Örök mérlegen: Dorog – Békéscsaba

Örök mérlegen: Dorog – Békéscsaba

Dorog, Hírek, Sport Comments Off 294

Hétközi fordulóra kerül sor Dorogon, amely egyben a Munka ünnepére, a majális kezdetére esik, ahol a dorogiak ellenfele ezúttal a Viharsarok központjának első számú csapata, a Békéscsabai Előre lesz. Az egytucatnyi eddigi mérkőzéseik jellemzője, hogy minden második összecsapást a csabaiak nyertek, míg csak minden negyedik mérkőzésre jut egy dorogi győzelem. Az egymás elleni mérleg csak az elmúlt két év során romlott el ennyireSzabó Gyula összefoglalója.

A legelső találkozójuk az NB I/B-ben történt, 1971. szeptember 26-án. A békési megyeszékhelyen 7 ezer néző előtt mérkőztek meg a felek, ám sem az elhíresült csabai katlan hangulata sem az aktuális nézőcsúcs nem ijesztette meg a dorogiakat, akik megérdemelten tértek haza mindkét bajnoki ponttal az 1-0-ás győzelmüket követően.  A dorogi visszavágón, 1972. május 7-én is folytatódni látszott a jónak induló sorozat. Négyszer is a kapuba találtak a dorogi játékosok, mégis 2-2-re végeztek. Történt ugyanis, hogy előbb Rátvai második gólját érvénytelenítette a játékvezető, s míg a hazai játékosok ezt reklamálták a közönség hosszas és bosszús tüntetése közepette, a szemfüles vendégek gyors ellentámadást vezetettek, amelynek végén helyzetbe is került a csabai csatár, de nem találta el jól a labdát, amely keresztbe szállt, ám a közbeavatkozó védőnk, Kiss Rudolf lábáról a léc alá vágódott. Bár a győzelem elmaradt, a közönség mégsem teljesen elégedettlenül távozott, mert mindvégig nagyiramú és kifejezetten színvonalas játékot láthatott. Sajnálatos módon a vendégek a végén csak durva szabálytalanságok árán tudták megfékezni a dorogi rohamokat és tördelni a játékot. A játékvezető két ízben is indulatosan nyúlt a zsebébe, de mindkétszer sárgával megúszták a vétkesek.

A következő évadban viszont pótolták a pár hónappal korábban elszalasztott lehetőséget és remek mékőzésen magabiztos 3-0-ás dorogi győzelemnek tapsolhatott a szépszámú és lelkes hazai publikum. A színvonal és az iram ezúttal sem hiányzott. A tavaszi visszavágó meghozta az első csabai sikert, miután az Előre 2-1-re nyerni tudott, pedig a Dorog végig irányított, a II. félidőben pedig óriási  fölénybe játszott. A végére ráadásként még meg is fogyatkoztak a hazaiak, mert egyikőjüket kiállította a bíró szándékos utánrúgásért. Az emberhátrányba került csabaiak teljesen beszorultak, de a mieinknek már nem sikerült gólra váltani a nyomasztó fölényüket.

Legközelebb, három évvel később, 1976 nyarán a Tisza Kupa küzdelmeiben kerültek újra össze, ahol csupa első osztályú csapat mellett a mieink csak papíron voltak NB I-esek, ugyanis éppen hogy kiharcolták a feljutást, ám a kupasorozat megelőzte a bajnoki rajtot. Valamennyi párosítás csak egy meccsből állt, amelyet semleges helyszíneken vívtak meg. A Békéscsaba elleni derbire Baján, közel 2 ezer néző előtt került sor, ahol ugyan a dorogiak álltak közelebb a győzelemhez, végül 1-1-es döntetlen született. Az összesítésben a piros-feketék a 3. helyen végeztek és olyan csapatokat utasítottak maguk mögé, mint a Diósgyőr, vagy éppen a Békéscsaba.

