három a Népstadionban történt (egy győzelemmel és két vereséggel). A két semleges helyszínen kupamérkőzések voltak,  amelyek mindkétszer az MTK győzelmét hozták, 2:8-as gólaránnyal.

A legelső összecsapásukra 1930. november 13-án, Dorogon a Corinthian kupa legjobb 16-közé jutásért került sor. A mérkőzés bombameglepetéssel zárult, ugyanis a dorogiak 2-1-re verték az ország akkor kvázi legjobb csapatát, ugyanis az MTK volt az NB I. bajnoki címvédője. Igaz, addigra már a Dorog is komoly hírnevet szerzett, de mégiscsak egy osztálynyi volt a két csapat közötti különbség, ami nem csak az eredményben tűnt el, hanem a Nemzeti Sport cikke is megerősítette, hogy a dorogiak kimagasló formában futballoztak azon a szerdai napon és a teljes csapatot a jók közé vették, csupa nagybetűvel.  A legelső bajnoki találkozójukat 1945. december 9-én, az MTK otthonában játszották, ahol magabiztos, 4-0-ás hazai siker született, míg az 1946. május elsején játszott dorogi visszavágó gólnélküli döntetlennel zárult. A következő évad felejthetetlenre sikeredett, ugyanis a Dorog oda-vissza verte a fővárosiakat, ráadásul az MTK stadionjában 4-0-ra. A két győztes mérkőzésen a félelmetes hírű MTK támadósoron kifogott a dorogi védelem és kapott gól nélkül sikerült a kettős győzelmet kiharcolni. Az idők során viszont az MTK bizonyult eredményesebbnek. A két csapat mérkőzéseire a legjellemzőbb a kiszámíthatatlanság volt, amely számos vaskos meglepetéssel is tarkított. Az MTK ellenében szenvedte el csapatunk történetének legnagyobb vereségét. 1953-ban kerek tizest kaptak a mieink, ráadásul Dorogon. Ezen felül további súlyos vereségek is előfordultak, mint a legelső népstadionbeli mérkőzésük esetén, ahol 7-1-re gázolták le őket 1957-ben és volt egy 6-0-ás vereség is a Hungária körúton, 1966-ban. Ellensúlyozásként a Dorog az 1957-58-as évadban megismételte a korábbi oda-vissza győzelmét (1-0 és 3-2), majd szintén kettős győzelem az 1961-62-es évadban (1-0 és 2-1), továbbá volt egy ragyogó 4-1-es sikerük is odahaza 1962-ben. A legjobb periódus egy öt egymást követő mérkőzésen át tartó veretlenség a nagynevű ellenféllel szemben, amelyből három győztes találkozó volt 1962 és 1963 között. Ebben az időszakban a Dorog ráadásként az MTK nagy ellenlábasa tudott lenni a dobogóért folytatott küzdelemben, amelyben a Fradi, az Újpest és a Honvéd is érdekelve volt. A sors furcsa fintora, hogy ebben a gigászi küzdelemben a Dorog valamennyi vetélytársával szemben pontot, pontokat szerzett és a bajnoki címre is esélyesnek bizonyult, ám éppen két akkori középszerű csapat, a Vasas és a Pécs rontotta el a kiugró alkalmat. A két csapat egymást követő fordulóban győzte le a Dorogot, így a mieinknek csak a második helyre lett volna lehetősége az utolsó fordulóban, amennyiben megverik az MTK-t a fővárosban. Hihetetlenül izgalmas mérkőzésen végül gólnélküli döntetlen született, amely az MTK-nak felért egy győzelemmel, mert megtudta egy pontos előnyét tartani a mieinkkel szemben úgy, hogy az évad során le sem bírta győzni a csapatunkat. Ezek után talán még a bronzérem sem lett volna akkora kudarc, ám az Újpest gólarányával beelőzte a dorogiakat, akik így leszorultak a dobogóról és végül a 4. helyen végeztek. Pedig az Újpestet és az 5. helyezett Honvédot is egyaránt 2-0-ra verték a mieink a bajnoki hajrában.


