25 éve történt – A legerősebb emberek világbajnokságnak adott otthont Dorog

25 éve történt – A legerősebb emberek világbajnokságnak adott otthont Dorog

Dorog, Hírek, Sport Comments Off 153

Immár éppen negyed évszázada annak, hogy városunkban rendezték a Világ legerősebb embere világbajnokságát. Az 1994. július 1. és 3. között, három napon át folyó küzdelmek helyszíne a dorogi stadion volt. A patinás sportlétesítmény fennállása során számos neves nemzetközi viadal helyszíne volt már, azonban világbajnoki esemény ekkor zajlott benne először. Ezzel is öregbítve úgy a város, mint a sporttelep hírnevét és minderre pedig a dorogi sportegyesület fennállásának 80. évében került sor – Szabó Gyula cikke.

A nem mindennapi eseményt nagy izgalommal és érdeklődő figyelemmel fogadta Dorog városa, valamint az extrém sportok kedvelői világszerte, amely során nyolc ország, nyolc monumentális erejű versenyzője, a nyolc rendkívüli versenyszámból álló világviadalát rendezték. A mezőnyt az osztrák Klaus Bernhard, a holland  Tjalling Van Den Bosch, az amerikai Harold Collins, a belga Piet Hannema, az izlandi Magnús Ver Magnússon, a cseh Jaromir Nemec, a finn Ilkka Nummisto és a magyar színeket képviselő Fekete Lászó alkották. Fekete kétszeresen is hazai pályán versenyezhetett, ugyanis akkoriban Dorogon élt és sportolt. 


A mezőny tagjairól készült csoportkép a dorogi stadionnál. Felső sorban balról Collins, Van Den Bosch, Magnússon, Nummisto, Hannema, Bernhard. Elől Nemec és Fekete.

Július elsején, pénteken az ünnepélyes megnyitó vezette be a versenyt, amelyen a hivatalosan is bemutatott résztvevők saját országukra jellemző népviseletben vonultak és sorakoztak fel. Különösen Van Den Bosh gigászi méretű holland fapapucsa, Bernhard tiroli vadászfelszerelése, Magnússon viking sisakja maradt a legemlékezetesebb és szintén nagy sikert aratott Fekete Toldi-jelmeze, amely több szálon is találóan illeszkedett a hagyományos szimbólum-rendszerbe. Talán mint az ismeretes, Fekete László legelső szereplése az erősportok terén a Toldi-verseny volt, ahol a malomkő hajítás és a méretes petrencésrúd kitartása alapelemként szerepelt. László a nyolcvanas évek második felében egymás után háromszor is megnyerte a versenyt, amellyel együtt az örökös Toldi-címet is elhódította. A verseny és a díj névadója a roppant erejéről is méltán legendássá vált Toldi Miklós, aki a fényes lovagkor dicső és ünnepelt alakja volt. Hű és közvetlen szolgálója volt a szintén fényes és kiemelkedő emlékezetű uralkodónknak, Nagy Lajos királyunknak. Tekintve, hogy legfőbb szolgálati helye a Doroghoz közeli királyi palotában volt, így földrajzilag is kapcsolódik városunkhoz, s jó okunk van feltételezni, hogy a király mellett annak idején maga, Toldi is megfordult Dorogon. Mindenesetre, a XX. század végi Toldi egyenesen Dorogon is lakott. A legkülönlegesebb színfoltnak pedig kétség felett az Amerikai Egyesült Állmokból érkező Collins bizonyult és nem csak azért, mert hazája mellett egyben e távoli kontinenst is képviselte, hanem mert az amerikai résztvevő 100%-ban indián. Felmenői között többek mellett chowanoke, tuscaro és sapni törzsbéliek sorakoztak. Ennek megfelően az Iron Bear (Vas Medve) indián névre is hallgató versenyző az alapból adott, s természetesen hosszú haján kívül, talpig indián törzsfőnöki díszben pompázott.  

Balra: egy igazi hús-vér indián Dorogon, háttérben a Schmidt-teleppel. Jobbar: A győztesnek járó külön jutalom az aranyérem mellé.

A közönség hamarjában szívébe is zárta valamennyi versenyzőt, akikről elsők között az is kiderült, hogy nem csak kétlábon járó izomkolosszusok, de nagyon melegszívű, közvetlen emberek is egyben, akiktől a humor és a jókedv sem áll távol, sőt! Bár a verseny mindvégig a megkövetelt komolysággal és koncentrálsággal zajlott, azoban a vidám és meglehetősen sportszerű hangulat elválaszthatatlan része volt. Az összes versenyző nyitott volt a barátkozásra, beszélgetésre, a közös fotózkodásokra és szorgalmasan osztogatták az autogramokat is az érdeklődő nagyérdemű részére.  Közülük Van Den Bosch, aki a Charlie becenevet viselte, pedig egyenesen a mókamester is volt, rengeteg kacajt fakasztott mind társaiból, mind a többezres publikumból.