Néhány hónapra rá már a legmagasabb osztályú bajnokin folytatták az egymás elleni vetélkedést. Csabán 10 ezer tomboló hazai drukker fergeteges győzelembe hajtotta az övéit, s a mieinknek szerényen csak a szépítésre futotta az erejükből a 4-1-re végződő mérkőzésen. A dorogi találkozón viszont fordult a kocka, noha a békési lila-fehérek addig jól szerepelve masszív középcsapatként biztos esélyesként léptek pályára a sereghajtó Dorog ellen. A mieink remek napot kifogva, olykor ötletesen játszva, mindvégig kezükbe tartva az irányítást, közönségszórakoztató játékkal teljesen megérdemelt 2:0 arányú győzelmet arattak, s kis szerencsével akár a gólarány tekintetében is visszavághattak volna az őszi fiaskóért. Számos nagy helyzetet követően csak a vendégek kapusa, Bugyik János hatlamas bravúrjai, a kapufa, vagy éppen a vak szerencse hozta, hogy megúszták további kapott gólok nélkül. A találkázó egyetlen szépséghibája, hogy a mérkőzés végére eldurvult játék a vendégek részéről, akiket felörőltek a folyamatos dorogi rohamok és a kinézőben lévő vereséget is nehezen viselték. Az utolsó negyedórában szinte szabályos megmozdulásuk sem volt, közte több kíméletlen belemenéssel borzolták a hazai szurkolók idegeit. Külön szomorú, hogy éppen Kerekes György, a csabaiak válogatott játékosa kezdte az ámokfutást, aki csúnyány utána rúgott a mellette elhúzó Szabó Józsefnek. A nyilvánvaló kiállítást azonban megúszta, a játékvezető csak szigorúan figyelmeztette, azonban éppen ennek az erélytelenségnek köszönhetően a csabaiak továbbra is bátran aprították a mieinket. Sándor Mihályt például fejberúgták, Kiss Lászlót pedig olyan durván lerúgták, hogy le kellett vinni a pályáról és súlyos sérülése miatt közel négy hetet ki kellett hagynia.

Ezt követően nagyon messze és meglehetősen hosszú időre elkerülték egymást, mígnem három éve, majd’ 40 év elteltével lettek újra csoporttársak és azóta immár rendszeresen találkoznak egymással. Igaz, ebben viszont nem sok örömünk telt idáig, mert az elmúlt öt egymást követő bajnokin egyetlen döntetlent leszámítva, rendre csabai győzelmek születtek. Elsőként 2016 novemberében hazai pályán maradtak alul 2:0 arányban a mieink, majd 2017 május végén az évad visszavágóján, gólnélküli döntetlent értek el. A Csabának ekkor még volt matematikai esélye az NB I-be való felkerülésre, de ezzel végkép meghiúsult a céljuk. Szűk fél évvel később, immár az új idény őszi szenzonjában már nem alakult ilyen szerencsésen az eredmény dorogi szemszögből, s viszonylag sima, 3-1-es vereséget szenvedtek. Tavaly május végén Dorogon is biztos csabai siker volt készülőben, miután a vendégek már három góllal elhúztak, ám a hajrá hatalmas fordulatot vett és az utolsó tíz percben a dorogiak könnyen ledolgozhatták volna tetemes hátrányukat. Kétszer is bevették a csabai kaput, Mészáros 11-esből viszont a bal kapufát találta el, így végül 3-2-es vereség lett a szezon utolsó hazai meccsének vegeredménye. A legutolsó mérkőzésükön – amely ugyancsak hétközi fordulóra esett -, az elmúlt év novemberében a Békéscsaba vendégei voltak és bár szorongatott a Dorog, azonban csak egy szalonképes 2-1-es vereségre futotta.

 

A két csapat eddigi összesített mérlege: 12 mérkőzésből 3 dorogi és 6 csabai győzelem mellett 3 döntetlen, 15:19-es gólarány.