Az MTK elleni győztes csapat 1965-ben. Állnak balról: Lévai István, Szűcs Lajos, Lakat Jenő, Ilku István, Prohászka János, Fellegi István.Elől: Karába János, Szuromi Antal, Makray Balázs, Monostori Tivadar és Bartalos József.

Az 1966-os kiesésünket követően hét évet kellett újra várni, hogy a két csapat ismét összekerüljön, miután a dorogiak 1973-ban visszajutottak az első osztályba. Az őszi meccsen otthon kikaptunk 2-0-ra és a tavaszi visszavágót is a kék-fehérek nyerték 4-2-re. A mieink utolsó NB I-es évadjában, 1976-ban előbb odahaza ezúttal 2-2-es döntetlen született, míg a fővárosban 1977 tavaszán keserves 4-1-es vereség következett. Legközelebb 1981. augusztus 30-án, immár az NB II-ben csaptak össze bajnokin. Az MTK óriási meglepetésre, kerek 40 egymást követő első osztályú bajnoki évadja után kiesett az NB I-ből. A hatalmas kudarcot feledtetvén, gyorsan vissza is akartak jutni a legmagasabb osztályba. Együtt tartották az NB I-es csapatukat, így mindenki előre oda is adta volna nekik a bajnoki címet. A Dorog remekül kezdte a szezont. Két nagy rangadót is nyert, előbb a 22.számú Volán ellen idegenben, majd otthon a Ganz Mávag ellen, amikor a csoport favoritjához látogatott a harmadik fordulóban. Az MTK az első két meccsén nem tudott hibátlan maradni, így a Dorog pontelőnyben, a fővárosiakat megelőzve érkezett a forduló rangadójára. Nagyszerű meccsen, helyenként ellenfele fölé nőve játszottak a mieink. A hazaiaknak sikerült vezetéshez jutniuk, de alig 5 percre rá Csizmazia bombagóllal egyenlített. Volna. Ugyanis a játékvezető érthetetlen módon érvénytelenítette a teljesen szabályos gólt és végül maradt az egy gólos hazai győzelem. Az egész bajnokságban végig ott lihegett a Dorog a listavezető MTK nyakán a 2. helyen. A tavaszi visszavágón Dorogon 7 ezer néző buzdította a csapatot. Az év rangadójára a világ akkori legjobb játékvezetőjét, Palotai Károlyt küldték, aki nem csak kiváló bíró volt, de messze födlön ismert volt korrektségéről. A világ legrázósabb meccseit is kifogástalanul, mindenki legnagyobb megelégedésére vezette, legyen az a Liverpool–Real Madrid BEK-döntő, az Uruguay–Hollandia vagy az Argentína–Brazília vb-mérkőzések. Rangadóhoz méltó, remek meccs volt a Dorog–MTK összecsapás, ahol Palotai a tőle megszokott színvonalon vezetett. A dorogiak kerültek előnybe Török góljával a félidőben, majd a második játékrész első felében belehúztak a vendégek. Hiába zárt jól a hazai védelem, kétszer mégis mattolni tudták a dorogiak hátsó alakzatát és fordítottak 2-1-re. Az utolsó tíz percre a dorogiak ritmust váltottak és teljesen beszorították ellenfelüket. Hatalmas tüzijátékot rendeztek Gáspár kapuja előtt, miközben levegőben lógott az egyenlítés. Az utolsó percekben Schalk került nagy helyzetbe, aki biztosra akart menni és legurította az üresben érkező Csizmazia elé a labdát, aki futtából ajtó-ablak helyzetben a baloldali kapufa és a keresztléc találkozási pontját kapta telibe hatalmas bombájával, így maradt a 2-1-es MTK siker és végül az MTK elsősége is bajnokság végéig.