A hivatalos megnyitót követően az első napon három versenyszám várt a résztvevőkre. A kemény próbatétlek sikeres teljesítése mellett,  az idő is fontos tényező volt, amit külön mértek. Elsőként 6 darab, egyenként 100 kg-os fém söröshordót kellett egy meghatározott távolságban lévő teherautó platójára feltenni. Természetesen minden hazai drukker Fekete sikeréért szurkolt, ám nagyon sportszerűen valamennyi versenyzőt lelkesen biztatták. Ennél a számnál sajnálatos sérülés is történt, éppen az egyik közkedvenc, Collins-val, akinek a csigolyája roppant. Az indián azonban nem adta fel és némi kúrát követően tovább folytatta a verseny mindhárom napját, s nem is rossz eredménnyel szerepelt. A második szám egy állítható súlyú méretes farönk kinyomásából állt, száz kilo feletti súllyal indítva, majd minden egyes sikeres súlyteljesítést követően növelték a súlyt. A versenyzők egészen a 160 kg-ig jutottak. Az első nap zárópróbájának egy 25 kg-os trapézalakú tömör súly magasba dobása bizonyult. Itt a magasugrók által használt szerkezethez hasonló rúdon kellett átdobni a súlyt. Minden egyes sikeres dobás után emelték a magasságot. Az egyes versenyszámok között, majd a napi versenyeket követően is számos szórakoztató program godoskodott a további tartalmas időtöltésről, amely kitöltötte a teljes napot. Körhinták és egyéb, a búcsúkban megszokott játékok mellett népszerű humoristák és zenekarok léptek a színpadra.

Balra: pillanatképek a söröshordós, a kannás és a kamion húzás. Jobbra: pillanatképek az autóborogatás, a farönk emelés és a kőgolyós számokból.

A második, szombati versenynap első megmérettetése a kamion húzással kezdődött, amelyre a sportcsarnok mellett, az Iskola utcában került sor.  A versenyszám során ülő helyzetben kellett meghatározott távolságra húzni a monstrumot. A továbbiakban a stadionon belül,  a futópályán rendezték a két, egyenként 100 kg-os tejeskanna cipelést, amelyben a fő szempont, hogy minél messzebbre vigyék a versenyzők. A nap zárószáma egy 25 kg-os súly előrtartása volt, ahol minél tovább kellett tartani nyújtott kézzel, mellmagasságban. A zárónap előtt Fekete és Magnússon az összesített tabellán megugrott a mezőnytől és közülük volt várható a végső győztes személye. Vásárnap az autóborogatással vette kezdetét a verseny, amely során a futópályán elhelyezett három személygépkocsit kellett az oldalára állítani. Tekintve, hogy a számot Magnússon nyerte, így az utolsó megmérettetés bizonyult döntőnek, egyben a legizgalmasabbnak. Különböző és egyre növekvő súlyú kőgolyók – a legsúlyosabb 155 kilo tömegű – emelvényre tétele következett, amely önmagában is Fekete kedvenc, egyben klasszikus száma. Ugyan az izlandi nagy vetélytárs maximálisan teljesítette a teljes sorozatot, ám László rekordgyorsasággal messze túlszárnyalta, ami a végelszámolásnál három plusz pontot jelentett, egyben a hazai versenyző összetett győzelmét.  Ezzel sikerült legyőznie a korább kétszeres világbajnokot. Mind Fekete, mind Magnússon egyaránt 4-4 versenyszámot nyert. Az esemény egybe esett a futball világbajnokság mérkőzéseivel, valamint a folyamatosan tomboló hőség és perzselő napsütés okán kisebb volt az érdeklődés a vártnál, azonban így is szépszámú közönség biztatása mellett zajlottak a versenyek. Különösen a zárónap mozgatott meg és csalt ki sokakat személyesen is a helyszínre. A mindvégig lelkes és sportszerű közönség nagy üdvrivalgással konstatálta, hogy kedvenc hazai pályán elhódította  vb-címet, azonban vastapssal jutalmazta valamennyi résztvevőt is. 


A dobogón állók balról: Magnússon (ezüstérmes), Fekete (aranyérmes) és Van Den Bosch (bronzérmes).

A világverseny legjobban teljesített versenyzőit ünnepélyes keretek között szólították a dobogóra és adták át érmeiket. Elsőként a bronzérmet nyerő, egyben nagy közönség kedvenc Van Den Boscht, majd a korábbi vb-győztes, ezúttal ezüstérmet szerzett Magnússont, aki szintén rengeteg hívet szerzett a közönség soraiból. Legvégül pedig a hazaiak üdvöskéjét, az abszolút kedvencet, Fekete Lászlót, aki nemes vetélkedésben utasított mindenkit maga mögé és megérdemelten nyerte a vb aranyérmét. A közönség külön kedvence, az indián Collins volt, aki sokáig kedves és különleges egyénként maradt meg a dorogiak emlékezetében. A világbajnokság során több televíziós társaság és újságírók sora folyamatosan készítette tudósításait. A Telesport egy hosszabb lélegzetvételű összefoglalót is sugárzott a hónap végén a magyar tv-ben. Összességében egy különleges és jól sikerült nagyaszabású nemzetközi viadalt láthatott és izgulhatott végig a közönség, ráadásul egy olyan sportágat ismerhetett meg testközelből, amelyben a sportszellem szép és magasztos példája meghatározónak bizonyult. Fekete Laci nem csak, mint sportoló igyekezett a maximumot kihozni magából, de iparkodott visszaadni valami pluszt a helyi közönségnek. A verseny során stílszerűen a város és a dorogi sportegyesület színeinek megfelelően piros-fekete dresszben versenyzett és egy-egy sikeres gyakorlatot követően “Hajrá Dorog!” üdvrivalgással biztatta magát és köszöntötte a nézősereget. László még számtalan versenyen vett részt és több kiemelkedő eredményt szerzett későbbi aktív sportpályafutása során. Nyomdokait mindhárom fia követve, szintén neves nemzetközi szintű erősportolóvá vált. Az idők során városunk pedig máskor is lehetett színhelye az erős emberek nemzetközi találkozójának.

Facebook hozzászólások
(C) 2017 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top