Hazai mérlegünk: 5 meccsből 2 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 9:7-es gólarány.

Idegenbeli szereplésünk: 6 meccsből 1 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 5:11-es gólarány.

Egy találkozó pedig semleges pályán, az említett 1-1-es döntetlennel.

Csapatunk az elmúlt 3 mérkőzését elveszítette a Csaba ellen, s mindezt 4:8-as gólaránnyal. Utoljára pontot 2017. május 28-án a Békéscsabán játszott gólnélküli döntetlennel szereztünk, míg 1977. április 9. óta nem nyertünk ellenük. Olybá tűnik, hogy a Békéscsaba jelenkorunk mumuscsapatává kezd válni.

A meglehetősen negatívban lévő mérleg ellenére a gólarány nem mondható rossznak, amely részben annak is köszönhető, hogy ellenfelünk minden negyedik ellenünk játszott találkozóján gólképtelen volt, azaz négy meccsen nem szereztek gólt, míg a mieink csatársora csak két mérkőzésen maradt meddő.

A mindkét klubhoz kötődő játékosok sorából kiemelkedik a dorogi Varga János, akit a dorogi csapat játékosaként fedeztek fel élvonalbeli klubok a nyolcvanas évek legelején, többek között a Békéscsaba, ahol meghatározó játékos lett a csabaiak egyik legsikeresebb időszakában. Mint ismeretes, Varga később visszatért Dorogra és itt is fejezte be aktív pályafutását, majd a dorogi utánpótlás nevelésben oszlopos tagja a helyi edzői gárdának. Szintén korábban a Dorog reményteljes játékosa volt, majd a későbbiekben Békéscsabán alapemberré vált Csanálosi Miklós, továbbá Bánföldi Zoltán. Egykor a csabaiakat erősítette Sulija Ottó, aki már neves játékosként igazolt Dorogra és itt is fejezte be pályafutását, továbbá Schultz Levente, valamint Dlusztus András, aki jelenleg a Dorog játékosa. Volt vezetőedzőnk, Schindler Szabolcs játékosként szepelt a csabai együttesben, míg kitűnő labdarúgónk, Sikesdi Gábor pedig Dajka László mellett edzősködött Békéscsabán.  Bozai Gyula mindkét csapat vezetőedzője volt. Egykori kiváló játékosunk, majd edzőnk, Gabala Ferenc fia, Gabala Krisztián Dorogon nevelkedett, ám felnőtt játékosként más élvonalbeli klubokban kamatoztatta erényeit, többek között a csabai csapatban. Szintén egykori neves csabai játékos volt Csató Sándor, akinek fia, Csató Martin pedig jelenleg is a dorogi csapat tagja.

Érdekességként megemlítendő az 1988-as Békéscsaba – Bp. Honvéd Magyar Népköztársaság Kupa-döntője, ahol a pályára lépő Sikesdi Gábor és Csanálosi Miklós 1982-ben Dorogon csapattársak voltak, a Szolnokon játszott kupa-döntőben viszont ellenfélként küzdöttek, sőt a szintén említett Csató Sándor is játszott azon a meccsen. Az már csak további érdekesség, hogy Sikesdi a vezető gólt szerezte a Honvédnak, míg Csató a győztes találatot a csabaiaknak a 3-2-re végződött fináléban.

Végül az eddigi 15 dorogi gól szerzői időrendben: Horváth Péter, Rátvai István, Peszeki Jenő (2), Tóth Gyula, Laczkó István (3), Szabó József, Péntek Sándor, Kiss László, Berkó Ádám, Sitku Illés és Vigh Ádám (2).

Borítókép: Sitku szépítő gólja utáni pillanat a legutóbbi hazai mérkőzésen.

Második fénykép: A Dorog – Békéscsaba NB I-es mérkőzés beharangozójának részlete a korabeli sajtó oldaláról 1977-ben.

Facebook hozzászólások
(C) 2017 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top