35 év telt el, amikor bajnokin megint összekerültek, éppen két évvel ezelőtt. A mieink szemszögéből igen sikeresen alakult mindkét meccs. Előbb 2017. szeptemberében Vigh két káprázatos fejesgóljával teljesen megérdemelten vertük az addig mindössze egy döntetlent játszó, veretlen listavezető MTK-t. A visszavágó pedig a fővárosiak új stadionjában, 2018. április elsején, Húsvét vasárnapján került lebonyolításra, amely tévés meccs volt. A dorogiak ezúttal is bravúrt vittek véghez, ugyanis az MTK otthonából addig még senkinek sem sikerült ponttal távoznia. A mérkőzés gólnélküli döntetlennel zárult, ráadásul nekünk volt Vigh, majd ugyan abból a támadásból Mészáros lévén meccslabdánk, de kimaradt a nagy helyzet. A találkozóhoz egy sajnálatos eset is kapcsolódott. A mindvégig hatalmas elánnal drukkoló dorogi szurkolókat a biztonságiak vegzálták, akik be is mentek a dorogi tábor szektorába. Az ürügyet füstbomba használata szolgáltatta, azonban a drukkerek mutatványa nem indokolta a szekusok kifejezetten bunkó fellépését.

A bajnoki küzdelmek mellett kupamérkőzések alkalmán is megmérkőztek a felek. Az összefoglaló kezdetén említett Corinthian kupameccsen kívül négy alkalommal a Magyar Kupában is találkoztak. Közülük mindjárt a legelső bírt a legnagyobb jelentősséggel, ugyanis 1952-ben kupadöntőt játszottak. A találkozóra Budapesten, az egykori Latorca utcai stadionban került sor telt ház előtt. 14 ezer néző szurkolta végig a döntőt, amely igen izgalmas játékot hozott. A Dorog szerzett vezetést, majd az MTK fordítani tudott, s végül szoros, 3-2-es fővárosi győzelem született. Ahogy manapság ritka esély volna egy Dorog–MTK kupadöntőre, úgy arra viszont egyáltalán nem, hogy az eredeti helyszínen játsszák újra. Az egykori stadion jelenleg az Elektromos pályája, amelyet annak idején alaposan visszabontottak és jó ideje csak a fedett tribün maradt hírmondónak a lelátórendszerből. A képmellékletben látható Népsport cikke szerint változatos és időnként igen izgalmas, különösen a második félidő pedig erős iramú volt. Bár a főcímben 1951-nek dátumozták a mérkőzést, azonban pontosítva, az 1951-52. évi kupasorozat volt. 1955 hozta a következő kupa-összecsapást, amely ugyan nem a döntő volt ezúttal, de közel a finishez, ugyanis a negyeddöntőben kerültek össze. A meccset Csepelen játszották és az MTK ellenállhatatlan volt, s biztos 5-0-ás győzelmével jutott az elődöntőbe.

Nagy ugrás az időben, egészen 1997 októberéig. Ekkor az NB I-es kék-fehéreket fogadta a másodosztályú Dorog a legjobb 16-közé jutásért. Teljesen egyenrangú ellenfele volt csapatunk a válogatottakkal teletűzdelt bajnok ellenfelének, amelynek soraiban többek között Babos Gábor, Kuttor Attila, Lőrincz Emil és Illés Béla is pályára lépett. Az MTK csepett sem magabiztos 2-0-ás sikeréhez kellett az indiszponáltan vezető Bede Ferenc játékvezető is, aki egy gólt adott az MTK-nak, egyet pedig elvett a Dorogtól. Egy vendég kirúgásnál Babos a 16-osnál a kapunak háttal álló Kuttort akarta játékba hozni. Az élelmes Czifferi lecsapott a labdára és az üres kapuba kellett volna csak gurítania, ám mielőtt ezt megtehette volna, Bede belefújt és újra rúgatta a kirúgást, holott semmilyen szabálytalanság nem történt. A másik oldalon egy akció végén egyértelműen a támadó vendég játékosról ment ki a labda, azonban kirúgás helyett szögletet ítélt, amelyen a fővárosi játékosok is alaposan meglepődtek. A szögletből pedig jött a góljuk. A dorogiak nem csak a bíróval, de a szerencsével is hadilábon álltak, ugyanis számtalan olyan nagy helyzetük maradt ki, amikor már a kapus is tehetetlennek bizonyult. A legnagyobb ilyen lehetőségnél valóságos tüzijáték alakult ki, amely során négyszer is kapura ment a lövés. A két Brandhuber egymást múlták felül az esetnél. Előbb az idősebb testvér, Barna nagy lövése jött vissza a jobb kapufáról, amelyet öccse, Tamás küldte újra kapura, de az meg a bal kapufán csattant. A kipattanó megint Barnához került, aki a változatosság kedvéért ezúttal a felső lécet találta telibe, majd a visszapattanóval fejjel a jobb felső sarkot vette célba, amit Babos bravúrral ujjheggyel tolt a kapu fölé úgy, hogy a labda súrolta a felső kapufát. A találkozónak szurkolói szempontból is akadt érdekessége. A mérkőzésre mintegy 10-15 közép- és idősebb korú vendég szurkoló is ellátogatott, akik minden további nélkül közvetlen a dorogi tábor mellett foglaltak helyet. Nem is volt mégcsak nézeteltérés sem a felek között. Igazán kultúráltan és sportszerűen vislekedtek egymással szemben is. A meccsre leruccant 2-3 tagú MTK ultra is a fővárosi B-közép tagjaiból, akik viszont valamiért sokkal óvatosabban inkább a fedett tribün védelmében húzódtak meg, a lehető legmesszebb a dorogi tábortól. Pedig minden bizonnyal nekik sem lett volna semmi bántódásuk, ha a dorogi ultrák közelében helyezkednek el az állóhelyen. Lányos zavarukban a közepesnél is kisebb méretű drapijukat  fejjel lefelé lógatták ki a tribün korlátján. Elsőként volt is nagy tanácstalanság a dorogi oldalon, mert senki nem tudta értelmezni a kiírást a zászlójukon. Sokan úgy vélték, hogy valami héber írás, közben csak a Blue Front ’96 felirat állt tótágast (egy kis riport az MTK drukkerekkel, amelyben egy korabeli fotón az ominózus zászló is feltűnik – jobb szélen a BF MTK 96 felirattal: https://hungaryultras.blogspot.com/2014/04/interju-ultras-mtk.html). 

Amiben a két tábor maximális egyetértett a meccs végén, hogy az MTK nem érdemelte meg a győzelmet. 

Legutóbb pedig három éve, 2016 őszén játszottak kupameccset. Ezúttal is egy osztálynyi volt a két csapat közti különbség és szintén a legjobb 16-közé jutás volt a tét. Akkor viszont a dorogiaknak sikerült a sokkal esélyesebb MTK-t legyőzni és kiverni a kupából. A győztes találatot Bor Dávid szerezte.

A nagyszerű idei bajnoki évadkezdés minden bizonnyal még jobban felvértezi a mieinket, ráadásul ellenfelük mindössze egy pontot szerzett a két mérkőzésen. Igaz, a nyitányon Csákváron elszenvedett vereségük elemzéséhez tartozik, hogy hosszú ideig emberhátrányban játszottak, majd odahaza sokáig a Budaörs vezetett ellenük. Azonban ez lehet kétélű fegyver is kezükben, hiszen egy csalódott és sikerre kiéhezett csapat még sokkal veszélyesebb, mint az eredményeivel eltelt, jóllakott gárda. Mégis a meccs előtt helyzeti és lélektani előnyben vagyunk, továbbá a hazai pálya előnye is erősít. Továbbá optimizmussal tölthet el bennünket az a tény is, hogy az MTK elleni legutóbbi három meccsünkön kétszer a dorogiak győztek és egy döntetlent értek el. Az egyik győzelemnél ráadásul ugyan úgy Németh Szabolcs volt az edzőnk, továbbá az MTK 1997-ben nyert utoljára Dorogon. Azonban, mint fentebb is megemlítésre került, a két csapat egymás elleni mérkőzései meglehetősen kiszámítathatatlanok, így nem igazán bölcs dolog kalkulálgatni a közelmúlt meccseinek tükrében sem. Annál is inkább, mert az MTK ezúttal is a mezőny egyik fő favoritja és minden bizonnyal akárcsak a korábbi négy kiesésüket követően, ezúttal sem akarnak az NB II-ben túlórázni. Ami viszont feltétlen a dorogiaknak kedvez még, hogy vendégeinek éppen az említett tényezők tudatában folyamatos győzelmi kényszere van, így csapatunk nyugodtabban játszhat, de legalább olyan koncenráltnak és lelkesnek, odaadónak kell lenni, mint azt tették az első két fordulóban.  Az NB II-ben a korábbiakban is volt ugyan ilyen remek szezonkezdés. Csak a két legutóbbbi esetet idézve, az 1992-93-as évadban A Tatabányát idegenben és Nagykanizsát hazai pályán győztük le az első két fordulóban, majd a harmadik körben döntetlent játszottunk Pakson. Az 1981-82-es évadban szintén idegenbeli győzelemmel rajtoltunk a 22. számú Volán otthonában, majd idehaza vertük a Ganz Mávagot, a harmadik fordulóban éppen az MTK elleni idegenbeli meccsen kikaptunk. Nem lehetünk telhetetlenek és ne feledjük, egy héten belül ez már a harmadik kemény meccsünk lesz, persze kishitűek se legyünk, hiszen első sorban rajtunk múlik, hogy sikerül-e lendületben maradnunk.


A legutóbbi hazai Dorog-MTK meccs utáni boldog pillanatok, alig két évvel ezelőtt.

Számos olyan labdarúgó volt az idő során, akik mindkét klubnál megfordultak. A legelső ilyen játékos Gullogi Vince volt, aki 1927-ben a fővárosi kék-fehérektől igazolt Dorogra. A sort aztán – csak ellenkező vektorral – a tőlünk induló válogatott Bödör László folytatta, aki Dorogról került az MTK-hoz. Továbbá Demjén Patrik, Földes Milán, Füle Antal, Hauser Dániel, Kékesi Rezső, Láng Károly, Oborzil Sándor, Orosz Ferenc, Szántai László, Szeibert György, Szentpéteri Viktor, és Szuromi Antal egyaránt mindkét csapatban játszott. Jelenleg csapatunkban játszó Forró Gyula egykor szintén a fővárosi kék-fehéreket erősítette. Az edzők soraiban is akadnak olyanok, akik játékosként az MTK-ban voltak labdarúgók, edzőként pedig Dorogon tevékenykedtek, mint Kalmár Jenő, Kléber Gábor, Nagy István, Palicskó Tibor (az MTK edzője is volt), Szabó Péter és Wéber Lajos, míg Bencsik János a Dorog játékosa volt, később pedig az MTK edzője lett.

Az MTK ellen szerzett 51 gólunkkal minden meccsre jut egy gól. Végezetül idézzük fel az eddigi dorogi gólok szerzőit időrendi sorrendben: Höfflinger József, Prohászka János*, Horváth István, Kántor György (2), Buzánszky Jenő, Klausz József (2), Molnár József (6), Pozsonyi Ignác, Aspirány Gusztáv, Varga János (4), Révész István, Révész László, Prohászka János*, Monostori Tivadar (8), Lakat Jenő, Csóri László (3), Kertes László (4), Pálmai Sándor, Makray Balázs, Juhász Tibor, Berecz József, Bartalos József, Szabó József, Péntek Sándor, Kiss László, Török László, Bor Dávid és Vigh Ádám (2).

Megjegyzés: Mint látható, két Prohászka János is van a listán. Természetesen két különböző személyről van szó, akik mindketten kiváló labdarúgók és tősgyökeres dorogiak voltak, egyben közeli rokonságban is álltak egymással. Idősebb Prohászka János a két világháború között játszott a Dorogban, aki nagybátyja és keresztapja volt a másik itt szereplő azonos nevű rokonának.

Facebook hozzászólások
(C) 2017 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top